Komoly esélyei voltak Erdő Péternek a pápaválasztó konklávén arra, hogy felülhessen Szent Péter trónjára – derült ki a The New York Times cikkéből, amelyet a hirado.hu ismertetett. Mint írták, a konklávét alkotó főpapok egy része a magyar bíborost szerette volna a csaknem másfél milliárd fős katolikus egyház vezetőjének választani.

Erdő Péter magyar bíboros egyike volt annak a három főpapnak, akiknek az új pápát megválasztó konklávén valódi esélyük volt. A The New York Times három bíboros nevét említette esélyesként:

Erdő Pétert, Pietro Parolint, és a világegyházban addig viszonylag kevésbé ismertnek számító amerikai Robert Francis Prevost bíborost.

Mint ismeretes, a bíborosok végül utóbbi mellett tették le a voksukat, s az amerikai főpap XIV. Leó néven ült fel Szent Péter trónjára.

Az amerikai lap információi szerint a magyar bíboros az európai főpapok, valamint az úgynevezett „konzervatív tábor” támogatását élvezte – ez utóbbi kör tagjai főleg afrikai bíborosokból állt. A The New York Times szerint azonban a konzervatív fordulatnak azért nem volt esélye, mert a konklávét alkotó bíborosi kar többségé Ferenc pápa nevezte ki, elsősorban az általa képviselt liberálisabb irányvonal képviselőiből.

Ferenc pápa és Robert Prevost bíboros

A The New York Times cikke hangsúlyozza, hogy ez jelentősen gyengítette Erdő Péter esélyeit, hiába állt mögötte egy jól szervezett konzervatív blokk. A New York Times információit más lapok is osztják:

vannak, amelyek egyenesen azt írták, hogy a konklávé legelső szavazási fordulóján még Erdő Péter vezetett, és több szavazatot kapott Prevostnál és Parolinnál is.

A voksok azonban nem érték el a kétharmados többséget, amelyre szükség lett volna a megválasztáshoz. A későbbi szavazásokon pedig a bíborosok többsége Robert Francis Prevosthoz pártolt át.

Az amerikai napilap úgy értesült, hogy Parolin végül az olaszok megosztottságának áldozata lett, miközben Prevost annak is köszönhette a sikert, hogy mögötte sorakoztak fel az amerikai és latin-amerikai bíborosok.

A megválasztott új katolikus egyházfő, XIV. Leó pápa misézik a bíborosi kollégium tagjaival a vatikáni Sixtus-kápolnában 2025. május 9-én (Fotó: MTI/EPA/Vatikáni Média)

Erdő Péter így nyilatkozott később az új pápáról

A konklávé másnapján Erdő Péter minderről azt nyilatkozta: „Robert Prevost bíboros pápává választása benne volt a levegőben, nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm.” Megjegyezte: ezt bizonyítja, hogy az új pápa megválasztása gyorsan megtörtént. Erdő Péter kifejtette: a konklávén „egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot”.

Mivel Erdő Péter 1970-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban, nem csoda, hogy a szerzetesrend általános generálisának 1947-ben megválasztott felvidéki magyar szerzetes, Tomek Vince atya mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van. Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

„Azt hiszem, ebben a tekintetben nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm” – hangoztatta Erdő Péter. Hozzátette: Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával sokat beszélgetett Prevost bíborossal, aki akkortájt került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként. „A világ püspöki kinevezése több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel” – emelte ki Erdő Péter.

Erdő Péter úgy vélte, az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között.

A XIV. Leó név választásával kapcsolatban Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen megindokolta, hogy miért döntött így. Hangsúlyozta: az egyház társadalmi tanítását először nagy ívben XIII. Leó fogalmazta meg, és választ képviselt a kor legégetőbb problémáira, amelyek az ipari forradalomból, a munkások helyzetéből fakadtak. Mindennek a mély keresztény problematikáját az igazságosság kérdése képezte, és most XIV. Leó a mai világban is ezt érzi aktuálisnak. A pápa úgy érzi, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet. „További veszélyt képvisel, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia számos munkahelyet helyettesít, és sok ember úgy érzi, tevékenységére, így rá sincsen szükség, pedig Isten üres embert nem alkot” – mondta Erdő Péter.