A Magyarkanizsa helyi közösséghez tartozó Ilonafaluban, az úgynevezett Alsó-Járásszélen lévő tanyasort elemi erővel kapta szembe a péntek esti, hatalmas esővel és erős széllel érkező ítéletidő. A házakról és a melléképületekről levitte a cserepet, fészerek, ólak tetejét tépte fel és vitte el, benyomta a tűzfalakat, fákat döntött ki vagy tört ketté.

„Dolgozgattunk, ahogy szoktunk. Láttuk, hogy közeleg az idő, de olyan gyorsan ideért, hogy nagyon védekezni sem tudtunk. Bemenekültünk a házba, ami akár végzetes is lehetett volna, mert a tető egy részét elvitte, az eső a padlásra esett, kész csoda, hogy nem szakadt le a plafon. A tűzfalamat mindenesetre bedöntötte a szél. Hála Istennek, nálam semmi sem dőlt össze, de hallom, hogy a sor végén lévő utolsó háznál egy nagy fészer teljesen összeomlott. A legtöbb húsz percig tartó zivatar olyant csinált, amilyent én még nem láttam. A szép nagy, 50-100 éves fáimat tövestől kicsavarta, a másikat derékba törte a szél. Ki se mertünk jönni, mert röpült minden szana-szét. Bizonyára néhány birkám is odaveszett, de meg sem tudom nézni, mert a kanálison átvezető pallóhidat is megrongálta az ítéletidő, a birkaól meg a túlpartján van. A padlásokon lévő takarmány is oda lett. A kukorica leveleiből ítélve esett jég is, de ezt akkor nem lehetett érzékelni, mert úgy szakadt, hogy 2 méterre sem lehetett ellátni az esőtől. Még el sem tudom képzelni, mekkora kárt szenvedtünk, de nagyon nagyot. Már itt járt Lackó Róbert, a magyarkanizsai helyi közösség elnöke, aki ígéretet tett, hogy szombat délelőtt hozzálátnak a szervezéshez, hogy az élet mielőbb visszaálljon a megszokott kerékvágásba” – hallottuk Balázs Tibor juhtenyésztőtől, aki két és fél hete még gondtalanul örült az ilonafalusi juhásztalálkozó sikerének, amelynek ő volt a fő szervezője.

A tanyasoron mindenkinél hatalmasak a károk. Nincs épület, ami épségben maradt volna. A legnagyobb tombolást az utolsó tanyán, Lipták Melindáék házánál okozta a zivatar.

„Benn a faluban ért a zivatar. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a férjem telefonált, hogy mi történt, amikor pedig megláttam a házunkat és az udvarunkat, szinte megkövültem, annyira megrázott a dolog. Összedőlt a hangár, a góré, a házunkról lement a cserép egy része, beesett az eső, csöpög is a mennyezet néhány helyen a szobákban. Az emberek már nekiláttak a cserepezéshez, volt ugyanis valamennyi tartalék cserepünk, a többit meg majd holnap kezdjük el. A romok alatt van az Opelünk, öt-hat újabb gép, amelyek egy részét a Prosperitati pályázatain keresztül vásároltuk. Hogy mennyire sérültek, nem tudjuk, majd ha leszedjük róluk a törmeléket, kiderül” - mondta könnyeivel küszködve Melinda.

A zivatar útjába esett Adorján is. A faluban néhány tetőt ledobott a szél, a főutca temetőhöz közeli végén pedig két villanyoszlopot döntött ki, egyiket az úttestre, ami miatt ott nem lehetett közlekedni, a másikat a szemközti háztetőre. A környéken lakók ma délelőttig áram nélkül maradtak. Köztük volt Gajda Endre is.

„Az én melléképületem tetejének legalább harminc százalékát letépte a vihar, a többit pedig megrongálta. A górém tetejét lécestől, palástól átdobta a szemközti ház udvarába. Ráadásul kidőltek a villanyoszlopok is. A házról ledobott cserepeket már pótoltuk, nehogy beázzon, ha netalán jön egy újabb eső. Hogy a termőföldeken lett-e kárunk, még nem tudjuk, majd reggel megnézzük, de ha jég is volt, ahogy mondják, biztosan ott is tarolt” - panaszolta Endre.

A tűzoltók, az áramszolgáltatók és a kábelszolgáltató emberei már az este nekifogtak a károk elhárításához, a kárvallottak meg majd ma nekifognak és a szomszédok, a barátok, a rokonság segítségével igyekeznek rendet teremteni gazdaságuk környékén. A károsultak közül senkinek sem volt biztosítása. A pusztítás következményeit megtekintette Lackó Róbert, Magyarkanizsa és Borsos Csaba, Adorján helyi közösség elnöke is, a katasztrófavédelem képviseletében pedig Csikós László tartott terepszemlét.

Bödő Sándor