Csikós Lászlónak, a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium frissen kinevezett államtitkárának, a magyarkanizsai Községi Tanács rendkívüli helyzetekkel megbízott eddigi tagjának a vezetésével, aki egyben a Községi Tűzoltó Szövetség titkára is, egy-egy Mahindra típusú terepjáróval illetve tűzoltó-rohamkocsival indult útjára pénteken este a magyarkanizsai Önkéntes Tűzoltó Egyesület két egysége, hogy segítséget nyújtson a Šabacnál bajba jutott polgárokon. Az utánfutón csónakokat is vittek magukkal, hiszen a Szerbiai Tűzoltó Szövetség felkéréseben elsődlegesen az emberéletek mentése, azaz az evakuáció segítése szerepelt. Egy városban, ahol az utcákon 3-4 méter magasságú víz hömpölyög, csónak nélkül hiábavaló lett volna a küzdelem.

Mire a két egység elérte a Száva-parti várost, kiderült, hogy nem ott, hanem Obrenovacon lenne rájuk szükség. Tovább mentek és éjfél után érkeztek meg a célállomásra. Negyed óra múlva már meg is kezdték a mentési akciót.

Kellő helyismeret nélkül, sötétben, reflektorokkal felszerelkezve kezdtek kutatni a házaikban, lakásaikban rekedt obrenovaciak után. Nem éppen veszélytelen feladat volt ez, hiszen a víz alatt rengeteg olyan tárgy, oszlopok, gépkocsik, boltokból, lakásokból, udvarokból kisodort portéka hevert, amelyek láthatatlan zátonyként veszélyeztették a motorcsónakokat. Ha ráfutnak valamire, vagy a motor megy tönkre, vagy a csónak borul fel. Észnél kellett lenni. Majdnem húsz órás megfeszített küzdelem után, melynek során több száz obrenovaci lakost sikerült nekik biztonságos helyre szállítaniuk, a két egység szombaton este érkezett vissza Magyarkanizsára. A fáradt tűzoltókkal a magyarkanizsai Tűzoltó Otthonban beszélgettünk el, miközben a gépkocsikból vizes, sáros, piszkos ruháikat és a magukkal vitt kézi felszerelést pakolták ki. Mivel az egységeket vezető Csikós László Szabadkán kiszállt, hogy otthonában mielőbb álomra hajthassa fejét, Čubrilo Jovant, az ÖTE elnökét faggattuk Obrenovacon szerzett tapasztalataikról.

- Tisza-partiak vagyunk, megannyi árvizet láttunk már, számtalan esetben vettünk részt az árvízvédelemben, de amit Obrenovacon láttunk, az meghaladta minden elképzelésünket. Noha szükség esetére a városnak volt evakuálási terve, annak alkalmazására a Tamnava nem adott időt. Pénteken délután fél 6-kor, szinte percek alatt, az egész Obrenovacot elöntötte a víz. Az igazsághoz tartozik, hogy az se ment, aki egyébként mehetett volna, mert az emberek inkább őrizték ingatlanjaikat és ingóságaikat, az utolsó pillanatig reménykedve abban, hogy a legnagyobb baj mégsem következik be. Sajnos bekövetkezett, s így több tízezer ember ragadt házában, lakásában. Rajtuk kellett segíteniük a mentőegységeknek. A munka zökkenőmentesen folyt, kezdeti tájékozódási problémáinkat egy helybeli fiatalember közreműködésével hamarosan megoldottuk, és háztól-házig, lakóépülettől lakóépületig haladva gyűjtöttük be az embereket. Szinte mindenütt találtunk segítségre váró obrenovaciakat, s noha mindegy volt, ki az, aki segítségünkre szorul, tudat alatt arra törekedtünk, hogy elsősorban a gyerekeket, kisgyermekes anyukákat, terhes fiatalasszonyokat szállítsuk biztonságos helyre, de azért vittünk mindenkit, aki elébünk került. Nem volt könnyű az emberek elszállítása sem, hiszen a csónakokkal olyan helyre kellett vinnünk a kimentetteket, ahol roppant erős volt a víz sodrása, ebben azonban mindenképpen segítségünkre voltak a Tiszán eddig megszerzett tapasztalataink. A mentésben, amelyet a végig, kisebb-nagyobb intenzitással szakadó eső is nehezített, más tűzoltóegységek, de a rendőrség, a csendőrség, civil szervezetek, sőt az orosz hadsereg mentőegységei is részt vettek. A látszólagos nyüzsgés ellenére jól szervezetten folyt a munka, remélhetőleg ma estére minden baj nélkül be is fejeződik az evakuáció. A nap folyamán megkezdődött, aránylag gyors apadás – bármilyen furcsán is hangzik – megnehezíti a mentést, mert a víz alatt rejtőzködő akadályok egyre közelebb kerülnek a csónakokhoz, a csónakmotorokhoz. A vízszint csökkenése ugyanakkor azt vetíti előre, hogy a csapadék megszűntével, ha lassan is, de rendeződni kezd a helyzet, a továbbiak már inkább a Száva alakulásától függenek, amelyen majd csak ezután érkezik a komolyabb árhullám – hallottuk az elnöktől.

- Ahhoz, hogy az ember ilyesmit gondolkodás nélkül bevállaljon, embertársaink iránt érzett nagy szeretetre van szükség, még akkor is, ha mi, mint tűzoltók, ezt fogadalmunkban is bevállaltuk – mondta fáradtan, de mosolyogva Harmat Krisztián tűzoltó. - Ilyen borzasztó árvízhelyzettel mindeddig nem hogy az obrenovaciak, de még mi, edzett Tisza-partiak sem találkoztunk soha. Az emberek teljesen el voltak keseredve, elvesztették minden reményüket, végső kétségbeesésükben felmásztak a házak tetejére, és ott várták, hogy segítsünk rajtuk. Azok, akik a lakóházak ötödik, hatodik emeletein laktak, még részben biztonságban érezhették magukat, de az alattuk lakók rettegtek, hiszen az első és második emeleti lakásokat már teljesen ellepte a víz. Ahogyan elnökünk is elmondta, a gyerekekre, kisgyermekes anyukákra fókuszáltunk a mentés során, de vittük az idős, beteg embereket is, mindenkit, akit csak találtunk. Voltak hidak, amelyeket már elárasztott a víz, így a csónakkal nem alattuk, ahogyan az csónak esetében szokás, hanem felettük kellett átkelnünk, kitéve magunkat és a bennülőket is annak a veszélynek, hogy éppen akkor sodorja el az ár, de nem volt más választásunk. Alig vártuk, hogy megvirradjon, hogy lássuk is rendesen, amit csinálunk, és valójában csak akkor, a reggeli világosságban láttuk meg igazán, mekkora pusztítást végzett a víz a városban. Most már csak reménykedni tudunk, hogy jobbra fordulnak a dolgok, de ha szükség lesz ránk, természetesen újra ott leszünk.

Magyarkanizsáról egyébként pénteken egy egész autóbusznyi önkéntes is elutazott a veszélyeztetett területekre. A polgárok mellett abban a csapatban is ott voltak az Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai, akik a šabaci védekezésben nyújtottak segítséget. Köszönet valamennyiük önzetlenségéért, és köszönet azokért az adományokért is, amelyeket a magyarkanizsai községben az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére ajánlottak és ajánlanak fel a polgárok!

Bödő Sándor