Majdnem nagyon összevesztünk barátnőmmel Orbán Viktor, pontosabban a magyar választások miatt. Azért „csak” majdnem, mert mindketten visszavonultunk magunkban tartva a véleményünket. Utólag bánom, hogy nem vittem tovább a vita szálát, mert akkor talán személyesen tapasztaltam volna meg, milyen mély belső gépezet hajtja a társadalmi megosztottságot, amely Magyarországon a most két legnagyobb politikai közösség, a Fidesz és a Tisza tábora közötti személyeskedő ellentétekben testesedik meg. Annál is inkább, mert barátnőm lelkes Orbán-párti volt, számos alkalommal hallottam tőle dicsérő mondatokat az ország fizikai értelemben vett építéséről, az autópályákról, a budapesti régi paloták felújításáról, de mindenekelőtt azokról az építészeti csodákról, amelyekben része van az embernek a Duna partján az első Orbán-kormány által építtetett Nemzeti Színházban, és a Művészetek Palotájában, ahol az alapokat szintén ez a kormány rakta le. Újabban azonban elégedetlen, az országépítés mögött mindenütt az egyéni érdekeket látja.

A be nem fejezett vitánk azzal kezdődött, hogy a benzinhiányon kezdtem aggódni, mert még emlékszem a Kis-Jugoszlávia elleni szankciós időkre, az utak mentén vagy a titkon ismert udvarokban kannánként vásárolt benzinnel való spórolásra és a szorongásra, hogy elég lesz-e az országhatárig, ha majd végleg menekülni kell az életünket mentve. „Te csak ne hidd, hogy Európa nem lesz képes megoldani a beszerzést, a hiánnyal csak Orbán riogat, hogy legyen oka bántani az ukránokat a kőolajvezeték blokádja miatt, pedig inkább az oroszokat kellene kérnie, hogy ne támadják tovább Ukrajnát” – mondja barátnőm, és nyomatékosít, hogy ne higgyek az ukrán politikusokról tálalt híreknek, mert honnan tudhatom, hogy a magyar fordítások hitelesek-e. A témát gyorsan lezárom azzal a frázissal, hogy remélem igaza lesz, és az EU megoldja a közel-keleti háború miatt fenyegető benzinhiányt… Történt ez alig néhány órával annak előtte, hogy a média idézte Zelenszkij ukrán elnök mondatát, amelyben lényegében halálosan megfenyegette Orbán Viktor magyar miniszterelnököt az Ukrajnának szánt EU-s eurómilliárdok kifizetésének akadályozása miatt.

Az ukrán államfői kirohanást a nyugati sajtó is közölte, kétségkívül hiteles lehet tehát a magyar fordítás is, és hiteles lehet már csak azért is, mert az Orbán Viktort leváltani akaró Magyar Péter is reagált Zelenszkij durva kijelentésre azzal az üzenettel, hogy egy magyart sem fenyegethet egy külföldi állami vezető sem. Bár van, aki kétségbe vonja Magyar Péter reagálásának őszinteségét, maga a gesztus fontos politikai üzenet a határról, amelyet a háborús retorikában sem szabad átlépni. Alice Weidel, a német ellenzéki AfD társelnöke egyenesen európai politikai vízválasztónak nevezte a kijelentést, s az ügyben egy nappal később, február 6-án megszólalt az Európai Bizottság is (igaz, csak szóvivője révén), és elfogadhatatlannak nevezte az ukrán elnök mondatait. A szóvivő nagy nehezen azt is kimondta, hogy EU-tagállamokat nem szabad fenyegetni. A nagy Zelenszkij-barát Ursula von der Leyen nem szólalt meg személyesen, pedig szerintem kellett volna, különösen, hogy a Barátság kőolajvezeték miatt már hetek óta feszült üzengetések zajlanak Ukrajna és két uniós tagország, Szlovákia és Magyarország vezetői között, így most egyáltalán nem úgy néz ki, mintha Ursulánk a sajátjai mellé állna.

A szóvivő megszólalásakor már ismert volt az a hír is, hogy Magyarországon pénzmosás gyanújával feltartóztattak két, Bécs és Kijev között pénzt szállító ukrán járművet, és előállították a hét ukrán állampolgárságú szállítót is, de az EU emberei erről nem mertek megszólalni még elvi szinten sem. Bank és bank közötti tetemes készpénzszállítmány önmagában nem számít csodának, és megvan a hivatalos módja is (a feltartóztatás lehetősége is benne van a procedúrában), de az ukrán elit életmódjáról szóló hírek alapján érdekes lett volna kommentálni, hogy a járművekben mit keresett 9 kilogramm aranyrúd? És egyáltalán, Ukrajna mit küldött nyugatra a temérdek pénz fejébe, vagy milyen garanciákat vállalt? Meg aztán, ha a pénzt nem ukrán-célú magyarországi felhasználásra szánták, hanem valóban Kijevbe tartottak vele, akkor mit kerestek az ukrán pénzszállítók a Budapest-Szeged vonalon, az M5-ös autópályán, ahol feltartóztatták őket, ha útjuk Bécsből Kijevbe vezetett?

Mindezek alapján logikus, hogy az ukrán vezetés nem örült a magyarok felfedő akciójának, mint ahogy a magyar fél is logikusan gondolja azt, hogy az ukrán fenyegetések mögött a magyarokra nézve konkrét veszély is meghúzódik. Így, bár Zelenszkij kijelentését formailag elítélték nemzetközi körökben is, az ellentétek megmaradtak, és nem várható visszavonulás, mint barátnőm és az én esetemben.