Több mint másfél éves szünetet követően ismét összeültek a Napló Kör tagjai, akik ezúttal a Második Nyilvánosság képviselőivel közösen szerveztek vitaestet a kisebbségi politikai pluralizmusról, a nemzetiségi érdekérvényesítésről, illetve a szerbiai államfőválasztás visszhangjáról és a napokban zajló országos tüntetésekről. Az asztaltársaság tagjai és vendégei csütörtökön este az utcai tüntetések zaja mellett tartottak vitaesetet a szabadkai Klein House-ban.

A szabadkai értelmiségi kerekasztal résztvevői Bódis Gábor, Pressburger Csaba, Tolnai Ottó, Vataščin Péter és Végel László voltak. Az öt éve megalakult Napló Kör független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársaságának tagjai a vitaest kezdetén megemlékeztek az időközben elhunyt dr. Gerold Lászlóról, aki mindvégig jelen volt a magyar kisebbségi politikai és társadalmi jelenségeket boncolgató Kör rendezvényein, ahol gyakran komoly rendszerkritikusként lépett fel, de mindenkor nyitott volt az értelmes párbeszédre – elevenítették fel emlékeiket a tagok.

Bódis Gábor, az est moderátora a beszélgetést azzal a kérdéssel indította, hogy vajon ilyen fokú elvándorlás és a kisebbség legnagyobb pártjának állampárti megnyilvánulásai, valamint a két hatalmi központtól, Budapesttől és Belgrádtól való abszolút kiszolgáltatottsága mellett érdemes-e politikai pluralizmusról gondolkodni Vajdaságban.

Pressburger szerint már az elnökválasztás kampánya során tudni lehetett, hogy milyen légkörben zajlanak majd a választások: a médiateret leuraló hatalom, a félelem légköre, zsarolással vegyes visszaélések előzték meg a vasárnapi voksolást, ezáltal olyan kontextusba helyeződött, ami semmiképpen sem mondható demokratikusnak. Ennek ellenére egyetlen ellenzéki jelölt sem akadt, aki nem fogadta volna el a hatalom által diktált feltételeket, és esetleg bojkottal vagy tüntetésekkel válaszolt volna az adott körülmények ismeretében. Az újságíró elmondta, hogy nincs tudomása arról, hogy a független szakértők vagy a választásokat felügyelő bizottságok nagyobb mértékű szabálytalanságokról számoltak volna be, ennek fényében Pressburger Csaba megkérdőjelezi a most zajló tüntetések legitimitását, bár mint mondja, az érzelmei őt is demonstrálók közé húzzák, akik között számos nemzettársunk is jelen van.

Bódis Gábor pozitív hazai példaként említette azt, hogy egy kisebbségi mozgalomnak sikerült nyitottá válnia és a szerb társadalom tagjaival együttműködve részt venni az aktuális hazai folyamatokban. Az újságíró szerint a tüntetéseknek létezik egy választásokon túlmutató célja, mégpedig a diktatórikus rendszer megszüntetése.

Vataščin Péter a társadalmi szegmentációk egyre mélyülő szakadékainak hatásairól beszélt. Szerinte a legnagyobb magyar kormánypárt az elmúlt 20 évben jól használta ki saját céljaira a társadalmi ellentéteket, a konfliktusok elmélyítése eredményezte a jelenlegi közfrusztrációt is. Szerbiában az évtizedes háborúk teszik még bonyolultabbá a jelenlegi helyzetet, valamint az, hogy az ellentétes politikai oldalt képviselő csoportok és egyének között alig alakul ki személyes kapcsolat. Az etnológus felszólalásában a politikai korrektség és a társadalmi párbeszéd megvalósulásának lehetőségeit vázolta fel.

Végel László a vajdasági magyar közélet és társadalom hibájául rótta fel a különbözőségek tiszteletének hiányát. Szerinte a jelenlegi politikai struktúra szükségszerűen vezet egyfajta autokratizmusba, ezért magát a struktúrát kell megváltoztatni. Az író üdvözölte az interneten folyó társadalmi aktivitást, új nyilvánosságot és közbeszédet, illetve a Második Nyilvánosság tevékenységét, ugyanakkor sürgette a kisebbségi pluralizmus megjelenését a vajdasági magyar nyomtatott médián belül is. Végel szerint a hatalmi párt felelőssége a párbeszéd és az együttműködés feltételeinek megteremtése. Továbbá kifejtette, hogy a jelenlegi vajdasági magyar társadalom donációkból és ajándékokból él. „Aki a donációk felett uralkodik, az uralkodik a lelkek fölött is” – mondta Végel, aki szerint a kisebbségi pártok ugyan őszintén igyekeznek szolgálni a nemzet érdekeit, azonban az érdekérvényesítésben szükség volna az egyéni nézeteket tükröző differenciálódás intézményes képviseleteire is, ami jelenthet akár két-három irányzatot és ennek megfelelő pártot is.

Tolnai Ottó szerint központi kérdés, hogy a fiatalok nem ismerik a szerb nyelvet, ezért rendkívül keskeny sávba szorultak vissza, ahonnét leginkább csak Magyarország és Nyugat-Európa felé tekintenek. Az itteni térség nem létezik számukra – mutatott rá a szerbiai magyar költő –, pedig itt is megvan a teljes élet lehetősége az általa nyújtott kalandnak és csodának megélésére. Az itteni fiatalok nem csak egy kisebbségi konzervdobozban élnek, fontos felismerniük és kitágítaniuk az általuk ismert dimenziókat – hangzott el a Szabadkán megtartott esten.

A Napló Kör internetes tartalmait továbbra is a www.naplo.org címen érhetik el a felhasználók.

Basity Gréta