Vajdaság
Egymásért és a családért élni együtt hét évtizeden át
Házasságkötésük 70. évfordulóját ünnepli az idén a csókai Baji házaspár
Betűméret:             

Baji Lajos és Irénke 1948-ban, egy igen nehéz, a második világégést követő időszakban esküdött egymásnak örök hűséget. Nem számított akkor semmi. Fiatalok és bohók voltak, szerették egymást, úgy hogy 17 illetve 19 évesen egybekeltek.

Mindketten mosolyogva meséltek a korabeli eseményekről minapi látogatásunk során, pedig olyan időben történt mindez, amikor szinte semmit sem lehetett venni, menyasszonyi ruhát meg pláne nem. Szinte hihetetlen, de amint az a beszélgetés során később kiderült, Irénke néni esküvői ruhája a verbászi selyemgyárból kicsent ejtőernyő-anyagból készült. Azóta eltelt hét évtized és ők nem engedték el egymás kezét egy pillanatra sem.

Az Ivo Lola Ribara utca egy viszonylag csendes keresztutca. Bajiék a 10-es számú házban, Irénke néniék valamikori, közben kibővített, megnagyobbított családi házában élnek. Ott vártak bennünket mindketten a kapuban, pedig Irénke néni járókerettel közlekedik és Lajos bácsinak is elkel a görbebot. Hamarosan megjelentek lányaik, egyik vejük, Gyólay Zoltán, unokájuk Gyólay Karolina és kislánya Anna, a dédunoka is. Házasságuk hetvenedik évfordulóját Bajiék november 14-én ünneplik majd, természetesen családi körben. A szűk családhoz 12-en tartoznak. Karolina unokájuk szerint a 70 évnyi házasélettel lehet, hogy egyedülállóak Szerbiában, hisz akárhogy is keresgélt a neten, sehol sem bukkant tőlük idősebb házaspár nyomára.

Szinte még le sem ültünk a kellemes hangulatú szobában, máris előkerültek a szekrényfiókból a szépen rendszerezett családi fotók: az eljegyzési és esküvői kép, aztán olyan, amelyen együtt van a család vagy legalább néhányan a családtagok közül. Irénke néni és Lajos bácsi elérzékenyülten, de jókedvűen és nagy szeretettel beszélt a kezdetekről, az első, közösen eltöltött évekről, de az azóta elröppent hét évtizedről is. Köztük sohasem volt összetűzés, hangos veszekedés, gyerekeik, unokáik sem emlékeznek ilyesmire. Mindig békességben, szeretetben és megértésben éltek, egyértelműen ennek köszönhető, hogy mindeddig kitartottak egymás mellett és persze kitartanak a jövőben is, vallja Irénke néni.

„El kell nézni egymásnak a hibákat. Volt nálunk is így is, meg úgy is, mégis kitartottunk egymás mellett. Olyan nincs, hogy mindig a legjobb, mert minden házasságban van valami gond, de nem azzal kell kezdeni, hogy elfutunk, elmegyünk és keresünk másikat. A mai fiatalok gyakran egyetlen kis szóváltás után futnak szanaszét. Nálunk nem így volt, a mi családunkban sohasem volt válás. Meg kell érteni egymást, ahogy mi tettünk. Felneveltünk két szép lányt, van unokánk, van dédunokánk, nagyon boldogok vagyunk. Szép nagy udvarunk van, az unokák is itt nevelkedtek, amíg a szülők dolgoztak én vigyáztam rájuk, gondoztam, tanítgattam őket, mert mindig is itthon voltam, az enyém volt a háztartás. Később a szüleimet is ápolgattam, mert mi így nevelkedtünk és így neveltük gyermekeinket is. Ünnepeken most is mindig együtt a család, legyen az karácsony, húsvét, születésnap vagy éppen házassági évforduló. Ami pedig az elmúlt hetven esztendőt illeti, csak annyit mondhatok, hogy elrepült felettünk, mint egy madár.”

Irénke néni elmondta még, hogy ő tulajdonképpen verbászi születésű, hét éves korában került el onnan csókai nagybátyjához és azóta ugyanebben a házban él. A nagybácsi elég jómódú szabómester volt, és bár máig nem tudja, hogy pontosan miért került hozzá, nagybátyja példásan nevelte, gondoskodott róla és nem támasztott akadályt a Lajos bácsival kötendő házassága elé sem. Irénke néni nem panaszkodik egészségi állapotára sem, csak kevés gyógyszert szed, mert nincs neki miért, egyedül a járással van gondja. A mai napig megfőz. Az étrend ugyan valamelyest megváltozott az évek során, a nehéz ételek lekerültek az étlapról, helyükbe a gyümölcsök és főzelékek léptek. A Béres-cseppet állandóan szedik, mert hisznek annak jótékony hatásában.

Lajos bácsi, aki mint kiderült kereskedőnek tanult és nyugdíjaztatásáig a szakmájában dolgozott, türelmesen végighallgatta az Irénke nénivel folytatott beszélgetésünket és bizonyára azon gondolkodott, maradt-e még valami, amiről ő is beszélhet nekünk. Az idős házaspár Lajos bácsi nyugdíjából él, immár 33 esztendeje. A nyugdíj ugyan nem túl sok, de nekik elég a megélhetéshez.

„Megpróbálunk kijönni belőle. Túlzásba nem megyünk semmivel, amint a feleségem is mondta, a gyümölcsöt szeretjük a legjobban, azt megvesszük akárhogy is van, a többit meg, ha futja. Egy időben meg is termett nálunk minden, mert földünk volt itt, szőlőnk volt, gyümölcsfák is voltak benne, mentünk ki dolgozni oda is a munka után. Ezt ma már nem tudnám megtenni, fájnak a térdeim, kell a görbebot is, hogy időnként támaszkodni tudjak rá. Hogy mit üzennék a fiatal házasoknak vagy a házasságra éppen készülődő fiataloknak? Csak annyit, hogy figyeljenek egymásra, szeressék egymást feltételek nélkül, becsüljék meg a másikat és legyenek őszinték egymáshoz! E nélkül semmit sem ér az egész, és annyi a házasságuknak” – mondta el az igencsak megfontolandó és főleg megszívlelendő szavakat Lajos bácsi.

Most, a házasság hetében a két idős ember kiváló példa arra, hogyan kell tisztelnünk a házasság szentségét, hogyan kell elfogadnunk házastársunkat, hogyan kell tekintenünk a társadalom alapsejtjére, a családra.

A beszélgetést követően kedves vendéglátóink süteménnyel, üdítővel, kávával és jófajta házi pálinkával kínáltak bennünket. Utóbbi a ház mögötti kazánban szokott kifőni és a pince polcain sorakozik, ahol emellett néhány boroshordó is árulkodik a múltról, ahogyan a kapu alatti falakra festett három festmény is, amelyeket valamikor fiatalabb korában maga Lajos bácsi festett.

Irénke néni és Lajos bácsi, noha a mozgásukban már némileg korlátozottak, szeretett családtagjaikkal körülvéve teljes szellemi és fizikai frissességükben élik mindennapjaikat és reménykedve várják november 14-ét, hogy újra ugyanúgy megszoríthassák egymás kezét, ahogyan azt hetven esztendővel ezelőtt az oltár előtt tették.

Bödő Sándor

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A topolyai Žibelben megkezdődött a másodlagos szennyvíztisztító próbaüzeme. Újabb lépésként tekinthetünk erre, ami a környezetszennyezés megszűnte irányában lett meglépve. Az Európai Unió, Valamint Svájc és Svédország kormánya támogatásának köszönhetően, a szerbiai környezetvédelmi minisztériummal...
2024. MÁRCIUS 28.
[ 11:41 ]
Egy férfi és egy nő holttestére bukkantak ma reggel egy sztapári házban, nem messze Zombortól. Az N1 nem hivatalos információi szerint ma reggel 6 óra körül egy nő (39) és egy férfi (46) holttestét találták meg. A nyomozás még folyamatban van. A sajtójelentések szerint gyilkosságról és öngyilkosságról van szó,...
2024. MÁRCIUS 27.
[ 16:38 ]
Dr. Pásztor Bálint a Szabadkai Magyar Rádió reggeli műsorában az önkormányzati és a helyi közösségi választásokról, a szabadkai és palicsi fejlesztésekről, valamint a szerb-magyar határátkelők munkaidejének bővítési terveiről is beszélt, számolt be róla a pannonrtv.com. Az önkormányzati és helyi közösségi...
2024. MÁRCIUS 26.
[ 21:41 ]
Beolvasás folyamatban