Minden lehetséges, "Alles ist möglich" - hirdette a Szász-Anhalt német tartományban lezajlott választási kampányban az AfD (Alternative für Deutschland), és ha az aktuális politikák által érintett legújabb eseményeket nézzük, valóban minden lehetséges. Az is, amit egy párt a saját győzelméhez fűz, de az is amikor a győztes párt(ok) - mert megtehetik - olyasmit tesznek, amit mi egyszerű választópolgárok mélységes felháborodással fogadunk.

Minden lehetséges tehát, nemcsak az, amit egy szélsőjobboldalinak, bevándorlásellenes pártnak a győzelme jelent egy német helyhatósági választáson. A társadalmi-politikai földrengésnek is nevezett közel 44%-os AfD-támogatottságot jelentő választási eredmény megváltoztatja a német szövetségi politikát, függetlenül attól, hogy a 16 tartományból egyelőre ebben az egyben kerekedett felül a párt, amelyikkel eddig senki sem akart együttműködni. A népszerűtlen Friedrich Merz kancellár gyengülése ezzel folytatódik, amit megválasztásakor kevesen láttak előre.

De van más is. Minden lehetséges, nem csak pozitiv értelemben a remények és tervek beteljesülése tekintetében, hanem az elképesztő és sokszor szégyenteljes politikai állásfoglalások és tettek vonatkozásában is.

Kezdjem a saját házunk táján. Szeptember 7-én ülésezett az újvidéki városi képviselő-testület. Azon a napon, amikor a Hágában háborús bűnökért elítélt Ratko Mladić néhai szerb tábornok temetése volt Belgrádban. S mit tettekek a vajdasági tartományi székváros vezető pártjaihoz tartozó poltikusok? A hatalmi Szerb Haladó Párt javaslatára az újvidéki vezetéshez tartozó pártok megszavazták, hogy egyperces néma felállással tisztelegjenek Mladić emléke előtt. A javaslatot (több szerb tudósításban benne van) támogatta a Vajdasági Magyar Szövetség is (gondoltuk volna valaha is? ! ), miközben az ellenzék kivonult a teremből...

Na és a temetés. Nem állami temetés, hanem "a család szervezte", de ami történt, mégiscsak a legmagasabb szintről érkező üzenet a hágai elítélt kapcsán. A szerb állami vezetés ugyanis képviseltette magát, az államfőt pedig távollétében a fia, Danilo Vučić képviselte. Az egyházi szertartás is a legmagasabb szintű volt: maga Porfirije pátriárka vezette. Vegyük úgy, hogy ez a szerb egyház belső ügye, ám amit a pátriárka üzent, az mélyen elgondolkodtató és mélységesen megdöbbentő értékelés a kollektív szerb nemzeti gondolkodásról és érzelmekről. Azt mondta: "(Mladić) neve beleszövődik a szerb nép többségének emlékezetébe". S mindezek után a Szerbia állami zászlajával és a boszniai Szerb Köztársaság zászlajával beburkolt koporsót katonák vitték a sírig. A boszniai szerb hadsereg Hágában elhunyt parancsnokát, a háborús bűnök és az emberiesség elleni bűncselekmények, valamint a srebrenicai népirtásért életfogytiglani büntetésre jogerősen elítélt néhai tábornokot tehát katonai tiszteletadással temették el Belgrádban, megüzenve, hogy a felsorolt bűnöket felülmúlja az a kultusz, ami őt övezi a mai Szerbiában. Mindezt látványosan megerősítik a Crvena Zvezda és a Partizán labdarúgó csapata közötti szeptember 6-ai mérkőzésén történtek, amelyen az UEFA korábbi (hasonló jelenet miattti) büntetése ellenére mindkét klub tagjai az elhunyt tábornokot éltették...

Na és a Magyarországról érkező hírek!

Miközben a fentiek a szerb nép egy részének hasonló gondolkodását vetítik elénk, eközben a magyar hírek a magyarok megosztottságáról, kiszolgáltatottságról és a hatalom erejéről szólnak.

A sajtóval kapcsolatban történtekre szorítkozom. A hatalom megszüntette a Mandiner hetilapot, mégpedig Kármán András pénzügyminiszer utasítására. Találgatások szerint történt ez azért, mert a lap évekkel ezelőtt nem jelentetett meg címoldalas interjút az aktuális magyar miniszterelnökkel, Magyar Péterrel, aki akkor még Fidesz-politikusként a Diákhitel Központ igazgatója volt. Az ebből az időből eredő válaszreakcióból ered egy kirúgás is (a sok közül), amiről még júniusban cikkezett a HVG hírportál, megjelentetve a Fidesz közleményét is, miszerint Magyar Péter azért rúgta ki a Kormányzati Ellenőrzési hivatal elnökét, mert "az egyetlen bűne", hogy felderítette a Diákhitel Központ zavaros ügyeit. A miniszterelnök nem felejt és intézkedik.

De volt még egy kirúgás, aminek visszhangja az előzőnél sokkal messzebre jutott a közvélemény reagálásának tekintetében. Gulyás Istvánt, az M5 közszolgálati tévécsatorna szerkesztőjét szeptember 3-án az azonnali felmondás után biztonsági őrökkel vezetették ki a tévé épületében. Sokan felháborodtak, akik szerették a műsorát, jómagam is. Az Ez itt a kérdés című beszélgetős műsor történész végzettségű vezetője a legutóbbi témaválasztása miatt került ebbe a helyzetbe. A Duna Médiaszolgáltató Zrt. közleménye szerint a bűne az volt, hogy több alkalommal megsértette a vezérigazgató utasítását. A műsora hiányozni fog, különösen azok az adások, amelyek a magyar társadalmi viszonyokat boncolgatták a történelmi események tükrében. Itt Újvidéken direkt olyan kábeltévés csomagot fizetünk, amelyben szerepel az M5. Ezek után ritkábban kapcsolok oda, bár a magyar csatornákat nézve aggódva figyelem a tévés újságírók munkákját, hiszen a történtekből következtetve hatalmi szálak bárkit elérhetnek a maguk erőszakos módszereivel.

A "minden lehetséges" így válik a "megtesszük, mert van hatalmunk, hogy megtehessük" alternatívájá.