Magyar Péter attól nem lesz jobb miniszterelnök, hogy hányszor nevezi maffiózónak az elődjét, Orbán Viktort. Attól lesz jó miniszterelnök, ha Magyarországon megvalósítja mindazt, amit az áprilisi választásokat megelőzően a Tisza Párt programja által névleg megígért, és amiért demokratikus választásokon majdnem 3,3 millió ember rá szavazott április 12-én. A személyének a megítélése sem lesz attól jobb, hogy majdnem félévi regnálás után elmegy Prágába, és a korábban Orbán Viktorral szoros együttműködést folytató Andrej Babiš cseh miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján (október 29-én) a volt magyar miniszterelnököt ócsárolja, akit a hazájában végül is négyszer egymás után megválasztottak, nagy valószínűséggel azok közül is számottevően, akik 2026-ban a Tisza mellé álltak. Méltatlan külföldön gyalázni azt, akinek egykoron maga is tapsolt – de ez jellembeli kérdés és az egészséges viselkedéskultúra függvénye.

Bezdánban egy héttel ezelőtt, az október 25-ei előrehozott szerbiai parlamenti választásokon az eddigi hatalmi párt, az Aleksandar Vučić nevéhez kötött SNS győzött. A közösségi hálón keringő adatok szerint 998-an szavaztak rá, az Egyetemista Listára 816-an, a VMSZ-re csak 228-an, ami azt jelenti, hogy azokon a választóhelyeken is, ahol jellemzően magyarok élnek, a haladók kapták a több szavazatot. Feltételezhetően nemcsak a megalkuvó, kellemes, ismert kényelem és az ismeretlen bizonytalanság kellemetlenségének a logikája vezérelte őket, hanem az Orbán Viktor iránt ma is élő megbecsülés, amit az SNS következetesen kifelé mutatott azzal is, hogy a helyi irodáján akkor sem cserélte le a magyar miniszterelnök és a szerb államfő közös fotóját, amikor Orbán Viktor áprilisban elveszítette a választásokat.

Az elemzők az utóbbi egy évben, de különösen az utóbbi hónapokban szívesen vontak párhuzamot a magyarországi változások és a szerbiai történések között. Sokan vélték úgy, hogy a magyarországi hatalmi fordulat – amikor 16 év után veszített a Fidesz – növeli a 14 éve, 2012 óta regnáló Szerb Haladó Párt (SNS) és Aleksandar Vučić leváltásának esélyeit. Gazdag fantáziával, érdekes, a tömegek rokonszenvét megnyerő kampány folyt mindkét országban a korábbi hatalom leváltásának céljával. Magyarországon Magyar Péter körül alakult ki a választókat aktiváló élménypolitizálás gyakorlata, Szerbiában a névtelen egyetemisták köré.

És győztek.

A Tisza-kormány május 12-ei megalakulása óta eltelt majdnem hat hónap bizonyítja, hogy mire képes, mit tud elérni és milyen eszközöket vet be. Az október 25-én Szerbiában győztes Egyetemista Lista kádereit most kezdjük megismerni név szerint, a győzelmük nyomán az alig egy hét alatt alkalmazott eszközök természete azonban ismerősnek tűnik. A kormánytisztviselők, miniszterek, pártalapon kinevezett diplomaták majd az új népszkupstina megalakulása után kerülnek sorra, ám nem teketóriáznak az első hat nap alatt sem a közvélemény számára két legszembetűnőbb intézmény, a média és az ügyészségek esetében. A főbb közszolgálati televíziókban (RTS, RTV) napok alatt lezajlott a vezetésváltás és az immáron alkalmatlannak minősülő szerkesztők távozása, az ügyészségeknél pedig több tisztségviselő széke inog máris.

S bár a hatalom gyakorlását a Tisza-kormány is a közszolgálati sajtó átformálásával kezdte, és olyan eszközöket vetett be, amelyekkel igazgatókat, szerkesztőket, újságírókat tett utcára, az eredmény nem lett látványos. A nagy manőverben több hónapos szüneteltetés után jutott csak el odáig, hogy a fő televíziós állami hírforrásnak számító M1-es csatornán most már el tudnak készíteni napi két híradót, és ki tudja, hogyan alakul a továbbiakban, ha a kormányzat elvonja az anyagi támogatás jelentős hányadát... Kívülről úgy tűnik, Szerbiában a média átformálása nagyobb megrázkódtatások nélkül zajlik, hiszen nem kell túlságosan sajnálni a valóságot tudatosan elferdítő, az igazságot elhallgató gépezeteket, amelyek (akik) számára a kiváltságos pozíció addig tartott, ameddig tartott – és ezzel tisztában voltak a gépezet résztvevői is. Az uszító propagandája miatt csak negatív jelzőkkel illethető Informer szerkesztőségébe rögtön a győzelem másnapján, október 26-án behatoló győztes aktivisták azonban megmutatták, hogy mit nem szabad csinálniuk: nem vehetik fel a rögtönítélő bíróságok szerepét.

Nem attól lesz jó az Egyetemista Lista kormánya, ha megalakulása előtt tolerálja az öntörvényes viselkedést. Erre egy október 30-ai névtelen közleményük is figyelmeztet: alig egy hét után már látható, hogy „politikai játszmák, meggondolatlan lépések” veszélyeztetik azt, amit eddig elértek. Mert a lassan kétpártivá váló országban a rivalizálás tovább éleződik, és minden kijelentés és tett olyan politikai konnotációt kap, ami visszaüthet arra, aki kimondja, illetve megteszi. Így járt Aleksandar Vučić is, amikor két újságírót kritizált – Olivera Kovačevićet és Jovan Memedovićot, az állami RTS televízió munkatársait –, „bűnözői lobbistáknak” nevezve őket: mindketten a bíróságon keresnek elégtételt, s a szerbiai újságírószervezet is melléjük állt.

A magyar győztes esetében hat hónap nem volt elég, hogy megtanulja az egészséges viselkedéskultúra elveit, Szerbiában viszont a vesztes kapott alig hat nap leforgása alatt leckét arról, hogy az emberek viselkedését és tetteit érvek alapján kritizálhatjuk, de az emberek személyiségét nem minősíthetjük különböző negatív jelzőkkel.