Olyan jelölt nyerte az elnökválasztások első fordulóját, akit gyakorlatilag senki nem vett komolyan. Most Románia olyan, mint a felbolydult méhkas. Nem elég, hogy a „semmiből jött” Călin Georgescu vezeti a listát, de hétfő hajnalra a már győzelmesen mosolygó Ciolacu arcáról is lefagyott a mosoly: Elena Lasconi – a hölgy, aki „szereti a bort”, mint azt egyik ellenfele a kampányban sokatmondóan állította – kiütötte őt a második helyről! Ki hitte volna, hogy ilyen szörnyűség megtörténhet: Ceaușescu bukása óta először történik meg, hogy a PSD jelöltje be sem került a második fordulóba! Hogy Ciucă annyira gyengén szerepelt, nem meglepetés: lecsengett, unalmas figura, akinek politikai megítélésén több millió euró közpénzen futtatott könyve sem segített, sőt! Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de engem az elhíresült Omagiura emlékeztetett a könyve. Nem tartalmában, de szándékában természetesen, hiszen ez sem más, mint a nemzet szolgálatában álló nagy vezér apologetikája. Ciucă most mindenestül megsütheti a könyvét, el fog tűnni a süllyesztőben. Gyorsan le is mondott a pártelnökségről, hogy mentse a menthetőt, írja a maszol.ro.

Az elnökválasztás első fordulója olyan, mint mikor a sakktáblára felraknak egy érdekesnek ígérkező helyzetet. Most a második körben maradt két játékos és a kibicelő ország igencsak vakarhatja a fejét. Nekünk magyaroknak viszket a leginkább, hiszen mi három rossz közül választhatunk. Nem először és nem utoljára, természetesen. Emlékszünk még, hogy rohantunk Iliescura szavazni anno, mikor a stadionokban „gépfegyverező” Vadim Tudorral küzdött meg a második fordulóban? Most is hasonló a helyzet.

Az nem lehet jó opció, hogy ne menjünk el szavazni, és passzívan várjuk a végkifejletet anélkül, hogy egyáltalán a labdába rúgnánk, viszont Călin Georgescura fulmináns magyarellenessége és erőteljes legionárius szimpátiái miatt magától értetődően nem szavazhatunk. AUR-os volt haverja, Simion, már-már européer figurának tűnik mellette. Marad tehát a hölgy, aki szereti a bort és ezzel nem is lenne baj, mert azt mi is szeretjük. Amit semmiképpen nem vesz be, mert nem vehet be a gyomrunk, az az USR nem rég a parlamentbe előterjesztett, az ország adminisztratív újjászervezésének kezdeményezésére benyújtott, hajdani Băsescu-féle törvény, amely székely megyéinket felszámolná és beolvasztaná a fejlesztési régiókba. Ez elfogadhatatlan!

Mégis Lasconira kell szavaznunk, mint a legkisebb rosszra. Egy feltétellel: üzletet kell neki ajánlani, miszerint a magyarok melléje állnak amennyiben az USR gesztusértékkel visszavonja a parlamentből megnevezett törvénytervezetét. Ha megteszi, nyugodt lelkiismerettel rá szavazhatunk, aztán majd csak lesz valahogy, elvégre a Balkánon élünk. Ha viszont nem teszi meg, akkor nem marad más hátra, mint tartózkodni a szavazástól. Nincsenek még ugyan végleges és hivatalos eredmények, de ne felejtsük, a matematika máris azt mutatja, hogy Lasconinak igencsak szüksége lenne a második fordulóban az 5% körüli magyar szavazatra. Tegyen egy szimbolikus jelentőségű politikai gesztust, és mi azt értékelni fogjuk.

Bizony, kell az összefogás, mert a szélsőjobbos erők most jubilálnak és nem alaptalanul. Simion flottul kiheverte a választási pofont és máris a Călin Georgescuval való együttműködésre készül. A választási eredményt látva feltételezem, hogy előtte bocsánatot kér Călin barátjától, akit antiszemitizmusa és legionárius vonzódásai miatt léptettek ki a pártból, hogy az szalonképes maradhasson. A választás bebizonyította, hogy mekkorát tévedtek, úgyhogy most gyorsan ismét összeborulnak.

Az elnökválasztás fontos, de számunkra a parlamenti választások húsbavágóak igazán. A hátramaradt egy hét semmire vagy mindenre elég. Nekünk magyaroknak meg kell értenünk, hogy az utolsó főig el kell mennünk szavazni, nincs mese! Joggal lehet elégedetlenkedni, akár magunk között torzsalkodni is, de nem most, amikor a közeljövő azzal fenyeget, hogy a Vasgárda hagyományaira nagy tisztelettel tekintgető politikus(ok) kerülhetnek fő hatalmi pozíciókba. Szavaznunk kell az utolsó szál szavazati joggal rendelkező emberig, hogy mindent megtegyünk ennek a számunkra életveszélyes fordulatnak az elkerülésére. A rossz hírek mellett mondom: csak rajtunk áll, hogy mit teszünk.