Azt gondoltam, hogy a magyar zászló szabadkai elégetéséről és földre tiprásáról már mindenki elmondott mindent, és majd a politikusok és a jog alkalmazásában illetékes szervek megfelelő irányba terelik a közhangulatot, s mindenki levonja a kellő tanulságot, hogy hasonló ne forduljon elő, majd pedig megnyugatóan többször is ismételjük az elvárást, hogy az itt élő vajdasági emberek – beleértve a később érkezetteket is – tiszteljék egymást és egymás nemzeti érzelmeit bárminemű kölcsönös veszélyeztetettség-érzet nélkül.

Aztán megjelent a szabadkai Felső Ügyészség közleménye, amelynek lényege, hogy külföldi állam (Magyarország) jó hírnevének megsértése gyanújával indul eljárás…

Szerbiai és magyarországi tudósítások szerint május 29-én a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Középiskola diákjainak ballagásakor egy magyar diák magyar zászlót tartott a nyakában (igazgatói engedéllyel, hasonlóan a szerbekhez, akik szerb zászlóval vonultak), ám két diák lerángatta a magyar zászlót, és később felgyújtotta a szabadkai Korzón (ahol nem sokra rá az odaérkező magyarok felvették a maradványokat, és nem hagyták ott, hogy bárki is taposhassa). A magyar zászló felgyújtását szinte minden politikai tényező elítélte Vajdaságban/Szerbiában, és Magyarországon is, s fontos momentum, hogy az iskola vezetősége és a rendőrség is gyorsan reagált, csillapítván a kedélyeket. Tarr Zoltán, az új magyar Tisza-kormány társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere is reagált az eset másnapján, és azt üzente: gyűlölet helyett párbeszédre van szükség minden helyzetben.

Az igazsághoz tartozik, hogy a szabadkai technikum nem elsősorban az incidensekről ismert a magyarok körében. Sok vajdasági magyar építész, földmérő, gépész, villamossági és közlekedési szakember (magyar tannyelvű tagozatokon is) szerzett itt középiskolai diplomát. A tekintélyes intézmény Ivan Sarić (1876-1966) nevét 2010-ben vette fel, annak – a köztudatban tisztelt Ivan Sarićnak, alias Szárics (Szárits) Jánosnak, egy ismert szabadkai bunyevác család sarjának a nevét –, aki találmányaival tűnt ki a saját korában (a Monarchiában és a későbbi Jugoszláviában is), ám egészen fiatalon mind a Monarchiában, mind egész Európában már 1910-ben híressé vált, miután Szabadkán egy saját készítésű repülőalkalmatossággal a levegőbe emelkedett.

Sajnálom, hogy a neve most egy sajnálatos incidens, a magyar zászló felgyújtása kapcsán került a szélesebb nyilvánosság tudatába.

Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld – gyerekkorom mondókája cseng vissza a nemzeti szimbólum kapcsán, mintegy magától értetődő vitathatatlan tényként, hogy ezek a színek a nemzeti hovatartozás kifejezői, a személyi identitás építői, az azonos identitású emberekkel való közösségvállalás szélesebb közösséggé való formálódását átszövő tudatos és tudat alatti támaszai.

A szabadkai esetet e közösségi érzés elleni támadásként éljük meg, ezért is a nagy visszhang.

A szabadkai Felső Ügyészség június 1-jén benyújtott indítványa ehhez képest más irányba tereli a történteket. Az ügyészség a szabadkai Felső Bírósághoz két kiskorú (zászlóégető) elleni eljárás lefolytatását kezdeményezve, azzal a gyanúval, hogy a nevezett személyek megsértették egy külföldi állam jó hírnevét – áll a Tanjug és a Beta hírügynökségek hírében, miközben a szerb újságok címben pontosítják, hogy Magyarország zászlajáról van szó. Nem magyar zászlóról, Magyarország zászlajáról.

A diák, akiről a két kiskorú letépte a nemzeti szimbólumot, azt nyilatkozta, hogy a magyar zászlót az interneten vette. A szabadkai ügyészség közleményében egyértelműen külföldi zászlóról, nyilván a sima piros-fehér-zöld változatú magyar állami zászlóról beszél, és nem arról, amit Vajdaságban/Szerbiában a magyar nemzeti kisebbség zászlajának ismernek el. A kisebbségi zászlónak a Magyar Nemzeti Tanács honlapja szerint az MNT 2005-ben elfogadott határozata alapján a piros, fehér és zöld vízszintes sávon kívül a következők az ismérvei: „A jelkép közepén egy hegyes talpú, hasított pajzs található, amelynek első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt, a pajzson a magyar Szentkorona nyugszik. A jelkép hosszának és szélességének aránya 3:2.”

Eközben ismert, hogy a szerb törvények szerint külföldi állam szimbólumait csak a szerb szimbólumokkal együtt lehet kitenni oly módon, hogy az ne sértse Szerbia tekintélyét. Nem tudni, hogy a magyar zászló hordozását a nyomozás során a törvényes keretbe beleillőnek minősítik-e, mivel egyidejűleg szerb zászlót is magukon hordtak az ott lévő ballagók, vagy jogi fordulattal más minősítésre helyezik a súlyt…