Miközben a magyar (és így a vajdasági) főbb hírek között elsősorban az új magyar miniszterelnök olykor öntörvényűséget (is) megjelenítő megnyilvánulásai szerepelnek, és miközben a szerb közvélemény (így a vajdasági is) döbbenettel figyeli, mi történik azok után, hogy magasrangú szerb rendőrtisztet tartóztattak le Belgrádban, mert megpróbált elkendőzni egy gyilkossággal végződő alvilági leszámolást, addig észrevétlenül elfelejtődik egy újra megismételt kezdeményezés, aminek nyomán kissé szabadabb, nyitottabb lehetne a mi mozgásunk Szerbiából Európa többi része felé.

Ezúttal a szerb külügyminiszter, Marko Đurić mondta ki Brüsszelben május 11-én az EU és a Nyugat-Balkán külügyminiszterei nem formális brüsszeli találkozójának témái kapcsán, hogy a Balkán irányába tett jelentős európai lépés lehetne a schengeni térség megnyitása az itteni országok, mindenekelőtt Szerbia előtt.

De jó lenne, ha (a brüsszeli központban is) komolyan vennék a kezdeményezést!

Azt ma már egy legyintéssel elintézzük, hogy döcög Szerbia EU-s csatlakozása. A schengeni övezet azoban nem a reformok és jogállamiság sokszor megfoghatatlan magyarázatának a függvénye, hanem konkrét igazodás a szabályokhoz a résztvevők önös érdekeitől vezérelve. Đurić miniszter odáig ment, hogy a balkáni országoknak, mindenek előtt Szerbiának a schengeni övezetbe történő felvételét már az idén is elképzelhetőnek minősítette, mondván, hogy ez mind a családok, mint a gazdaság – és benne a turizmus – hasznára válna, miközben nem csökkentené az európai kontinens biztoságát. (Hát nem is, hiszen a veszélyek már rég belül vannak, hiszen miközben a szerb útlevéllel rendelkezők évtizedek óta szigorú szabályok szerint tartózkodhatnak az EU-ban és a schengeni övezetben, addig az útlevél nélkül, zöld határon érkezők közötti szélsőségesek – sajnos – gyilkos támadásaikkal gyakorta jelzik, hogy ügyesen el tudnak tűnni a hatóságok szeme elől.)

Nem kell ismételni, milyen nehéz és frusztráló útnak indulni Szerbiából Magyarországra és fordítva, a többnapos ünnepek és a nyári szabadságok idején. A több órás várakozás (kiránduló buszok esetében még több is) elszomorító és lehangoló, hiába a határátlépők munkatársainak az utóbbi hónapokban tapasztalt előzékenysége és gyors munkája. A megélhetésért a szerb-magyar határon át naponta ingázók iránti együttérzésünket is ez a lehangoló érzés kíséri - miért is ez a tortúra, miért is igazán?

Mély csalódást éltem meg, amikor 2024 márciusában Szijjártó Péter akkori magyar külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, hogy Európa legnagyobb határátkelőjét építik meg Röszkénél, a magyar-szerb határon. Úgy hangzott, hogy ki ott majdan belép, hagyjon fel minden reménnyel, merthogy egy ilyen költséges beruházásnak csak akkor van értelme, ha tudván tudják, hogy márpedig ott évekre előre vetítve nem lesz szabad átjárás. Amikor ez történt, Magyarország már több, mint 17 éve (2007-től) volt tagja a schengeni övezetnek, amely 1999-től az uniós szabad mozgás elvének eszköze, bár az övezet nem minden tagja uniós tag is egyben, s ezen az alapon már akkor is lehetett volna a némi reményt adni Szerbiának.

Mert tény: a Schengenben a szabad mozgásról kötött egyezményhez való csatlakozáshoz nem feltétetlenül szükséges az EU-tagság, így a szerb külügyminiszter nem beszélt elérhetetlen dologról, sőt nagyon reális elvárást fogalmazott meg, amit a nyugat-balkáni országok lakossága joggal követelhet magának, különösen, hogy számos munkaterületen kimondottan szükségük van rájuk a nagy Európában. Abban a nagy Európában, amelynek politikai vetülete az EU-hoz, vagyis a praktikus megoldásokat mellőző hatalmas brüsszeli adminisztrációhoz kötődik. Ez az adminisztráció évek óta ontja, hogy mi mindent kell teljesíteni az EU-tagság ügyében, de a maga részéről – az egyszerű emberek iránti gesztusként - nem képes praktikus megoldást terjeszteni a schengeni egyezményben illetékesek felé például a balkáni kamionsofőrök ügyében, akik több kényszerű útblokáddal jelezték már, hogy tarhathatatlan a jelen állapot, hiszen hivatalosan és legálisan hordják az árut Európába, de eközben rájuk is vonatkozik az előírás, hogy a schengeni övezetben fél év alatt csak 90 napot tartózkodhatnak, s ez sehogy sem fér bele sem az üzleti, sem a munkavégzési logikába.

Szóval: a szerb miniszter tett egy logikus javaslatot, s itt az idő, hogy azt a schengeni övezetbe való belépés engedélyezésének tényleges lépései kövessék.