A szerb állami televízió, az RTS a vasárnapi reggeli híradóban csak a 8. percben közölte két mondattal, hogy előző nap, július 18-án Sulyok Tamás magyar államfő aláírta az Alaptörvény módosításait, amellyel gyakorlatilag megszűnik a mandátuma, és hétfőtől Forsthoffer Ágnes, a parlament elnöke tölti be az ország államfői feladatait. A későbbi szerb hírműsorok már bővebben számoltak be az eseményről. Emlékeztetnek, hogy a Tisza többségű parlament alkotmányt változtatott és idézik, majd videón is közlik a leköszönő államfő nyilatkozatát, amelyben kétségbe vonja a jelen helyzet törvényességét, s az Alaptörvény módosítását az alkotmányos elvek megsértésének tekinti, de elfogadja az előállt helyzetet és távozik tisztségéből. Bő információk, különösebb kommentár nélkül.

A magyar sajtó – kivéve az állami televíziót, amely az új káderek vezénylete alatt híradók helyett még mindig szalagcímes hírekeket közöl – részletesebben beszámolt az államfőnek a közösségi oltalán megjelent közel 8 perces nyilatkozatáról. Az államfő távozásáról bővebb elemzések itt sincsenek, csak emlékeztetők a jogi procedúrára, ami idáig vezetett. A kommentárok rövidek, frappánsak és megosztóak. Van, aki végtelenül örül, van, aki csalódott, így a legtalálóbb kommentár az, ami így szól: no comment!

Az előzményeket tudjuk. Április 12-én az országgyűlési választásokon a Tisza legyőzte a Fideszt, és a győztes, mint deklarálta is, mindenkit eltakarít, aki nem tetszik (mert „a győztes mindent megtehet”). És valójában ezt sem kellene kommentálni, mert minden új kormányt megillet a száz nap türelmi idő, amely alatt már tények alapján derül ki, hogy az új kormányzat merre vezeti az országot és milyen egymásközti viszonyokat teremt az emberek között, miközben az is látszik, hogy a kormányzati intézkedések és tettek alapján hogyan alakul a közhangulat.

Várjuk hát ki a száz napot. Eközben nekünk, a döntéshozatalban nem résztvevő embereknek a várakozásban illene mellőzni az érzelmi feltöréseket és némi önmérséklethez folyamodni.

Magamnak is ezt mondtam: önmérséklet, semmi kommentár. Amikor július 18-án kora délután a közösségi oldalon megjelent előttem Magyar Péter magyar miniszterelnök fotója, ahogy egy kerthelyiségben kávézik és önelégült mosollyal csak annyit üzen „Tik-tak, tik-tak”, mégsem maradtam közömbös. Világos volt, hogy a köztársasági elnöknek üzen, a Tisza által megszabott határidő végére vár, hogy aztán az Alaptörvény-módosítás elutasítása esetén a kapott hatalom birtokában(ezer örömmel) elindíthassa a megfosztási eljárást a Fidesz-bábnak titulált aktuális államfő (egyébként jog szerint a hatalmi ágak felett álló közjogi méltóság) ellen. A nyolcezret is meghaladó kommentár, és a több, mint 105 ezer „like” lepett meg, ami ugyan az ország lakosságához képest nem nagy szám, de jelzi a közállapotokat, a hatalmi mámort és szurkolást, hogy a legyőzöttek megalázásában akár egy „like” erejéig részt lehessen venni…

Amikor a magyar parlament 2021 júniusában elfogadta a gyermekvédelmi törvényt (amelyről egy hosszú eljárás után az Európai Bíróság öt év után, ez év áprilisában mondta ki, hogy szexuális irányultságú embereket diszkriminál és sérti az uniós jogot), Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem várt bírósági ítéletre, és azonnal, az elfogadás után néhány órával Brüsszelből megüzente, hogy a törvény „szégyenteljes”, mert szerinte indokolatlanul korlátozza az LMBTQ populáció emberi jogait. Most az új magyar törvényhozás kapcsán nem látunk ilyen azonnali reakciókat a vélt vagy valós jogsértések miatt, pedig nem csak több törvény, hanem hihetetlen gyorsasággal az alaptörvény is változott.

A jogban jártas emberek állítják, hogy eddig nem volt példa Európában egy államelnök mandátumának új jogszabállyal történő megszüntetésére, de most Magyarországon megtörtént ez a jogi precedens is. Az ötéves ciklusa feléig sem eljutó Sulyok Tamás lényegében politikai nyomásra távozik a posztjáról. Az EU pedig hallgat, s Ursulánk sem mondja, hogy ez „szégyenteljes”, vagy netán „remek”, pedig nem is egy egyszerű törvényről, hanem alkotmányos kérdésről van szó. Vagyis, no comment. Most már a Tiszára, és a magyarokra hagyja, hogy csinálják a dolgaikat, ahogy tudják, és „lájkolgassanak” kedvük szerint akár lelkesen, akár kárörömmel, hiszen az idő múlik, és az adott helyzetben minden „tik-tak” közelebb visz az aktuális kormány első száz napjának a mérlegéhez nem csak a magyarok, hanem az EU szempontjából is.