Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében fokozatosan alábbhagynak a mélységesen csalódott és a örömmámorban ujjongó megnyilvánulások egyaránt. A veszteség élményével is meg lehet békélni, és az ujjongás is csak az első kételyig tart. Ha nem történik semmi rendkívüli, most már fokozatosan mindenki a munkára fókuszál, hiszen az élet megy tovább azok után is, hogy az április 12-ei választások számokban is illusztrálták a magyar társadalom mély megosztottságát. A száz százalékos feldolgozottsági – igaz, még nem hivatalos – adatok szerint (kikerekítve a számokat) a Tisza 3 millió 385 ezer szavazatot kapott, a Fidesz-KDNP 2 millió 458 ezret, a Mi Hazánk 358 ezret. Ha a nem „tiszás” szavazatokat összeadjuk, akkor láthatjuk, hogy a Tisza Pártnak mintegy 2,8 millió főnyi ellenzéki szavazóval kell számolnia, s ez nem kevés. De mégis: megkapta a többség bizalmát, éljen vele! Az új kormány megalakulása utáni első száz nap hozzon sok jót, ez minden magyar érdeke.

Szóval, az Országházban már tartanak az előkészületek a Tisza-hatalom megalakítására.

Ami a magyarországi választások után mostanában még mindig érdekes, az a nagy nemzetközi visszhang, az európai erőviszonyok most is folyó méricskélése, és az Orbán Viktor további karrierjével kapcsolatos számítgatások. Közöttük figyelem-vonzó azon megállapítás is, hogy Orbán Viktornak az elmúlt 16 éves kormányzása alatt sikerült Magyarországot olyan mértékben a világpolitikai mérlegelések tényezői közé soroltatnia, amit egyébként az ország mérete és gazdasági ereje nem indokolna.

A magyar választások eredménye Szerbiában különösen nagy visszhangot, számos esetben sokkot váltott ki. Még az újvidéki piacokon is hallani lehetett olyan megjegyzéseket, hogy sajnálják Orbán Viktort, nem értik, mi történt Magyarországon. Lassan két héttel a választások után a szerb tévécsatornákon még mindig nincs olyan politikai vitaműsor, amelyben ne érintenék Orbán vereségét legalább néhány mondat erejéig még akkor is, ha a fő téma Amerika háborúja Irán ellen és annak világgazdasági következményei. A magyar példa ragadósságának a kérdése egyaránt érdekes hatalmi körök és az ellenzéki erők szempontjából. Elsősorban azt latolgatják, hogy mi az, amiben tévedett a Fidesz és mit csinált rosszul a kampányban, másik oldalról pedig azt, hogy a szerbiai egyetemista mozgalom közelében megjelenik-e egy szerb Magyar Péter, aki rá tudja venni az ellenzéki pártok nagy részét, hogy ne induljanak a választásokon, akár még azon az áron is, hogy a szerb szkupstinából kimaradjanak olyan politikusok, mint Magyarországon Hadházy Ákos, Szabó Tímea, Kunhalmi Ágnes, Ungár Péter, és még sorolhatnám.

Magyar Péter győzelme modell lehet a régió-beli változásokra – mondják azok a szerb elemzők, akik Orbán Viktort autokrata vezetőnek tartják, és most azt hangsúlyozzák: íme, a bizonyíték, hogy meg lehet buktatni „a populista vezetőt” Szerbiában is. Hasonlóság továbbá, hogy Magyar Péter országjárása, a kis településeken való megjelenése sikeres volt a választók, különösen a fiatalok megszólításában, miközben az utca, mint politikai kommunikációs modell nem ismeretlen Szerbiában sem. A kérdés igazán az, hogy az ellenzéki pártok képesek lesznek-e lemondani a politikai palettán való részvételükről az egyetemista lista javára (kockáztatva pártjuk teljes eltűnését), illetve, kik lesznek azok a politikusok, akiket kívülről mégiscsak befogad az egyetemista lista (mint ahogy a Tiszába is berepültek a külföldön karriert befutó káderek is). A következő kérdés pedig az, hogy egy ilyen listára rászavaz-e a szerbiai többség, illetve a kérdést pontosítva: vajon Szerbiában is megnő azoknak a száma, akik valaki ellen, és nem valakire szavaznak.

Mivel azonban a szerbiai választások nem holnap lesznek, a magyar példa olyan szempontból is számítani fog, hogy hogyan alakulnak a dolgok Magyarországon.