Augusztus közepén szervezik meg Magyarkanizsén a XXIV. Tiszamenti Küzdősport Tábort. Számos olyan tehetség vett már részt a rendezvényen, aki azután nemzetközi szinten is kiváló eredményeket ért el.

A fiatal sportolókat meglepetés is várja az idén, ugyanis olimpikonokkal is találkozhatnak majd. Halász Mihály főszervezőt kérdezzük a rendezvényről ás a tervekről.

- Az idei lesz már a 24. rendezvény. Annak idején honnan jött az ötlet, hogy belevágjon a szervezésbe?

- Előtte is törtem már a fejem rajta, de végül 1998-ban került az ötlet megvalósításra. Azt tudni kell, hogy én kiskorom óta felderítő vagyok és a Tisza mellett nőttem fel, sőt, jóformán a Tiszán. A természetközeli életmód engem az egészségre asszociál, akárcsak a sport. Kitaláltam, hogy csináljunk egy olyan edzőtábort, ami valóban tábor, ahol tábori körülmények között töltik el idejüket a sportolók. Sátorban lakunk, a természetben vagyunk egész nap, viszont kulturált körülmények között tudunk táplálkozni, tisztálkodni, s ezért félnomád ez a tábor. Ideális helyszínnek tűnt a magyarkanizsai felderítőcsapat vízi tábora. Jövőre lesz negyed évszázada, hogy ott szervezzük a táborokat. Egy év kivétel volt, a bombázások idején elbizonytalanodtunk, s nem szerveztük meg a tábort.

- Küzdősportok táboráról van szó. Hányfajta küzdősport van a táborban?

- Két nagy csoportra tudjuk osztani a mostani tábort. Az első felében van a savate tábor, tehát a francia boksz vajdasági reménységeinek a tábora, a második részben pedig ugyanez a kick-box sportágban. Eredetileg önvédelmi tábor volt, s csak utólag került be ez a két sportág a programba. Mivel a reál aikidó nem versenysport, s ezért kevésbé támogatott, viszont van egy bizonyos létszámú ember, akik nem versenyszerűen szeretnének küzdősportokkal foglalkozni, hanem csak az önvédelmi tudásukat szeretnék gyarapítani, vagy az egészségmegőrzés, az önbizalomnövelés fontos a számukra, vagy a fegyelem, a tisztelet kimutatás, illetve még ezer dolog. Később be kellett vezetnünk versenysportokat is, s ennek az eredményei felismerhetőek a szélesebb közönség számára is. Ezen eredmények hatására tudunk bekerülni bizonyos költségvetési tételekbe. Ezért kezdtünk küzdősportokkal foglalkozni.

- Jelentkeztek az évek folyamán már olyan fiatalok, akik később azután ismert sportolók lettek?

- Erre azt kell mondanom, hogy határozottan igen! Büszke vagyok arra, hogy az önvédelmi tanítványaim közül nagyon sokan mesterek lettek, elismert, nemzetközi mesterek, de a versenysportban elért eredményeink talán még jobbak, ha lehet ezt így mondani. 2007-ben a Gozo Shioda klub már tagja volt a Szerbiai Kick-boksz Szövetségnek, s az országos bajnokságon bejutottunk a válogatottba Halasi Éva versenyzőmmel, aki abban az évben világbajnok lett klubunk színeiben, Szerbia képviseletében. Azóta ezt én 71-szer megismételtem, mint edző.

- Ezen a nyáron két tábort tartanak majd augusztus 16-ától. Kik vesznek majd részt ezeken?

- A vajdasági ifjú reménységek táborairól van szó, amit a savate, illetve a kick-boksz szövetség hirdet meg. Elsősorban a tehetségek számára szervezem a táborokat, de olyanok is jöhetnek, akik tehetségekké szeretnének válni. Érdekesség, hogy volt olyan táborunk, amelyen 17 európai és világbajnok, illetve Európa- és Világkupa érmes vett részt. Ezek a gyerekek azóta már seniorok, felnőttek. Nekem is sikerült tavaly egy junior világbajnokot nevelnem Kanizsának francia bokszban amellett, hogy a zentai klubomban van egy felnőtt világbajnokom kick-boxban is. Ilyen kaliberű és kapacitású versenyzők vannak a táborba jelentkezők között.

- A résztvevők meglepetésekre is számíthatnak, olimpikonokkal találkozhatnak majd. Kik jönnek el a táborba?

- Minden évben szervezünk a táborozóknak edzésen kívüli aktivitásokat is, s nemcsak a medencére járásra gondolok, hisz az természetes. Például minden évben van antidopping edukáció. A nemzeti ügynökségtől érkeznek előadók ilyenkor. Ez a majdani válogatottaknak, illetve az ifjúsági válogatottaknak amúgy is szükséges, mert anélkül nem tudnak részt venni nemzetközi versenyeken. Ezen kívül ismertetjük a szabályokat is, mégpedig bírói szemmel, hogy mi az, amire a bírók odafigyelnek, mi az, ami pontot tud jelenteni. Később ez is nagyon fontos lesz a küzdelmi taktika felépítésében. Az idén azt találtuk ki, hogy egy olimpiai órát tartunk. Újvidéken létezik az olimpiai veteránoknak egy egyesülete, amelynek jónéhány ismerősöm és barátom is a tagja. Szívesen fogadták a felkérést, hogy jöjjenek el Kanizsára és tartsanak egy ilyen órát. Tulajdonképpen egy barátkozás lesz ez az egykori nagy nevekkel és legendákkal. Az ötlet nem tőlem ered, hanem a szövetség elnökétől, Miodrag Jotićtól, aki ezt felajánlotta, s én természetesen elfogadtam, örültem is neki. Én ehhez annyit tettem hozzá, hogy ha már ide jönnek ezek a nagy legendák, akkor próbáljuk a mi, saját eredményes sportolóinkat is népszerűsíteni. Azt tudni kell, hogy ennek a kanizsai tábornak a társszervezője a zentai klubunk, a Budo klub. Ez a két egyesület viseli a vállán a szervezés terhét. Történetesen mind a kettőnek én vagyok az edzője. Ez azért is jó, mert Zentának nagyon jó sportolói vannak, persze Kanizsának is, de Zentán több olimpiai érmes és világbajnok van. Közzétettem a Facebookon, hogy szeretném, ha ötleteket kapnék, hogy kiket lehetne még meghívni. Zentáról már megvannak a nevek, de még Kanizsáról szeretnénk egy-két olyan embert, aki felnőtt korosztályban világbajnokságon vagy olimpián részt vett akármilyen sportágban, nem muszáj, hogy küzdősport legyen, de nem szellemi játékokra gondolok meg szabadidő sportokra, hanem valódi sporttevékenységre. Van is néhány ötlet. Sajnos ezek egy része nem kanizsai, vagy amikor ezeket az eredményeket elérték, nem Magyarkanizsának voltak regisztrálva, így nem jöhetnek számításba, illetve többen már elhunytak. Remélem, sikerült valakit innen is elhozni, majd meglátjuk, miként sikerül.