Ratko Mladić augusztus 27-én meghalt a hágai fogságban, ahol életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. Halála azonban nem lezárt egy korszakot, hanem szinte azonnal újra megnyitotta a délszláv háborúk egyik legmélyebb és legérzékenyebb vitáját.

A volt boszniai szerb katonai parancsnok személye ma is élesen megosztja a térséget. Egyesek számára jogerősen elítélt háborús bűnös és a srebrenicai népirtás egyik fő felelőse. Mások – elsősorban Szerbiában és a boszniai Szerb Köztársaságban – olyan tábornokot látnak benne, aki háború idején a szerb népet védte, és akit szerintük egy politikailag elfogult nemzetközi igazságszolgáltatás ítélt el.

Éppen ez a kettősség magyarázza, hogy egy 84 éves korában elhunyt volt katonatiszt temetése körül miért alakult ki olyan diplomáciai vita, amely már Szerbia európai uniós kapcsolatait is érinti.

Mit mondott ki jogerősen a hágai bíróság?

A történelmi és politikai értelmezések eltérhetnek, a jogi tényállás azonban világos.

Mladić 1992 és 1996 között a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének vezérkari főnöke volt. A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai törvényszék 2017-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Az ítéletet 2021-ben másodfokon is megerősítették.

Jogerősen bűnösnek találták többek között a srebrenicai népirtásban, üldözésben, megsemmisítésben, gyilkosságokban, deportálásban és kényszerű áttelepítésben, valamint Szarajevó polgári lakosságának terrorizálásában és ENSZ-katonák túszul ejtésében. Ugyanakkor nem ítélték el népirtásért a Bosznia-Hercegovina más településein 1992-ben elkövetett bűncselekmények tekintetében.

Ez utóbbi körülmény ritkábban jelenik meg a közbeszédben, pedig fontos: a hágai ítélet rendkívül súlyos, de nem minden vádpontban marasztalta el Mladićot.

Tizenhat év bujkálás

Mladićot már 1995-ben vádlottként kereste a hágai törvényszék, mégis csak 2011. május 26-án tartóztatták le Szerbiában. Csaknem 16 éven át sikerült elkerülnie az igazságszolgáltatást. Néhány nappal később átadták Hágának.

Az, hogy miként tudott ilyen hosszú ideig bujkálni, önmagában része lett a történetnek. Hosszú éveken át visszatérő gyanú volt, hogy a szerb állami és katonai struktúrák bizonyos elemei legalábbis egy ideig segítették vagy eltűrték rejtőzködését. Letartóztatása végül Szerbia és a hágai törvényszék együttműködésének egyik legfontosabb fordulópontjává vált.

Srebrenica mindent meghatároz

Ratko Mladić neve mindenekelőtt Srebrenicával forrt össze.

1995 júliusában a boszniai szerb erők elfoglalták az ENSZ által védett övezetté nyilvánított várost és környékét. Több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút öltek meg. A hágai törvényszék ezt népirtásnak minősítette, és Mladićot az akció egyik meghatározó katonai felelősének találta.

A srebrenicai áldozatok hozzátartozói számára ezért Mladić halála semmit sem változtat a történelmi mérlegen. Többen azt hangsúlyozták, hogy halála nem törli el a bűncselekményeket, és nem változtat a jogerős ítéleten. Az ENSZ főtitkára, António Guterres szintén a bíróságok által megállapított tények tiszteletben tartását és a háborús bűnösök dicsőítésének elutasítását hangsúlyozta.

Szerbiában egészen más kép is él

Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság társadalmának egy részében ugyanakkor Mladićot nem bűnösként, hanem katonai vezetőként és nemzeti hősként tisztelik.

Halála után megemlékezéseket tartottak, transzparensek jelentek meg, és politikusok is méltatták szerepét. Milorad Dodik, valamint Vojislav Šešelj élesen támadta a hágai igazságszolgáltatást és Mladić fogva tartásának körülményeit. Oroszország külügyminisztériuma ugyancsak bírálta a hágai mechanizmust, elfogultsággal és Mladić jogainak megsértésével vádolva azt.

A megosztottságot jól jelzi, hogy Mladić halálának napján a Crvena zvezda szurkolói is a volt tábornokot éltették egy európai kupamérkőzésen. Az UEFA emiatt 90 ezer euróra büntette a klubot, és a szurkolók következő idegenbeli mérkőzésre történő jegyvásárlását is megtiltotta.

Ez már nem egyszerűen történelmi vita: a múlt emlékezete napjaink sportjában, politikájában és külkapcsolataiban is közvetlen következményekkel jár.

A temetés diplomáciai üggyé vált

Mladić földi maradványait szeptember 3-án adta át családjának a hágai nemzetközi mechanizmus, majd Szerbiába szállították. A nemzetközi szervezet külön közölte, hogy a holttest hazaszállításának és végső elhelyezésének kérdése kizárólag a család hatáskörébe tartozik.

A szerb kormány részvétele és a Mladić körül kialakuló ünnepélyes megemlékezések azonban azonnal éles reakciókat váltottak ki az Európai Unióban.

Marta Kos bővítésért felelős uniós biztos szeptember 4-én lemondta tervezett szerbiai látogatását, arra hivatkozva, hogy Mladić dicsőítése összeegyeztethetetlen a megbékéléssel és az európai értékekkel. Aleksandar Vučić szerb elnök ezt élesen visszautasította, és azt kérdezte, ki és mikor dicsőítette hivatalosan Mladićot.

Az EU soros elnöksége pedig közölte: egy állami temetés elfogadhatatlan lenne, és még magas rangú kormányzati tisztségviselők részvételét is problémásnak tartaná. Hivatalos állami temetést ugyanakkor a szerb kormány nem jelentett be.

Így a vita már közvetlenül összekapcsolódott Szerbia uniós csatlakozásának amúgy is nehéz kérdésével.

Miért nincs közös emlékezet?

A Mladić körüli indulatok alapvető oka talán nem is maga Mladić, hanem az, hogy három évtizeddel a boszniai háború után sincs közös értelmezése annak, ami Jugoszlávia szétesésekor történt.

A bosnyák közösség emlékezetében elsősorban Srebrenica, Szarajevó ostroma, az etnikai tisztogatások és a tömegsírok szerepelnek.

Sok szerb család emlékezetében viszont a szerbek ellen elkövetett bűncselekmények, a menekülés, a NATO beavatkozása és az az érzés dominál, hogy a nemzetközi közösség a szerbeket kollektíven tette felelőssé a jugoszláv háborúkért.

E két emlékezet sokszor nem találkozik.

Ez magyarázza azt is, miért vált a hágai törvényszék maga is politikai jelképévé. Boszniák és horvát oldalon gyakran az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen eszközének tekintik, míg a szerb közvélemény jelentős részében máig él az a vélekedés, hogy a bíróság aránytalanul sok szerbet ítélt el és politikai igazságszolgáltatást végzett.

A kettőt azonban érdemes különválasztani: a hágai törvényszék működéséről, ítéleteinek arányairól vagy politikai környezetéről lehet vitatkozni, de a Mladić-perben hozott jogerős ítélet ettől még létező és részletesen dokumentált jogi tény.

A halála sem hozott katarzist

Talán ez Ratko Mladić történetének legfontosabb utóélete.

Halálával eltűnt az egyik utolsó olyan vezető szereplő, akinek személye közvetlenül kötötte össze a jelenlegi politikát a kilencvenes évek boszniai háborújával. A vele kapcsolatos vita azonban nem tűnt el.

Ellenkezőleg: néhány nap alatt megmutatta, hogy a régió társadalmai között még mindig milyen mély az emlékezeti szakadék.

A kérdés ezért ma már nem az, hogy Ratko Mladić bűnös volt-e. Erről jogerős nemzetközi ítélet született.

A valódi kérdés az, hogy az utána következő nemzedékek mit kezdenek ezzel az örökséggel.

Lehet-e egyszer úgy beszélni Srebrenicáról, Szarajevóról és a boszniai háborúról, hogy a saját közösség áldozatai mellett a másik közösség áldozatai is láthatóvá váljanak? Lehet-e a háborús bűncselekményeket úgy elismerni, hogy abból ne következzen egy egész nép kollektív bűnössége?

Amíg erre nincs válasz, Ratko Mladić neve valószínűleg halála után is ugyanúgy megosztja majd az egykori Jugoszlávia népeit, ahogyan életében tette.

^{(Az MI közreműködésével)}