Szent Márton napjához, november 11-éhez számos hagyomány, népszokás kötődik, mindemellett az adventi böjtöt megelőző utolsó nap, s ekkor még szabad jókat falatozni, illetve mulatságokat tartani. Az asztalról tájainkon nem hiányozhat ilyenkor a hagyományos libafogás és az újbor sem. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok.

Ki volt Szent Márton?

Szent Márton Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

A másik hagyomány Savariát, vagyis Szombathelyet tartja Márton szülővárosának. Az itteni, Szent Márton-templom, mely a régebben különálló Szentmárton falu temploma volt, a hagyomány szerint Márton szülőházának alapjaira épülhetett.

Márton katona volt. Ő az első szentként tisztelt hitvalló, az első nem vértanú szent. Miután az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.

Életét csodák, gyógyulások kísérték, munkáját kitartóan végezte egészen 397. november 8-án Candes-ban bekövetkezett haláláig. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban helyezték örök nyugalomba, sírja felett kápolnát emeltek.

Mi köze Szent Mártonnak a ludakhoz?

371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő tiltakozott megválasztása ellen. Alázatból a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. A legenda szerint a ludak elárulták gágogásukkal, így “kénytelen volt” a püspökséget elvállalni.

A magyar nyelvterületen azonban sokfelé elterjedt Szent Márton személyének és a bornak az összekapcsolása is.

Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

Bálint Sándor szerint Szent Márton pohara a középkorban szentelmény lehetett, az elnevezés pedig a Márton-napi áldomás és a gyógyító célú borivások emlékét őrzi.

A középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a kenyér és bor elfogyasztása után a lázbetegek és az ördöngösök gyógyultan távoztak.

A Nagypoharú Szent Márton kifejezés utal a búcsúnapján elfogyasztott mártonborra.

Márton-napi hagyományok, népszokások

Márton-naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. A naphoz kapcsolódóan beszélhetünk keresztény és pogány szokásokról egyaránt.

Eljött Márton fehér lovon: akkor mondták ezt, mikor Márton napon havazott, akkor ugyanis enyhe, latyakos télre számítottak. Ha nem fagyott november 11-én, vagyis „eljött Márton barna lovon”, akkor viszont kemény, fagyos tél volt kilátásban.

A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

„Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” - szól a népi bölcsesség

A népi megfigyelések szerint "Ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál".

Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. Az e napi szép időt, Szent Márton nyaraként is emlegetik Baranyában.

„Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél.

A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.

Márton napján „Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen.

A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk.

Csallóközben az aznapi havazás további harminc napig tartó havazást ígért.

Márton-napján a sült liba mellcsontjából az időjárásra is szoktak jósolni. Megvizsgálják a sült mellcsontját, melyből következtetést vonnak le, megjósolják, milyen idő várható a télen. Ha a lúd mellcsontja barna és rövid, sáros, esős lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. A csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.

Más időjárási megfigyelésekből a következő évi szőlő- és bortermésre próbáltak következtetni. Úgy tartották, ahogy Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre. Ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel.

Márton-napi babonák

A jövőt illetően nem csak az időjárás megjóslása lehetséges ezen a napon. Feltehetően népi tapasztalatok alapján egészen abszurd babonák is fonódnak november 11-e köré. A hiedelem úgy tartja, hogy aki Márton napján spicces lesz a friss bortól, azt elkerüli jövő évben a fej- és gyomorfájdalom, s a közérzete kifogástalan lesz.

A Márton-nap gonoszjáró nap is egyben. Ilyenkor az asszonyoknak tilos dolgozniuk, főképpen mosni és ruhát szárítani, mert az a marhák közt dögvészt okozna.

Furcsa, e naphoz kötődő hiedelem az is, miszerint: Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.

És végül, teljesedjen be mindannyiunk számára az a Márton-napi hiedelem, amely azt mondja, aki Márton napja éjjelén álmodik, az boldog lesz.

Egyéb szokások

Márton napján, ha libát sütöttek, szokás volt küldeni belőle az egyházi méltóságoknak, a papnak is. Ráadásul a küldött rész leggyakrabban az állat hátsó fele volt, ezért ezt el is nevezték püspökfalatnak.

November 11-e az ún. parasztújév is volt. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

Szent Márton a népi szólásokban

Számos népi szólás is kötődik ehhez a jeles naphoz.

Olyan kövér, mint Szent Márton lúdja. (Az elhízott emberekre használták ezt a hasonlatot, mivel a libák is Márton napra érték el a süthető méretet.)

Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta. (Régen történt, ami szóba került.)

Aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik!

A bornak Szent Márton a bírája. (Az őszi időjárás dönti el, hogy milyen minőségű lesz a bor.)