Levelek a Rózsa utcából
Érzékenykedés - illusztráció
Van egy rendkívül inspiráló barátnőm, aki sajátos módon oldja meg a külső negatív ingerektől való védekezést. Azt mondja, nem figyel a hírekre, nem gondolkodik el a vitaműsorok üzenetén – nem is nézi ezeket a...
2020. NOVEMBER 20.
[ 16:34 ]
Merengés tengerpartról - illusztráció
Nem megyünk szinte sehova. Nem csak a felülről hozott előírások és javaslatok, hanem valamiféle belső kényszer miatt sem, amikor pedig emberek között vagyunk, a maszk, a kézfertőtlenítés, a kellő távolság az elsődleges,...
2020. NOVEMBER 12.
[ 12:42 ]
Házam, váram, adóm - illusztráció
Meggyőződésem, hogy senki sem szereti, ha idegenek járkálnak az udvarában. Különösen, ha minden zegzugot felmérnek, feljegyeznek, mintha bűnösök lennénk, amiért éppen ott áll a nyúlketrec, a csirkeól vagy épp a kecskék...
2020. OKTÓBER 30.
[ 17:35 ]
Már nem is kell atombomba, le tudnak bennünket bénítani így is, hogy bebújjunk valahova, mint egy bunkerbe. A láthatatlan nagy ellenség, a pici kis koronavírus uralja tetteinket és félelmet kelt. Akik nem hisznek a létezésében, illetve veszélyességében, azok is bizonyára félnek az ismeretlen hatalmi erőtől, amely képes volt...
2020. OKTÓBER 20.
[ 17:18 ]
Egy olyan könyvet forgatok, ami ellentmond annak a nézetemnek, hogy lehetőség szerint részt kell venni a politikai döntéshozatalban, a törvények és szabályok megalkotásában, mert ez az igazi eszköze a közösségi életünk alakításának. Gondolom én ezt ma, pedig ismert a történelemből, hogy a politikai szerepvállalás...
2020. OKTÓBER 9.
[ 16:26 ]
Boldogan újságolja budapesti barátnőm, hogy elültetett két rózsatövet a tömbház mögötti kis kertben, amit a lakók közösen gondoznak. Ha már nem teheti otthon Szabadkán a testvére házában, teszi ezt itt, ahol épp a hétköznapjait éli. A töveket egy nagyáruházban vette kis pénzért, és most várja, életképesek-e és...
2020. OKTÓBER 2.
[ 14:30 ]
Hosszú hónapok után találkoztam a barátnőmmel. Egy kis parkban a város szögletében egy padon ülve beszélgettünk, maszk nélkül, tisztes távolságot tartva. Amikor megláttuk egymást, mindkettőnknek ölelésre emelkedett a karja, mosolyra derült az arca és már lendültünk is egymás felé, amikor megálljt parancsoltunk és azt...
2020. SZEPTEMBER 22.
[ 15:49 ]
Vannak pillanatok, képek, mondatok, illatok, érzelmi reakciók, amelyeket sohasem feledünk. Fontosak további életünk szempontjából, bevésődnek az emlékezetünkbe, ott lapulnak, de időnként feltörnek és olyankor ismét átéljük azt, amit annak idején. Ilyenkor szeptember elején, Kisboldogasszony-nap tájékán a mi...
2020. SZEPTEMBER 8.
[ 16:21 ]
“Magyar kutyák”. Ezt a megszólítást írták Ukrajnában a kárpátaljai magyaroknak. Vajdaságban kaptunk mi is már hasonló leveleket, üzeneteket, “kifelé magyarok!”, meg ehhez hasonlókat. Elmúlt. Talán a legnehezebb az volt, amikor megszólalt a telefon, és senki sem szólt bele. Hallgattuk a csendet és azon gondolkodtunk,...
2020. AUGUSZTUS 26.
[ 16:18 ]
Ilyen mondaton elgondolkodva csak sírni lehet: “Nekem két hazám van és úgy néz ki, hogy választani kell’”. Közeli rokonom írta le csak úgy, aktuális jövés-menés gondjainkat kommentálva. Ültem a monitor előtt és olvastam, olvasgattam az ő üzenetét és végül már alig láttam a betűket a könnyeim miatt. Jó lett volna...
2020. AUGUSZTUS 13.
[ 16:12 ]
Beolvasás folyamatban