Délvidék kutatásáért emlékéremmel tüntették ki csütörtökön Teleki Júlia és Mojzes Antal helytörténet-kutatókat Szegeden.

Az elismerést Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke, a Gál Ferenc Főiskola dékánja és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke adták át a Fejezetek a Délvidék múltjából című konferencián.

Teleki Júlia 1943 decemberében született Csúrogon. Helytörténet-kutatóként az 1990-es évek elejétől foglalkozik a vajdasági magyarok 1944-45-ös tragédiájával. Neki köszönhető a csúrogi, zsablyai, óbecsei magyar áldozatok adatainak összegyűjtése. Első könyve 1996-ban jelent meg, kutatásait azóta is töretlenül folytatja, jelenleg készül negyedik kötete.

Teleki Júlia az elismerés átvételét követően elmondta, 69 évvel ezelőtt ezekben az órákban már a csúrogi piacon álltak, miután partizánok a falu többi magyar lakosával együtt kiűzték őket otthonaikból. Batyukkal a kezükben vártak arra, hogy elinduljanak a járeki koncentrációs táborba – tette hozzá.

A helytörténész úgy fogalmazott, már egyéves korában háborús bűnös volt, és az is maradt a mai napig. Teleki Júlia hangsúlyozta, életét arra tette fel, hogy azon a helyen, ahol édesapját kivégezték, emlékmű álljon, ez el is készült. Ez azonban nem elég, szükség lenne arra, hogy a szerb elnök vagy miniszterelnök bocsánatot kérjen, mert enélkül nem lehet megbocsátani – mondta.

Mojzes Antal 1934-ben született Bajmokon, évtizedek óta foglalkozik helytörténet-kutatással. Tizenhét könyvében elsősorban szülőfaluja múltját tárta föl. Helytörténeti munkákban elsőként írt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokról.

A történész az emlékérem átvételét követően úgy fogalmazott, 1944-45 fordulóján 30-40 ezer délvidéki magyart a hatalom tudtával és irányításával gyilkoltak meg.

1944. november 2-án éjjel Bajmokon – ahol a vérengzés a térségben Zombor és Szabadka után a legtöbb áldozatot szedte - 252 ártatlan magyart, németet és horvátot végeztek ki. Holttesteiket három tömegsír rejtette, melyeket 1990-ig tilos volt látogatni, de még beszélni sem lehetett a történtekről. (MTI)