Verőfényes napsütésben rótták le kegyeletüket a bácsgyulafalviak 130 évvel ezelőtt létesült településük első “bírójának”, Sipos Györgynek és az első magyar telepesekkel Szajánból érkező tanítónak, Nagy Józsefnek a sírjánál.

A közjogilag Zomborhoz tartozó Gyulafalva 1883-ban keletkezett, mikor a kincstár a Kerényhez tartozó Pusztakula nevű pusztát római katolikus vallású magyar dohánykertész családokkal telepítette be, akik az áradásoktól sújtott Temesközből vándoroltak el az 1880-as években. A legtöbben Szajánból, Hódegyházáról, Csókáról, Tóbáról, Törökbecse és Törökkanizsa környékéről környékéről érkeztek. Az 1884-ben 500 családot befogadó új falut az akkori pénzügyminiszter, gróf Szapári Gyula után nevezték el Gyulafalvának.

A Magyarok Nagyasszonya-templomot 1898-ban építették Császka György kalocsai érsek költségén, s ebben a templomban adtak ma hálát a múltért és könyörögtek a jövőért a helybeliek és vendégeik.

Raj Rozália nyitotta meg a magyarországi Csátalja Díszítőművész Szakkörének és a helybeli Pünkösdi Rózsa kézimunkacsoportnak a közös kiállítását.

Késődélután művelődési műsor kezdődött a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület színháztermében. Az összeállításban a gyulafalvi műkedvelők mellett vendégszereplőként fellépett a csátaljai Népdalkör, a tápai Hagyományőrző Egyesület és a kartali Nefelejcs Népzenei Együttes.

A kerek évforduló kapcsán rendezett kétnapos ünnepség keretében holnap délután könyvbemutatót tartanak. Lábadi Károly Dohányos falu címmel foglalta össze Bácsgyulafalva történetét, a dohánytermesztés hagyományát, a település szókincsét és népdalait. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában megjelent kiadványt cd-melléklet gazdagítja. A szerzővel a falu szülötte, Fekete J. József író, újságíró, műítész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja beszélget.
F. Cirkl Zsuzsa