Azt mondja május 10-én reggel a budai rakparton élő ismerősöm, hogy éjfélig harsogott a zene a pesti oldalról a parlament felől, és a kormányváltás (ahogy mondják sokan: a rendszerváltás) ünneplése valóban sok embert vonzott a tömegrendezvényre, ez messziről is látszott.

Én sem bírtam ki, egy időre én is ott voltam. Miközben május 9-én délután pesti lakásunkban a tévében a közvetítést néztem a magyar Országházból az új összetételű parlament alakuló üléséről és Magyar Péternek a miniszterelnökké való megválasztása utáni beszédét hallgattam, azon töprengtem, hogy a külföldi tudósítók vajon mit emelnek ki röviden a hosszúnak sikeredett beszédből? A tisztességről, bátorságról, bölcsességről és megbékélésről szóló elmélkedését és a felelősség-érzetéről való gondolatait, vagy egyszerűen annyit, hogy miután a Tisztelet és Szabadság pártja, vagyis a Tisza fergeteges győzelmet aratott az április 12-ei országgyűlési választásokon, a párt elnöke lett az új miniszterelnök és első beszédében megfenyegette „az elmúlt politikai rendszer kiszolgálóit”, sőt személyeskedésbe süllyedt.

Történt ugyanis, hogy Magyar Péter az ünnepélyes pillanatban – a fanfárok, történelmi zászlók, himnuszok és a csodás Országház külföldön is ámulatot kiváltó üléstermében - nem arról a derűs jövőről beszélt, amit egy óriási bizalommal a háta mögött egy új vezetés hozhat egy országnak, hanem a kampánybeszédek tartalmát idézte inkább, leszámolásokat ígért, és lemondásra szólította fel a közjogi méltóságokat, közöttük politikai sértegetésnek minősülő szavakkal Sulyok Tamás államfőt (akitől megválasztása alkalmából ugyanott néhány percnek előtte kézfogással a gratulációt fogadta), nyilván azért, hogy helyükbe új „kiszolgálók” kerüljenek. Miközben hallgattam, hitetlenkedve rácsodálkoztam, hogy az új miniszterelnök, aki a választások estéjén, és a másnapi győzelmi nemzetközi sajtótájékoztatóján kiváló beszédkészségéről, találékonyságáról, széles informáltságról és diplomáciai képességeiről tett tanúbizonyságot, most – amikor a világ szeme Magyarországra (is) figyel – az ünnepélyes pillanathoz nem illő és az ő személyéhez mérve is méltatlan hangot üt meg. Sőt, még régi sértettségét is előhozza, azt állítva, hogy Orbán Viktor „bukott miniszterelnök” (tavalyi március 15-ei beszédében) a fél országot „kiirtandó rovarnak nevezte”, holott akkoriban az egész ország világosan hallotta a poloska kifejezést, és tudta, hogy az nem rovarra, hanem egy feleség-miniszter lehallgatására vonatkozik, abból az időből, amikor 14 évi Fidesz-haszonélvezőként Magyar Péter éppen Fidesz-disszidensnek készült. Beszédében így saját múltjába is belegázolt.

Méltatlan a pillanathoz. Pedig egy csillogó kormányprogramot is hallhatnánk, hiszen a Tisza az országban majdnem 3,4 millió szavazatot kapott és megszerezte a parlamenti mandátumok 70 százalékát, és ilyen hatalommal a kézben jó dolgokat művelhetnek. Örüljünk inkább ennek. Ott is hagytam a tévét és megkértem a lányomat, vigyen el a Kossuth térre, a népünnepélyre, amit az új Országgyűlés megalakulása alkalmából szervezett az új hatalom. A korábban érkezők már elfoglalták a teret, mi csak a peremről hallgathattuk az éppen Magyarországról éneklő Oláh Ibolyát, majd az ünneplőkhöz szóló miniszterelnöki beszédet, amelyben már az hangzott el, hogy nem kell megalázni a nem Tisza szavazókat, mert együtt fogjuk építeni az országot, és hogy a politika is lehet tisztességes (mennyivel más hangnem az előző beszédhez képest!). Az „öleljétek meg egymást és nevessetek” felszólításra a körülöttem ácsorgók és a kerthelyiségekben sörözők nem mozdultak, és sajnáltam, hogy ilyen egykedvűek, hiszen egy történelmi nap hangulatába szerettem volna belekóstolni a pesti utcán, és egy önfeledt ölelkezés igazán hangulatjavító lehetett volna a parlamenti agresszív fenyegetések után. Messziről, a tér közepe irányából kihallatszott a „szép volt Peti” tartalmú skandálás – ami jele volt a tér közepén tapasztalható emelkedett hangulatnak, a Szabadság tér peremén kialakult piknik tábor pedig egyszerűen annak, hogy az emberek a kormányváltást ellazulási alkalomnak tekintették, akár egy faluünnepet.

Este átnéztem a külföldi híreket. A belgrádi RTS budapesti tudósításában nincs szó Magyar Péter fenyegetéseiről, viszont a Danas a Bloomberg hírügynökségre hivatkozva már címben emeli ki, hogy Magyar lemondásra szólította fel az „Orbán-rezsim szolgáit”, s hasonló tartalmak jelentek meg az autonomija.info, a maglocistac.rs és a N1 honlapokon is. Nyilván nem véletlenül, de ez nem változtat azon, hogy az első miniszterelnöki beszéd hangneme csak egy kampányszónoklat szintjét ütötte meg.