Átfestették az újvidéki lakótelepi házak földszinti homlokzatait. Pasztellszínű, nyugtató, tiszta falak és oszlopok fogadnak ott, ahol eddig, hosszú évek során a szerb nemzeti színek (szerintem a nemzeti érzelmek szempontjából is kegyeletsértő módon) a lakótelepi többházak bejáratainál és oszlopsorainál árválkodtak, az árkádok pedig hemzsegtek a politikai üzenetektől. A földszintek magasságában mára már új köntösben pompáznak a Limán lakótelepek utcái is, messziről hirdetve, hogy ott, ahol szeptemberben még Ratko Mladićról elnevezett sugárutat akartak, ma már egy szelídebb polgári kultúra igyekszik teret hódítani. A választások utáni első változás az utcán mutatja az új hatalom arcát, miközben maga a hatalom a szerb szkupstina alakuló ülésén sejtette, ő maga milyen is valójában.
Az október 25-ei választásokon elért győzelem után az Egyetemista Lista aktivistái már a rákövetkező hétvégére meghirdették a gyűlöletkeltő feliratok átfestését, amit önkéntesek akciója követett, s így mutatták meg a változás első jeleit. Az új szerb szkupstina november 19-én késő este a győztes Egyetemista Listáról a győztesek szavazatával megválasztotta a hat alelnököt, előtte pedig a Tisztelt Ház elnökét – és így mutatta meg, milyen módon gyakorolja a politikát, amit a választások előtt szinte arctalan aktivistákkal meghirdetett. A kisebbségi képviselőket nem számolva a kétpártivá lett szerb szkupstinában az arcok most váltak igazán láthatóvá mind a hatalmi, mind a korábbi hatalomból ellenzékké vált tömörülés soraiban, és nem jeleztek olyan megnyugtató változást, mint a győztesek első akciójában szebbé tett utcai homlokzatok.
Az első parlamenti ülésen (november 17-én kezdődött, 20-án ért véget) az ellenzék vitte a szót, a hatalom pedig döntött. Sokan felszólaltak a választásokon vesztes szerb haladók (SNS) képviselői közül, vezetőjükkel, Aleksandar Vučićtyal az élen, így a hosszúra nyúlt tévés közvetítések során szinte csak őket láthattuk. Így jelentek meg előttünk gondolatban a régmúlt szkupstinák arcai is a délszláv háborúk idejéből, hiszen mintha alig változott volna valami. A padokban a radikális párti Vojislav Šešelj, egykori képviselő és kormányalelnök, a herkócai horvátok elüldözéséért Hágában elítélt politikus helyét a fia, Aleksandar váltotta fel. Körülötte immáron a haladók színeiben ott van több radikális párti politikus is, mint például Vjerica Radeta, a párt alelnöke, akinek ez már az ötödik képviselői mandátuma, és a színésznő Lidija Vukićević, aki 2007 és 2012 között radikálisként már ült a parlamentben, és újabb mandátumának kezdetén egy incidens miatt terelődött rá a figyelem: miközben befelé igyekezett, az iránta való ellenszenvét egy, a képviselőház lépcsőjén álló asszony úgy fejezte ki, hogy leöntötte a haját joghurttal. (A joghurt most a vajdasági autonómiát eltörlő újvidéki joghurtforradalom emlékeként köszön vissza, jelezvén, hogy 1988 óta – a ritka kegyelmi pillanatokat nem számítva – folytonosan zűrzavaros és háborús időket élünk, és hogy a régi idők politikái egészen máig nyújtóznak.)
Így, az utódpártnak is számító SNS listáján bejutott radikálisok sorát látni olyan, mintha mi sem változott volna.
A változást majd a győztesekhez és azok új arcaihoz kötjük, amennyiben az Egyetemista Lista képviselői hozzálátnak a valós parlamenti munkához.
Egyelőre azt láttuk, hogy beültek, és megcsinálták azt, amit még az alakuló ülés előtt jeleztek: hogy a parlamenti elnök és alelnökök, majd pedig a bizottsági tisztségek betöltéséről is nyilvános szavazáson döntenek a választási eredmények arányát figyelembe véve. Vagyis a győztes mindent visz. Nem volt engedmény. A régi gyakorlatra hivatkozva hiába kért alelnöki helyeket Aleksandar Vučić, és hiába kért alelnöki helyet a nemzeti kisebbségi listákról bejutott képviselők valamelyikének dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke. Az Egyetemista Lista a nemzeti kisebbségek irányába tett gesztusként mutatja be, hogy a soraikban lévő nemzetiségi képviselők közül hármat is alelnöki pozícióba juttatott, közöttük egy magyar képviselőt, Lázár Tibor zentai képzőművészt, akitől a közösségi hálón olvasott első kommentárok szerint az emberek azt várják, hogy a szerbiai új hatalom részeseként a vajdasági magyarok érdekeit képviselje. Főleg, hogy a VMSZ a peremre szorult, és az első megnyilvánulások szerint a győztesek egyelőre kizárják a vele való együttműködést, elsősorban a múltra hivatkozva.
Volt már úgy Szerbiában, hogy a hatalmi struktúrában magyarok is töltöttek be jelentős tisztségeket, a magyar párt viszont ellenzékből politizált. A legemlékezetesebb talán az első többpárti szerb szkupstina, amikor 1991 januárjában a 250 tagú parlamentben a harmadik legerősebb frakciót a történelmi VMDK alakíthatta meg 8 saját mandátummal, miközben Slobodan Milošević SPS-ének 194, a sorban másodikként megjelenő Vuk Drašković-féle szerb megújhodóknak pedig csak 19 mandátuma volt. A külön magyar képviselői csoport nem volt kérdéses, de eközben voltak magyarok a reformpárt, az UJDI és a hatalmi szocialisták között is (utóbbiak közül dr. Kovács Oszkár később miniszter is lett). Ez volt az az idő, amikor összesen 11 magyar képviselő ült a szerb parlamentben. Akkoriban jelentette ki Csubela Ferenc, a VMDK képviselője (a VMSZ 1995-ben tragikusan elhunyt későbbi elnöke), hogy a magyarság nem lehet puszta szemlélője annak, ami Szerbiában történik, mert a magyarok „alkotói a politikának”. Ezután viszont mégis az következett a későbbiekben, hogy a magyar képviselők szavait nem vették figyelembe, a javaslataikat pedig leszavazták, és a többség akaratával a magyarok is háborús áldozatokká váltak.
Az 1991-ben alakult szerb szkupstinát az 1990. december 9-én tartott választásokon választottuk meg. Akkor a VMDK egyetlen magyar pártként 132.726 szavazatot kapott. E szám kapcsán több adatról majd legközelebb, de a jelen választásokhoz kapcsolódva most csak annyit, hogy a statisztikailag is kimutatható, lényegesen kevesebb magyar szavazat ellenére a magyarok ezeken a választásokon sem voltak puszta szemlélői annak, ami Szerbiában történik. Az újvidéki és más városokban szervezett meszelési akció, azaz a régi politikai üzenetek eltakarása nagyon fontos szimbolikus tett és a változás képi megjelenítése, de még nem a fordulat jele. Az új hatalomnak az első száz napban várható tettei mutatják meg, hogy igazából mit hoz a többség akarata.
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár

