Szerbia nyugdíjrendszere a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére még hosszú ideig működőképes maradhat, a valódi gond azonban az, hogy egyre több nyugdíjas ellátása nem lesz elegendő a tisztes megélhetéshez – figyelmeztetett az Insajder portálnak nyilatkozó Mihail Arandarenko közgazdászprofesszor.

Szerbia népessége öregszik, a munkaképes korúak száma csökken, a nyugdíjrendszer mégis hosszú ideig fenntartható maradhat – mondta Mihail Arandarenko, a Belgrádi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora az Insajdernek. Szerinte a fő veszélyt nem maga a rendszer összeomlása jelenti, hanem az, hogy egyre több nyugdíjas jövedelme nem lesz elég a szegénységi küszöb fölötti, méltó élethez.

Arandarenko úgy látja, a nyugdíjak megfelelősége hamarosan súlyosabb problémává válhat, mint a rendszer pénzügyi fenntarthatósága. Mint mondta, a nyugdíjasok és az idősek körében már most is nő a szegénység, noha az elmúlt öt évben a nyugdíjak gyorsabban emelkedtek a megélhetési költségeknél. Ha ez a tendencia lassul, a gond élesen jelentkezhet, különösen azért, mert a kilencvenes és kétezres évek bizonytalanabb munkapályái egyre nagyobb nyugdíjkülönbségeket termelnek ki.

A professzor szerint a fiatalabb nemzedékeknek nem attól kell tartaniuk, hogy egyáltalán nem lesz nyugdíjuk, hanem attól, hogy annak összege elegendő lesz-e. Különösen azok kerülhetnek nehéz helyzetbe, akik pályájuk során átlag alatti jövedelemért dolgoznak, vagy éppen csak minimálbérre voltak bejelentve, és munkáltatójuk ez után fizette a járulékokat (miközben esetleg borítékban kifizetett pénz is növelte a fizetést, ám az nem számolódik bele a nyugdíjalapba).

A munkavállalók és a nyugdíjasok aránya továbbra is kedvezőtlen, bár Arandarenko szerint valamivel jobb, mint egy évtizeddel ezelőtt. Hosszabb távon szerinte elkerülhetetlen lehet a nyugdíjkorhatár további emelése, de úgy véli, differenciált rendszert kellene bevezetni: nem lenne igazságos ugyanúgy kitolni a nyugdíjba vonulás idejét azoknál a foglalkozásoknál, amelyek nagyobb egészségügyi kockázattal járnak vagy rövidebb várható élettartammal kapcsolódnak össze.

A népességfogyás következményeinek enyhítésére a közgazdász szerint a munkaerő-bevándorlás is szükségessé válik. Szerbia évente 50–60 ezer munkaképes korú embert veszít pusztán azért, mert a 65 éves korba lépő generációk ennyivel népesebbek a húszéves korosztályoknál. A munkaképes népesség hamarosan négymillió alá csökkenhet, miközben tizenöt éve még 4,9 millió körül volt.

Arandarenko szerint a magánnyugdíj-megtakarítás jelenlegi formájában nem általános megoldás, inkább a magasabb jövedelműek számára elérhető lehetőség. A legtöbb munkavállaló számára továbbra is az állami nyugdíjrendszer marad az időskori biztonság legfontosabb pillére, ezért annak nemcsak fenntarthatónak, hanem társadalmilag igazságosnak is kell lennie.