Zsófit, az újvidéki fodrásznőmet szemmel láthatóan megrázta a hír, amit éppen az okostelefonján olvas cigiszünet közben. Rajtam kívül senki más nem várakozik, igy kettesben átbeszéljük, mi is történt egy karnyújtásnyira tőlünk az Aleksa Šantić utcában: egy alig húszéves fiú szeptember 19-én a hajnalban több késszúrással megölte az 57 éves édesanyját.

A hírek - hogy egy gyerek képes megölni az édesanyját, édesapját - minden alkalommal megrendítenek mindannyiunkat, bármilyen gyakoriak is a médiában az ilyen, sokszor szenzációhajhász történetek. Biztosan valami drog, találgatjuk, hiszen józan magyarázatunk nincs arról, hogy egy gyereknél mi idézhet elő olyan lelkiállapotot, hogy se Istent, se embert nem ismerve megölje az édesanyját. Mekkora frusztráció, düh vagy pillanatnyi eszelős szükséglet hajtja a legközelebbi hozzátartozója ellen, ha az éppen akadályozza valamiben?! E kérdés szembesít bennünket annak a gyakran elhangzó figyelmeztetésnek a realitásával is, hogy az utcán óvakodjunk a furcsán viselkedő emberektől, mert nem tudjuk, milyen tudatállapotban vannak és mennyire agresszívek. Szerekhez ugyanis könnyű hozzájutni, függetlenül a gyakori rendőri razziáktól és letartóztatásoktól...

Budapesten mostanában azt mesélik, hogy az utcai kukákba kidobott kólás vagy sörös dobozoknak nagy keletje van a fiatalok körében. Már nem is követelnek pénzt a szülőktől, ők maguk is könnyen előteremtenek annyit, ami az olcsó "feloldódáshoz" kell. Néhány főbb villamos útvonal mentén végigkutatják a szemetes kosarakat, és találnak annyi, 50 forintért beváltható dobozt, amennyi már elegendő a jókedvre derítő szintetikus szerek vásárlásához. Jó esetben. Mert újabban olyan szerek kerülnek utcai forgalomba, amelyek furcsa, katatóniás merevedést okoznak. A világot már bejárták a több nagyvárosban készült fotók, amelyeken az utcákon életszerűtlen pózban ülő fiatalok láthatók leírhatatlan szoborszerű állapotban, vagy lelassult mozgásban. Új illegális szerek, szintetikus drogok idézik elő ezt az állapotot. Lelassítják a központi idegrendszer működését, és a fogyasztó zombiszerű, teljes mozgásszegény állapotba kerül. Ezzel egyidőben olyan ellenőrizetlen szerek is keringenek, amelyek kontrollálatlan agressziót váltanak ki, miután az agy azon tereületein okoznak zűrzavart, amelyek az ítélőképesség és a düh, illetve a félelem kezeléséért felelősek, így bizonyos ingerekre kiszámíthatatlan agresszió lehet a válasz.

Vajon mi történhetett az újvidéki családban? Az anyuka megdorgálhatta a fiát, mert későig elmaradt, vagy pedig megtagadott a fiától valamit, amit ő nagyon akart és a negatív ingerre úgy elveszítette ítélőképességét, hogy egy késsel halálos sebeket okozott az édesanyjának?

A nyomozás majd választ ad a kérdésre, és kideríti, hogy súlyos mentális zavar vagy drog-okozta agresszió vezetett-e a családi tragédiához, de nem lehet elmenni az ilyen és hasonló esetek mellett, mert ezek összessége ad képet a korunkban zajló folyamatokról.

Sokszor úgy véljük, ma már a hétköznapi ember semmit sem tehet a drog terjedése ellen, és valóban csak az állami szervek szilárd elhatározásában, az alkalmazottak megbízhatóságában és az operatív bevetések eredményességében hihetünk, ami mostanában akár a választási programok sarkalatos pontja is lehetne abból kiindulva, hogy ne legyen tolerancia a drogterjesztés és a fiatalok tönkretételét előidéző tevékenységek tekintetében! Magyarországon a Fidesz meghirdette ugyan a zéró toleranciát, ez persze önmagában nem sokat hatott a választási eredményekre, viszont megrajzolt egy követelményt, amely egy egészséges társadalomban magától értetődő kell, hogy legyen. Szerbiában ugyancsak zéró toleranciát hirdettek a drogok előállítása, forgalmazása és eladása tekintetében, ám a számos sikeres rendőri razzia ellenére a továbbiakban is "csupán" a tiltó előírások alkalmazására kell még jobban odafigyelni itt is, mint sok más helyen a világban.

A fejlődéspszichológia azt tartja, hogy a gyermeknevelés során a pubertáskorú gyerek szüleinek lenni a legnehezebb. Nehéz, mert a kölcsönös bizalomépítés mellett olyankor kell felállítani erős korlátokat, amikor a gyerek azt hiszi, hogy az ő határai korlátlanok. Ha sikerül a családban tiszteletben tartatni a megszabott határokat, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Ha a család bajban van, második védőkorlátnak a társadalomnak kell lennie a maga szabályaival és törvényeivel, és mindenek előtt azok betartatásával.