A most folyó magyar választási kampány minden részletének következménye lesz a következő szerbiai parlamenti választások lebonyolítására. Nemcsak a választási eredményekkel kapcsolatos tanulságként, hanem a különböző kampányfogások, szerencsétlen elszólások, tudatosan félrevezető információk, és nem utolsó sorban a kampány utolsó heteire időzített botrányok és végső választási üzenetek hatásának tekintetében is. A különbség csupán annyi lesz, - amennyiben Szerbiában a politikai szerveződés mostani szerkezete megmarad, - hogy a hatalmi pártokkal szemben álló szerbiai ellenzék egy részében, a diákok mozgalmában „régi” politikusok és pénzemberek nevei nem tűnnek fel, miközben Magyarországon a Tisza sorra okoz meglepetéseket a közéletben már ismert nevek „leigazolásával”.

A magyar országgyűlési választások kampányában rendkívül sok a mellékesnek tűnő, ám a végső eredményeket bizonyosan mérvadóan befolyásoló esemény. A számos kampányrendezvény egyelőre lelkesítő felszín, miközben a háttérben, a politikai szereplők mögött meghúzódó szövevényes történetek igazi kételyeket ébresztenek a mélységesen megosztott magyar társadalomban.

Most mit látunk a két nagy rivális kampánytáborával kapcsolatos magyarországi főbb hírek között? Sorra jelennek meg a botrányszagú beszámolók. Egy héttel ezelőtt még Lázár János építési és közlekedési miniszternek szerencsétlenül megfogalmazott cigányozó mondatait elemezte a sajtó azon rágódva, hogy amikor a magyar munkaerő tartalékairól szólva a cigány közösségben találta meg a vonatok vécéinek tisztántartására alkalmas munkás-tartalékokat, ez mennyire volt sértő és kirekesztő a roma nemzetiség szempontjából, netán gyűlöletkeltő… A miniszter kétszeri bocsánatkérése nem volt elég, az elszólás negatív konotációja (és következményei) rontottak a hatalmi pártszövetség kampányán. (Jut eszembe, közülünk, vajdasági magyar asszonyok közül a délszláv háborús szegénység és munkanélküliség miatt sokan németországi háztartásokban próbáltunk/próbálunk szerencsét idősgondozóként, amely feladatkörbe, mint a higiénia fontos eleme, a vécékefe használata is beletartozik, és ez nem sérti ennek a populációnak az önérzetét.)

Lázár kijelentése után jött a Pest melleti kisváros, Göd légszennyezettségi problémája, pontosabban az ottani Samsung akkumulátorgyár környezetszennyező tevékenysége, amellyel üzemen belül az ott dolgozó munkásokat veszélyeztette, és a kormány állítólag tudott róla. És az ellenzéki sajtó még nem is jutott a több éves történet hosszú ismertetésének a végére, a figyelem újabb botrányra terelődött, ami ezúttal az ellenzéki térfélen játszódott. A közösségi oldalakon és a sajtóban is terjedő, egy gyűrött paplanos ágyat ábrázoló fotó kapcsán (február 12-én) megszólalt Magyar Péter, a kormányváltásra törekvő Tisza párt elnöke bizton állítva, hogy az ágyról még nyilvánosságra nem hozott felvételeken ő látható volt barátnője társaságában, akitől azon a bizonyos éjszakán hagyta magát „elcsábulni”, viszont a szoba bejárata előtti asztalon lévő porból nem fogyasztott. Vagyis immáron nem is a szex az érdekes, hanem a kábítószer és az, hogy a kormányfő-aspiráns elsétál a kábítószerféleség mellett. Ez már nem egy szerencsétlenül elsülő viselkedési forma, hanem komoly karakterbeli kérdés. És ezen a ponton válik érdekessé a meggyőződés, hogy a titkos kamerák bevetése, az „orosz módszer” mögött nem is a hatalmi titkosszolgálat lejárató szándéka állhat, hanem a módszert a Tisza mögött álló körök vetették be, hogy a pártelnököt szükség esetén alkalmatlannak nyilvánítsák, és helyébe a Shell multicég vezetőségéből hazatért, egyelőre energetikai miniszterjelöltet, Kapitány Istvánt állítsák ellenzéki kormányfőjelöltnek…

Mindezek a mozzanatok előre vetítik a kampány végletes durvulását, a mély ellenségeskedést, amire az eseményeket csupán az informálódás szintjén követő ember is csak végletesen tud reagálni: vagy elnémulunk, vagy cifrákat mondunk.

E megosztottság mély lelki okainak vizsgálata bizonyára fókuszban lesz az elkövetkező tanulmányok során, hiszen fontos lenne a válasz azokra a kérdésekre, hogy (Szerbiával ellentétben) az évtizedeken át stabil, háború és hosszantartó zavargásoktól mentes országban a szocializáció során miért vésődött be az új nemzedékekbe is a bizalmatlanság és bizonytalanság, a folytonos elégedetlenség és „máshol jobb” felszínes üzenete.