Amint az várható volt – igaz, elég nagy fáziskéséssel – a VMSZ vezetősége nemtetszését fejezte ki a Szabadkai Rádió magyar műsorainak megmentéséért kezdeményezett petíció miatt. Déja vu érzésem van. Ugyanez volt nyolc évvel ezelőtt is. Akkor is a pártvezetőség azt az ukázt adta, hogy nem szabad aláírni a petíciót. A polgárok mégis összefogtak, és aláírásaikkal józan belátásra bírták a döntéshozókat. Különben a Szabadkai Rádió már évekkel ezelőtt, örökre elhallgatott volna. A VMSZ elnöksége mostani közleményében azt állítja: „az aláírásgyűjtés a Magyar Mozgalom hathatós támogatásával lett megszervezve”. Ezt kikérem magamnak, kollégám, Piuković Norbert nevében is, akivel ezt ketten szerveztük! Igaz azonban, hogy a Magyar Mozgalom is támogatja a kezdeményezést, ugyanúgy, mint ahogyan számos más civil szervezet, intézmény, magánszemély és önkéntes aktivista. Tudomásom szerint maga a VMSZ is! A szabadkai helyi szervezetek tisztújító ülésein is gyűjtik az aláírást. A petíciót számos párttag is aláírta, mert a Szabadkai Rádió nekik is fontos. A VMSZ elnöksége közleményben hivatkozik a Magyar Nemzeti Tanács nyilvánosság előtt lezajlott ülésére, amelyen lesöpörték az asztalról Németh Ernőnek, a Tájékoztatási Bizottság elnökének a Szabadkai Magyar Rádió Alapítvány megalapítására vonatkozó kezdeményezését. Pedig ez egy első oszlopa lehetett volna annak a hálózatnak, amellyel megmenthető lett volna a Szabadkai Rádió magyar műsora mellett további tíz másik rádió is, amely Vajdaságban magyar nyelven (most még) szól a hallgatókhoz. Ezek a rádióállomások a VMSZ elnöksége által a „legmesszebbmenőkig támogatott MNT döntés” miatt hamarosan elhallgatnak. De végre kibújt a szög a zsákból, nyilvánvalóvá vált az egyszólamúság bevezetésének a szándéka. A közleményben beismerik azt, amit ez idáig tagadtak, mármint, hogy mi volt a célja a Pannon RTV megalapításának. Azt a kijelentést pedig a leghatározottabban visszautasítom, miszerint „ma egyetlen szót sem hallunk a 47 évben beépült megannyi hang, egyéniség, szenvedély, elkötelezettség, szerkesztői, főszerkesztői elképzelésből”. Ez egész egyszerűen hazugság! Csak az elmúlt héten, például 2015. 10. 08-án a Szabadkai Rádió magyar adásában elmondta a kialakult helyzettel kapcsolatos meglátásait Pölhe Géza, aki 1971-től nyugdíjba vonulásáig volt a rádió munkatársa, szerkesztője, főszerkesztője. Másnap Németh János, a vajdasági magyar újságírás legnagyobb élő legendája beszélt a vajdasági magyar médiában egykor és jelenleg tapasztalható állapotokról.

A VMSZ közlemény utolsó mondatát szeretném szó szerint is idézni: „...a Vajdasági Magyar Szövetség az akciót ellenzi, rombolónak és Szabadka szellemiségéhez méltatlannak tartja, ugyanakkor emlékezteti az aláírásgyűjtőket arra, amit ők maguk is pontosan tudnak, hogy már több mint nyolc éve a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke által felajánlott, és a Magyar Mozgalom szerint hirtelen immár aggályos jogi megoldás szerint működik a Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége.” Hogy ezzel mit akart az írónő – bocsánat –, mit akart a költő mondani, fogalmam sincs. Ha valaki e mondatot érti, kérem magyarázza meg. Végül, de nem utolsósorban: sem a VMSZ, sem az MNT vezetői nem kérdeztek meg sem bennünket, a magyar szerkesztőség munkatársait, sem a hallgatókat, sem szakmai szervezetünket, a VMÚE-t, sem az újságírók szakszervezetét. Mégis, mi alapján merik azt állítani, hogy a most izomból megvalósítani szándékozott döntésük jó döntés? Szeretném emlékeztetni az elnökséget, hogy a párt előző elnöke bukását legfőképp a Szabadkai Rádióhoz és a Népszínházhoz való viszonyulásának köszönheti. A Népszínházat már Önök is elpackázták, ne kövessék el a rádióval is ugyanezt a hibát!

Tóth Imre, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének újságírója, a petíció szervezője