A Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadság-világindexének történetében először történt meg az, hogy a világ országainak több mint fele a sajtószabadság szempontjából a nehéz vagy nagyon súlyos kategóriába tartozik. A rangsorban szereplő 180 ország és terület átlagos eredménye 25 év alatt még soha nem volt ilyen alacsony – áll az RSF jelentésében.

A régió országai közül Szerbia szerepel a legrosszabb helyen: a 104., ami nyolc helyes visszaesés az előző jelentéshez képest, és azon országok közé tartozik, ahol nehéz a helyzet.

A jelentés szerint – amely a 180 országot rangsoroló indexben – a 84. helyen áll, 2025-höz képest 15 helyet javítva, bár továbbra is Európa egyik leggyengébben rangsorolt országa – a sajtószabadság a Nyugat-Balkánon általánosságban romlik.

Bár Albánia, Bosznia-Hercegovina és Szerbia az Európai Unióhoz való csatlakozásra törekszik, mindhárom ország ellenséges a sajtóval szemben, és erős a propaganda – figyelmeztet az RSF. Albánia a 83. helyen áll, három helyet rontott, Bosznia-Hercegovina a 90. helyen van, négy helyet esett vissza, Szerbia pedig a 104. helyre csúszott vissza, nyolc helyes romlással.

Moldova, amely a 31. helyen áll, továbbra is az egyetlen kelet-európai ország, amely a sajtószabadság szempontjából kielégítő kategóriába tartozik.

A többi környező ország közül Szlovénia szerepel a legjobban: a 36. helyen áll, és szintén a kielégítő kategóriába tartozik. Ugyanez érvényes Montenegróra is, amely a 41. helyet foglalja el.

Észak-Macedónia a 45. helyen áll, és a problémás helyzetű országok csoportjába tartozik, csakúgy, mint Horvátország, amely az 53. helyen van.

Az újságírás kriminalizálása

2001 óta az egyre szigorúbb jogszabályi keretek terjedése, különösen azoké, amelyek a nemzetbiztonsági politikákhoz kapcsolódnak, folyamatosan erodálja a tájékoztatáshoz való jogot, még a demokratikus országokban is – áll a jelentésben.

A világszerte a sajtószabadság értékelésére használt öt mutató – a gazdasági, jogi, biztonsági, politikai és társadalmi környezet – közül idén a jogi mutató esett vissza a legnagyobb mértékben. Ez az RSF szerint egyértelmű jele annak, hogy az újságírást világszerte egyre inkább kriminalizálják.

Amerikában jelentősen megváltozott a helyzet: az Egyesült Államok hét helyet rontott, több latin-amerikai ország, például Ecuador és Peru pedig még mélyebbre csúszott az erőszak és az elnyomás spiráljában.

Norvégia már tizedik éve tartja az első helyet, Eritrea pedig harmadik éve áll az utolsó helyen.

Az Aszad utáni Szíria érte el a legnagyobb előrelépést a sajtószabadság terén a 2026-os indexben szereplő országok és területek közül: 36 helyet javított a rangsorban.

Hol jó a média helyzete?

Norvégián kívül mindössze hat országban minősítik jónak a médiaszabadság helyzetét: Hollandiában, Észtországban, Dániában, Svédországban, Finnországban és Írországban.

„Az elmúlt 25 év visszatekintésével az RSF nem csupán a múltba tekint. Ez a civil szervezet közvetlenül a jövőbe néz, egy egyszerű kérdéssel: meddig tűrjük még az újságírás megfojtását, az újságírók rendszeres akadályozását és a sajtószabadság folyamatos rombolását? Bár a tájékoztatáshoz való jog elleni támadások egyre sokrétűbbek és kifinomultabbak, elkövetőik egyre láthatóbbak. Az autoriter államok, a cinkos és tehetetlen politikai erők, a ragadozó gazdasági szereplők és az elégtelenül szabályozott platformok közvetlenül és óriási mértékben felelősek a sajtószabadság globális visszaeséséért. Ebben a helyzetben a tétlenség a cinkosság egyik formája. Az elvek puszta megerősítése már nem elég. Hatékony intézkedésekre van szükség az újságírók védelmében, és ezeket a változás katalizátorának kell tekinteni, kezdve az újságírás kriminalizálásának megszüntetésével: a nemzetbiztonsági törvényekkel való visszaélések, a SLAPP-perek és azoknak a rendszeres akadályozása, akik nyomoznak, feltárnak és neveket azonosítanak. A jelenlegi védelmi mechanizmusok nem elég erősek, a nemzetközi jogot aláássák, a büntetlenség pedig széles körben elterjedt. Szilárd garanciákra és jelentős szankciókra van szükség. A labda a demokráciák és polgáraik térfelén van. Nekik kell útját állniuk azoknak, akik el akarják hallgattatni a sajtót. Az autoritarizmus terjedése nem elkerülhetetlen” – értékelte Anne Bocandé, az RSF szerkesztőségi igazgatója.

Az index térképe évről évre vörösebb

Amióta az RSF 25 évvel ezelőtt elkezdte közzétenni a sajtószabadság-világindexet, a sajtószabadság fokozatosan romlik – mutat rá a jelentés.

Hozzáteszik: ez a visszaesés az index térképén is látható, amely évről évre egyre vörösebb. Az újságírókat továbbra is megölik és bebörtönzik munkájuk miatt, miközben a sajtószabadságot aláásó taktikák folyamatosan fejlődnek.

Az újságírást az újságírókkal szemben ellenséges politikai diskurzus fojtogatja, a meggyengült médiagazdaság gyengíti, és a sajtó ellen fegyverként használt törvények szorongatják – figyelmeztet az RSF.

2002-ben a világ népességének 20 százaléka olyan országban élt, ahol a sajtószabadság helyzetét jónak minősítették. Huszonöt évvel később a világ népességének kevesebb mint egy százaléka él ilyen kategóriába tartozó országban.

Egyes országokban, például Irakban, Szudánban és Jemenben az ismétlődő fegyveres konfliktusok jelentik a sajtószabadság visszaesésének fő okát.

A folyamatban lévő háborúk idén is erőteljes hatást gyakoroltak, különösen Palesztinában, ahol Benjamin Netanjahu kormánya – Izrael négy helyet rontva a 116. helyre került – tovább folytatja a háborút.

2023 októbere óta az izraeli hadsereg több mint 220 újságírót ölt meg Gázában, közülük legalább 70-et munka közben. Hasonló a helyzet Szudánban, amely öt helyet rontva a 161. helyre került, valamint Dél-Szudánban, amely kilenc helyet esett vissza, és a 118. helyen áll.

Másutt a sajtószabadság helyzete szinte semmit sem változott, mert a diktatórikus rendszerek zsákutcában tartják.

Ez a helyzet Kínában, Észak-Koreában és Eritreában is, ahol Dawit Isaak újságírót már 25 éve tartják börtönben tárgyalás nélkül.

A legveszélyesebb régiók az újságírók számára

Kelet-Európa és a Közel-Kelet a világ két legveszélyesebb régiója az újságírók számára, ahogy az elmúlt 25 évben is az volt.

Ez tükröződik Vlagyimir Putyin Oroszországának rangsorolásában is: az ország a 172. helyen áll, folytatta Ukrajna elleni agresszióját, és továbbra is a sajtószabadság szempontjából az egyik legrosszabb ország.

Irán – egy helyet rontva a 177. helyre – szintén a rangsor alján maradt, a rezsim elnyomása és a területén zajló amerikai–izraeli háború miatt.

Egyes országokban az információs tér az elmúlt 25 évben politikai változások és egyre represszívebb rendszerek miatt szűkült. Különösen igaz ez Hongkongra, amely 122 helyet esett vissza azóta, hogy Peking szigorította ellenőrzését a terület felett, Salvadorra, amely 2014 és a marák, vagyis bandák elleni háború kezdete óta 105 helyet rontott, valamint Grúziára, amely 75 helyet esett vissza, mivel az utóbbi években fokozódott a sajtó elleni fellépés.

A 2026-os index legnagyobb visszaesését Niger könyvelte el: 37 helyet rontva a 120. helyre került. Ez a Sahel-övezetben az utóbbi években tapasztalható szélesebb körű sajtószabadság-visszaesést jelzi, ahol a fegyveres csoportok és a kormányzó katonai junták támadásai veszélyeztetik a különböző forrásokból származó, kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz való jogot.

A Közel-Keleten Szaúd-Arábia 14 helyet rontott, amiért a hatóságok 2025-ben ismételten erőszakot alkalmaztak újságírókkal szemben, beleértve Turki al-Dzsászer kivégzését is.

Ezzel szemben Bassár el-Aszad diktatúrájának 2024 decemberi bukása és az azt követő politikai átmenet Szíriát a 177. helyről a 141. helyre emelte, miután az ország éveken át a lista utolsó tíz helyezettje között volt.

A jogi mutató meredeken esik a nemzetbiztonsági törvényekkel való visszaélések miatt

Az index jogi mutatója idén esett vissza a legnagyobb mértékben. Ez az eredmény 2025 és 2026 között az államok több mint 60 százalékában, 180-ból 110 országban romlott.

Ez a helyzet Indiában, Egyiptomban, Izraelben és Grúziában is. Az újságírás kriminalizálása, amely a sajtótörvények megkerülésén, valamint a rendkívüli jogszabályokkal és a közjoggal való visszaélésen alapul, globális jelenségnek bizonyul.

Huszonöt évvel az Egyesült Államokban elkövetett 2001. szeptember 11-i támadások után a védelmi titkok és a nemzetbiztonság körének kiszélesítése számos országban eszközzé vált arra, hogy megtiltsák a közérdekű ügyekről szóló tudósítást. Ez a tendencia, amely különösen az autoriter rendszerekben elterjedt, a demokráciákban is lendületet vett, és rendszerint együtt jár a törvények újságírók elleni visszaélésszerű alkalmazásával, különösen a terrorizmus elleni harc nevében.

Azok között az országok között, amelyek elzárkóznak a független sajtó elől, Vlagyimir Putyin Oroszországa különösen nagy gyakorlatot szerzett a terrorizmus, szeparatizmus és szélsőségesség elleni harcra megalkotott törvények felhasználásában a sajtószabadság korlátozására. A jelentés szerint 2026 áprilisában az ország 48 újságírót tart rács mögött.

Azok, akik folytatni akarják munkájukat, száműzetésbe kényszerültek, de ott sem kerülhetik el a jogi üldöztetést, mivel az messze túlnyúlik az ország határain.

A nemzetbiztonsági intézkedések instrumentalizálásának ez a technikája megtalálható a szomszédos Fehéroroszországban, valamint Mianmarban, Nicaraguában és Egyiptomban is.

Április 13-áig Sandra Muhoza volt az egyetlen újságíró, akit 2026-ban az afrikai Nagy-tavak régiójában fogva tartottak. Burundiban a nemzeti terület integritásának aláásása miatt indítottak ellene eljárást, amely vádat a Nagy-tavak térségében rendszeresen alkalmazzák. Etiópiában négy újságíró már három éve van börtönben terrorizmushoz kapcsolódó vádak miatt.

Terrorizmusvádak, államtitkokról szóló törvények...

Még a demokratikus országokban is szorul a jogalkotási hurok a sajtó körül. Japánban, amely a 62. helyen áll, az államtitkokról szóló törvények továbbra is aláássák az újságírók munkáját, különösen azért, mert a források bizalmas kezelését és a szerkesztőségi függetlenséget védő intézkedések nem megfelelőek.

A papíron demokráciának számító Fülöp-szigeteken a terrorizmus vádját ürügyként használták független újságírók elhallgattatására, köztük Frenchie Mae Cumpio újságíró esetében is, akit elítéltek, noha az ellene indított ügyben nem voltak kézzelfogható bizonyítékok – ezt az RSF vizsgálata tárta fel.

Hongkongban, amely a 140. helyen áll, a drákói nemzetbiztonsági törvény lehetővé tette a hatóságoknak, hogy bebörtönözzék Jimmy Lai független kiadót, akit nemrég 20 év börtönre ítéltek. Ez a legsúlyosabb büntetés, amelyet valaha újságíróra kiszabtak ezen a területen.

Törökországban, amely a 163. helyen áll, nem csak a terrorizmusellenes törvényeket használják a sajtószabadság korlátozására. Recep Tayyip Erdoğan alatt az olyan vádakat, mint a dezinformáció, az elnök megsértése és az állami intézmények becsmérlése, rendszeresen alkalmazzák az újságírás visszaszorítására és médiaszakemberek bebörtönzésére.

Észak-Afrikában Tunézia, amely a 137. helyen áll, nem kivétel a jogi hadviselésként is ismert globális tendencia alól. Miközben az 54-es számú rendelettörvény az álhírekről gyakorlatilag kriminalizálta a hatóságokat bíráló újságírást, a médiaházak felfüggesztése és az ismétlődő bírósági eljárások azt mutatják, hogy az igazságszolgáltatási rendszert egyre inkább a médiaszakemberek ellen használják fel – áll az RSF jelentésében.

SLAPP-perek és nyomás a közmédiára

A jogi mutató idei visszaesését az is magyarázza, hogy egyre több stratégiai pert indítanak a közéleti részvétel ellen, azaz SLAPP-pereket alkalmaznak újságírók ellen, akár Bulgáriában, amely a 71. helyen áll, akár Guatemalában, amely a 128. helyen áll, és ahol jellegzetes példa José Rubén Zamora esete.

Indonéziában, Szingapúrban és Thaiföldön a politikai és üzleti elit szintén kihasználja azt a jogrendszert, amely nem védi kellőképpen a sajtót. Indonézia a 129., Szingapúr a 123., Thaiföld pedig a 92. helyen áll. Ezek a jogi visszaélések viszonylag magasan rangsorolt országokban is előfordulnak, például Franciaországban, amely a 25. helyen áll.

A közpolitikák nem tudtak strukturális megoldást adni azokra a kihívásokra – legyenek azok fizikai vagy jogi fenyegetések –, amelyekkel az újságírók világszerte szembesülnek. Az elemzett országok több mint 80 százalékában a védelmi mechanizmusokat nem létezőnek vagy hatástalannak tartják – értékeli az RSF.

Bár az európai médiaszabadságról szóló jogszabály, az EMFA garantálja a médiaházak – különösen a közszolgálati médiumok – függetlenségét és fenntarthatóságát az Európai Unión belül, ezt rendszeresen aláássák a nemzeti jogalkotási projektek. Ez volt a helyzet Magyarországon, amely a 74. helyen áll, Orbán Viktor távozó kormánya alatt, de hasonló folyamatok figyelhetők meg jobban rangsorolt országokban is, például Szlovákiában, amely a 37. helyen áll, Litvániában, amely a 15. helyen áll, és Csehországban, amely a 11. helyen áll.

Az amerikai kontinens politikai erőszakkal és biztonsági kihívásokkal küzd

2022 óta az amerikai kontinens 28 országának összesített rangsorromlása 14 ponttal hasonló ahhoz a visszaeséshez, amely a világ két legveszélyesebb újságírói régiójában, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában, valamint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában látható – mutat rá az RSF.

Hozzáteszik: az elmúlt években tapasztalt bizonyos javulások ellenére, amilyen például Brazíliában látható, amely az 52. helyen áll, a sajtószabadság közelmúltbeli történetét Amerikában a szervezett bűnözés és politikai szereplők által gerjesztett erőszak növekedése alakította.

Donald Trump amerikai elnök ismétlődő sajtó- és újságíróellenes támadásait rendszerszintű politikává alakította, aminek következtében az Egyesült Államok hét helyet rontva a 64. helyre került.

Mario Guevara salvadori újságíró őrizetbe vétele, majd későbbi kitoloncolása hozzájárult az amúgy is feszült, rendőri erőszakkal jellemzett biztonsági környezet romlásához.

Az Egyesült Államok Globális Médiaügynökségénél, az USAGM-nél végrehajtott drasztikus létszámcsökkentés globális következményekkel járt: olyan nemzetközi műsorszolgáltatók bezárásához, felfüggesztéséhez és leépítéséhez vezetett, mint az Amerika Hangja, a Szabad Európa Rádió és a Szabad Ázsia Rádió azokban az országokban, ahol ezek a médiumok az utolsó megbízható információforrások közé tartoztak.

Javier Milei argentin és Nayib Bukele salvadori elnök, Donald Trump leghangosabb latin-amerikai támogatói, a Fehér Ház médiához való hozzáállását követték, nem meglepően hasonló eredményekkel.

Javier Milei Argentínája 11 helyet rontott, Nayib Bukele Salvadorja pedig nyolc helyet esett vissza. A jelentős visszaesés különösen ezen országok politikai és társadalmi mutatóinak romlásával függ össze, ami a kormány sajtóval szembeni ellenségességének és az arra gyakorolt nyomásnak a növekedését tükrözi.

Azokban az országokban, ahol a szervezett bűnözés gyilkol, az indexben elfoglalt helyezés drasztikusan romlik. Ez a helyzet Ecuadorban is, amely a 125. helyen áll, és 31 helyet esett vissza azóta, hogy Darwin Baque és Patricio Aguilar újságírókat 2025-ben meggyilkolták.

Ugyanebben az évben Perut, amely a 144. helyen áll és 14 helyet rontott, négy újságíró meggyilkolása sújtotta.

Venezuelában a sajtószabadság garanciái továbbra is nagyon bizonytalanok, annak ellenére, hogy az év elején szabadon engedtek bebörtönzött újságírókat.

Végül Kuba, amely a 160. helyen áll, mély válságon megy keresztül, amely arra kényszeríti a kevés megmaradt független újságírót, hogy illegalitásban dolgozzon. Nicaragua médiatere pedig, amely a 168. helyen áll, romokban hever: rendszeres elnyomás és az újságírók munkakörülményeinek tartós összeomlása jellemzi.