Öt nappal a szerbiai rendkívüli parlamenti választások után csak az világos, ki nyerte meg a szavazást, de még korántsem világos, hogyan, kikkel alakul meg az új hatalom.

Az Egyetemista Lista megszerezte az önálló kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget, miniszterelnök-jelöltjét azonban még nem nevezte meg, és a leendő miniszterek névsorát sem hozta nyilvánosságra.

A korábbi hatalom, bár elveszítette parlamenti többségét, továbbra is jelentős befolyással rendelkezik az államigazgatásban, a tartományi és helyi önkormányzatokban.

Szerbia különös átmeneti állapotba került: a választók döntöttek a változásról, de annak intézményes megvalósítása csak most kezdődik.

A győzelem számai

A Köztársasági Választási Bizottság október 26-án közzétett előzetes eredményei szerint az Egyetemista Lista (Studentska lista – Studenti pobeđuju) a szavazatok 52,71 százalékát szerezte meg, míg az Aleksandar Vučić nevével fémjelzett Egyesült Szerbia lista 39,17 százalékot kapott.

A szavazóhelyek 97,56 százalékának feldolgozása alapján az Egyetemista Listának 140, a korábbi kormányzó erőknek 104 mandátum jutott volna, hat képviselői helyet pedig a nemzeti kisebbségi listák szereztek meg. A CeSID és az Ipsos korábbi mandátumbecslése 141 helyet valószínűsített a győzteseknek.

A végleges mandátumelosztást a választási bizottságnak még meg kell erősítenie. A lényegen azonban ez aligha változtat: az Egyetemista Lista kényelmes parlamenti többséggel rendelkezhet. Nincs szüksége koalíciós partnerre ahhoz, hogy kormányt alakítson.

A választás másik figyelemre méltó eredménye a hagyományos ellenzéki pártok háttérbe szorulása. A parlamentbe a két nagy politikai tömb mellett az előzetes eredmények szerint négy kisebbségi lista jut be. A szocialisták, akik évtizedeken át különböző kormánykoalíciók meghatározó szereplői voltak, ezúttal nem érték el a háromszázalékos küszöböt.

A parlament összetétele tehát alapvetően átalakul. A korábbi sokszereplős politikai verseny helyét egy két nagy tömb által meghatározott parlamenti rendszer veheti át, amelyben a kisebbségi képviselők száma viszonylag csekély lesz.

Előbb parlament, aztán kormány

A győztesek előtt álló első feladat az új parlament megalakulása.

A választási bizottságnak előbb meg kell állapítania a végleges eredményeket, és le kell zárulniuk az esetleges jogorvoslati eljárásoknak. Az október 29-i bizottsági ülésen még a külföldi szavazás eredményeivel kapcsolatos kérdések szerepeltek napirenden.

A végleges eredmények kihirdetése után harminc napon belül meg kell tartani az új parlament alakuló ülését. A parlament a képviselői mandátumok kétharmadának igazolásával alakul meg, ezt követheti az új házelnök és a parlamenti vezetés megválasztása.

A kormányalakításra az alkotmány kilencven napot biztosít a parlament megalakulásától számítva. A köztársasági elnök a parlamentbe jutott listák képviselőivel folytatott konzultációk után javasol miniszterelnök-jelöltet, akinek programját és kormányának összetételét a képviselők abszolút többségének kell jóváhagynia.

A folyamatot sajátos alkotmányos helyzet nehezíti. Aleksandar Vučić szeptember 27-én lemondott köztársasági elnöki tisztségéről, így az államfői teendőket jelenleg Ana Brnabić, a feloszlatott parlament elnöke látja el. A kormány ügyvezetőként működik.

Az új parlamentnek tehát olyan időszakban kell megkezdenie munkáját, amikor az ország elnökválasztás előtt is áll. A köztársasági elnöki tisztség megüresedése miatt az új államfő megválasztásának az alkotmányos határidőkön belül, legkésőbb december végéig meg kell történnie.

Mindez azt jelenti, hogy a következő hetekben egyszerre kell megoldani a parlamenti hatalomátadás, a kormányalakítás és az államfőválasztás kérdéseit.

Ki lesz a miniszterelnök?

Ez pillanatnyilag a szerbiai politika egyik legérdekesebb megválaszolatlan kérdése.

Az Egyetemista Lista ugyanis nem hagyományos politikai párt. A mozgalom a 2024 novemberében bekövetkezett újvidéki vasútállomási tragédiát követő tiltakozásokból nőtt ki, és működésének egyik alapelve éppen az volt, hogy ne egyetlen vezető köré szerveződjön.

A választási győzelem azonban új helyzetet teremtett. Egy tiltakozó mozgalom működhet kollektív döntéshozatallal, az állam kormányzásához viszont pontosan meghatározott felelősségi viszonyokra, miniszterelnökre, miniszterekre és működőképes parlamenti többségre van szükség.

A győztes lista első helyén szereplő Ilija Srdanović kardiológus, az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karának tanára a Szabad Európa Rádiónak október 27-én adott interjújában egyértelművé tette, hogy a kormány személyi összetételéről az Egyetemista Lista parlamenti többségi csoportja fog dönteni.

Amikor arról kérdezték, vállalná-e a miniszterelnöki jelölést, nem adott egyértelmű választ. Arra hivatkozott, hogy a mozgalomnak nincs egyetlen vezetője, és minden tisztségre közösen kívánják kiválasztani az általuk legalkalmasabbnak tartott személyt.

Srdanović neve ennek ellenére kézenfekvő lehetőségként merül fel. A lista legismertebb képviselői közé tartozik, és a választási győzelem óta több fontos kérdésben is ő fogalmazta meg a mozgalom álláspontját. Kijelölt miniszterelnök-jelöltnek azonban egyelőre nem tekinthető.

A nyilvánosság előtt más olyan szakemberek neve is ismertté vált, akik szerepet vállaltak az Egyetemista Listában. Közéjük tartozik Dejan Šoškić volt jegybankelnök és Radomir Šajčić egyetemi tanár is.

Az azonban, hogy valaki a győztes lista jelöltje, önmagában nem jelenti azt, hogy miniszteri tisztséget is kap. A különböző szakterületeken ismert személyiségek jelenléte inkább a mozgalom sokszínűségét jelzi, mintsem egy már összeállított kormány névsorát.

Szakértői kabinet vagy politikai kormány?

A leendő kormány összetételét illetően jelenleg két szempont látszik meghatározónak.

Az egyik, hogy az Egyetemista Lista választási sikerét nagyrészt az eddigi politikai elittel szembeni elégedetlenségre, a korrupció elleni fellépés ígéretére és az intézmények működésének helyreállítására építette. Ebből következően nehezen lenne összeegyeztethető a mozgalom eddigi arculatával, ha a kormányalakítás során egyszerűen a hagyományos pártpolitikai alkuk gyakorlatát követné.

A másik, hogy az ország irányítása nem korlátozódhat a korrupció elleni küzdelemre. Gazdaságpolitikát kell folytatni, költségvetést kell elfogadni, működtetni kell az egészségügyet és az oktatást, döntéseket kell hozni külpolitikai és biztonsági kérdésekben.

Ezért az egyik elképzelhető megoldás olyan kabinet kialakítása, amelyben az Egyetemista Listához kötődő közéleti személyiségek mellett jelentős szerepet kapnak a különböző szakterületek képviselői.

Ez azonban egyelőre politikai lehetőség, nem bejelentett döntés.

A Reuters elemzése szerint a mozgalom egyik legnagyobb kihívása éppen az lesz, hogy a rendkívül különböző hátterű képviselők képesek lesznek-e tartósan együttműködni a kormányzás során. A választási listán egyetemi tanárok, orvosok, jogászok, művészek, gazdálkodók és más foglalkozási csoportok képviselői is szerepelnek.

A sokszínűség a választási kampányban előnyt jelentett, a kormányzás során azonban nézetkülönbségek forrásává is válhat.

A valódi kérdés az, sikerül-e a mozgalomnak olyan kormányt létrehoznia, amely egyszerre őrzi meg a választók által támogatott változás ígéretét és biztosítja a mindennapi kormányzáshoz szükséges szakmai, politikai és szervezeti stabilitást.

A régi hatalom még nem tűnt el

A parlamenti választások eredménye világos politikai fordulatot jelent, de nem szünteti meg egyik napról a másikra a korábbi kormányzó erők befolyását.

A Szerb Haladó Párt és szövetségesei továbbra is jelentős pozíciókat birtokolnak a helyi önkormányzatokban, Vajdaság tartományi intézményeiben és az állami vállalatokban. Az államigazgatás vezető tisztségeinek jelentős részét is az előző hatalom idején nevezték ki.

Mindez komoly próbatétel elé állítja a leendő kormányt.

Az Egyetemista Lista már a kormány megalakulása előtt jelezte, hogy változásokat szeretne a közintézmények vezetésében.

Október 29-i sajtótájékoztatóján több vezető tisztségviselő távozását követelte. Közöttük említette Dragan Vasiljević rendőrigazgatót, Vladimir Orlićot, a Biztonsági-információs Ügynökség (BIA) igazgatóját, Đuro Jovanićot, a katonai biztonsági szolgálat vezetőjét, valamint Vladimir Lučićot, a Telekom Srbija vezérigazgatóját.

A mozgalom képviselői emellett a közintézmények pénzügyi helyzetének, szerződéseinek és közbeszerzéseinek felülvizsgálatát is követelték. Kiemelten említették az Expo 2027, a Belgrád a vízen és más jelentős állami beruházások pénzügyeit, valamint több korábbi, nagy közérdeklődést kiváltó ügy kivizsgálását.

Az Egyetemista Lista a közalkalmazottakat és az állami vállalatok dolgozóit arra is felszólította, hogy jelentsék, ha dokumentumok megsemmisítéséről vagy esetleges visszaélésekről szereznek tudomást.

A nyilatkozatok világossá teszik, hogy a győztes politikai erő nem kívánja pusztán a kormány megalakulására korlátozni a változásokat.

Csakhogy itt húzódik az új hatalom egyik legkényesebb határvonala: a korrupció feltárása és a törvényesség helyreállítása nem válhat politikai leszámolássá. A személyi döntéseknek, a vizsgálatoknak és az esetleges büntetőeljárásoknak jogszerűnek kell lenniük.

A korábbi hatalom képviselői visszautasítják a politikai befolyásolással és visszaélésekkel kapcsolatos általános vádakat. Aleksandar Vučić az Egyetemista Lista követeléseire reagálva az intézmények működésének és önállóságának kérdését vetette fel, kifogásolva, hogy a választási győztesek már a hatalom átvétele előtt személyi döntéseket követelnek.

A két álláspont közötti különbség nem pusztán politikai természetű. Az is eldőlhet rajta, hogy az új hatalom milyen módon kívánja érvényesíteni a demokratikus intézmények függetlenségét.

Mit kezd a győztes oldal a külpolitikával?

Az Egyetemista Lista belpolitikai programjának fő irányai viszonylag világosak: korrupcióellenes fellépés, a jogállamiság megerősítése, az intézmények politikai befolyástól való függetlenítése és a médiaszabadság biztosítása.

A külpolitikai irányvonal ennél összetettebb.

Srdanović a Szabad Európa Rádiónak megerősítette, hogy Szerbia folytatni kívánja az európai integrációt. Egyúttal azt is jelezte, hogy fenn kívánják tartani a Koszovóval kapcsolatos párbeszédet és tiszteletben kívánják tartani a vállalt nemzetközi kötelezettségeket, bár egyes megállapodások alkotmányosságának felülvizsgálatát nem zárta ki.

Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok kérdésében a mozgalom nem hirdetett radikális szakítást a korábbi külpolitikával. Képviselői továbbra is fontos partnerként tekintenek Moszkvára, és nem támogatják automatikusan az Oroszország elleni szankciók bevezetését.

Ez arra utal, hogy a leendő kormány belpolitikai reformokat kíván végrehajtani anélkül, hogy minden külpolitikai kérdésben azonnali fordulatot hirdetne.

Ennek megvannak az érthető politikai okai. Az Egyetemista Lista támogatóit nem feltétlenül azonos külpolitikai nézetek kapcsolják össze. Az eddigi kormányzás megváltoztatásának igénye erősebb közös nevező lehet, mint például az Oroszországhoz vagy az Európai Unióhoz fűződő viszony.

Hogy ez az egyensúly hosszabb távon fenntartható-e, az az új kormányzás egyik fontos kérdése lesz.

Vajdaság és a magyar képviselet

A vajdasági magyar közösség szempontjából külön figyelmet érdemel, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség az október 26-i előzetes eredmények alapján két képviselői helyre számíthat az új parlamentben.

Az országos politikai erőviszonyok megváltozása azonban a VMSZ helyzetét is átalakíthatja.

A párt hosszú éveken át együttműködött a Szerb Haladó Párttal, és ennek révén a tartományi, helyi és országos hatalmi struktúrában egyaránt szerepet vállalt.

Most olyan parlament alakulhat, amelyben az Egyetemista Lista önálló többséggel rendelkezik, a VMSZ szavazatai pedig nem szükségesek a kormány megalakításához.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar kisebbségi képviselet jelentősége megszűnne. A kisebbségi jogok, az oktatás, a nyelvhasználat, a kulturális intézmények és a magyar–szerb kapcsolatok olyan kérdések, amelyek az új hatalom számára is fontosak lehetnek.

Nyitott kérdés viszont, hogy a VMSZ milyen viszonyt alakít ki az Egyetemista Listával, és miként tudja összeegyeztetni eddigi politikai együttműködéseit az új parlamenti körülményekkel.

Külön sajátosság, hogy országos szinten kormányváltás készül, miközben Vajdaságban a tartományi politikai erőviszonyok egyelőre változatlanok.

Ez a kettősség a következő hónapokban a vajdasági közélet egyik meghatározó körülményévé válhat.

A győzelem után kezdődik a nehezebb feladat

A szerbiai választások egyik legnagyobb tanulsága, hogy egy társadalmi mozgalom képes volt választási többséggé szervezni a változást akaró szavazókat.

Az Egyetemista Lista sikere azért is rendkívüli, mert a mozgalom hagyományos pártszervezet, hosszú kormányzati tapasztalat és egyetlen meghatározó politikai vezető nélkül jutott el a parlamenti többségig.

Most azonban éppen azokkal a kérdésekkel kell szembenéznie, amelyekre egy tiltakozó mozgalomnak korábban nem feltétlenül kellett választ adnia.

Ki hozza a végső döntéseket? Hogyan rendezik a belső nézetkülönbségeket? Mekkora önállóságot kapnak a miniszterek? Miként biztosítható a parlamenti többség fegyelme? És mindenekelőtt: hogyan lehet a választási ígéreteket a működő állam mindennapi gyakorlatává alakítani?

A korábbi hatalom sem tűnt el. Az Egyesült Szerbia mögött továbbra is a választók jelentős része áll, és a Szerb Haladó Párt a parlamentben erős ellenzéki tömböt alkothat.

A következő időszak ezért egyszerre szól majd az Egyetemista Lista kormányzóképességének bizonyításáról és az új ellenzék politikai szerepének kialakulásáról.

Szerbiában lezárult egy hosszú politikai korszak, legalábbis az országos parlamenti hatalom szintjén. Az új korszak tartalma azonban még nem dőlt el.

A választók október 25-én arra adtak felhatalmazást, hogy megváltozzon az ország kormányzása.

Most a győzteseken a sor, hogy megmutassák, milyen változást tudnak megvalósítani.

A választást megnyerni ugyanis egy dolog. Egy országot kormányozni egészen más.