Vannak olyan helyzetek az életben, amikor egyedül a gyors cselekvés tud segíteni, hogy egy kisebb baleset ne tragédiával végződjön.

Egyszer egy vacsorán vettem részt nagyobb baráti társasággal, még egyetemista koromban. Beszélgettünk, nevetgéltünk, közben mindenki falatozott a tányérjáról. Hirtelen erős köhögésre lettem figyelmes: nem olyan megfázásos fajtára, hanem erős, torokból kitörőre, amire az ember felkapja a fejét. Egy fiatal hölgy kapkodott levegőért. Előredőlve görnyedt a tányérja fölé, szeme kidülledt és könnybe lábadt az erőlködéstől. Ijedten nézett maga elé, a feje kivörösödött. Hadonászott a kezével, látszott, hogy tehetetlen. Félrenyelte az ételt! – villant át az agyamon; de addigra már a háta mögött volt az egyik asztaltársa. A hóna alatt átfogta a lányt, és egy jó erős mozdulattal megnyomta a mellcsontja alatti részt. Ennyi elég is volt: falat kiköpve, a veszély elmúlt. Köhécsélt kicsit, de végre tudott levegőt venni.

Az egész talán kevesebb, mint fél perc alatt játszódott le, de szerintem ott mindenki leizzadt a szép, csinos ruhájában, amit a vacsorához választott. A pillanatot nehéz leírni, úgy szokták költőien megfogalmazni, hogy megfagyott a levegő. És valóban. Aki már tapasztalta ezt az érzést, tudja, hogy miről írok. A köhögő körül mindenki elnémult és kétségbeesett. Ilyenkor pedig épp a lélekjelenlét lenne fontos: felismerni, hogy baj van, és felugrani segíteni.

Az a fiatalember ezt tette. Utána pedig szó nélkül visszaült a helyére, mint aki csak tette a dolgát; és folytatta a vacsorázást. Persze, biccentett egy kis mosollyal, amikor a felocsúdásból dicsérő és köszönő szavak érkeztek felé. Ő megmentette egy ember életét (pedig nem is orvos), csupán azzal, hogy tudta mit kell tenni, és nem is habozott megtenni.

Heimlich-fogást hajtott végre.

Ez egy elsősegély-nyújtási technika, melyet a laikusok is alkalmazni tudnak. A segélynyújtó kézfejeit ökölbe szorítva átfogja a fuldokló hasát, és egy hátra és felfelé irányuló mozdulattal kipréseli a levegőt a tüdejéből. Ez a légnyomásváltozás kilöki a megakadt idegentestet az alsó légutakból. Csak olyankor működik, ha a légcső teljesen el van zárva; tehát víz félrekortyolás és halszálka esetén nem jelent segítséget.

Az akut fulladás bárhol, bármikor és bárkivel előfordulhat. Nem csak evés közben, hanem például vízben való elmerülés után, idegentest belégzésekor. Az alsó légutakban elakadó tárgy miatt nem tud lélegezni az illető, eszméletét veszti, és segítség nélkül rövid idő alatt bekövetkezik a fulladásos halál. Mire a mentők kiérnének, sokszor késő, mert az agy csupán néhány percig bírja oxigén nélkül. Ezért kell mindenkinek tudni, hogy mi a teendő ilyen esetekben. Pánikolás nélkül gyorsan fel kell ismerni a helyzetet, és alkalmazni a műfogást. Ha elsőre nem sikerül eltávolítani a félrenyelt tárgyat, néhányszor meg lehet ismételni. A lapockák közötti ütögetés felnőttek esetében nem elégséges. Viszont a csecsemőknél és a karon ülő eszméletüknél lévő gyerekeknél ez az eljárás. Fejjel kissé lefelé fordítva kell őket tartani, miközben a lapockájuk közt ütögetjük a hátukat. Le kell ellenőrizi (a szájacskájukat kinyitva, az ujjunkkal), hogy a félrenyelt falat feljutott-e a szájüregükbe, mert a kicsik nem biztos, hogy kiköpik.

Ha már eszméletlen a sérült, a hátára kell fektetni, fölé térdelni, majd a köldöke és mellcsontja közé egymásra tenni a kezünket. Préselő mozdulattal hirtelen nyomást kell mérni erre a területre. (Tulajdonképpen ugyanazt csináljuk, mint a Heimlich-manőverkor, csak szemben a sérülttel, mert egy eszméletlent nem lehetne megtartani hátulról, s közben a műfogást is alkalmazni.) Ha szükséges, nem csak a karok erejét, hanem az egész testét is bevethetjük, például, ha a segítségnyújtó egy könnyebb súlyú hölgy. Minden egyes próbálkozás után meg kell bizonyosodni, hogy az idegentest feljutott-e a garatba, és eltávolítani azt. Ha megindul a spontán légzés, oldalfekvésbe kell helyezni az eszméletlent, közben mentőt hívni. Ha nem lélegzik, akkor mesterségesen kell lélegeztetni. Ellenőrizzük, hogy van-e pulzusa. Előfordulhat ugyanis, hogy szívmasszázs is szükséges a sürgősségi kocsi kiérkeztéig.

Ha úgy nyelünk félre, hogy más személy nincs a közelünkben, akkor is van megoldás. Gyorsan álljunk egy szék háta mögé, kézfejeinket a karfára téve erőteljesen nyomjuk a hasunk felső részét a kezünkre. Ezzel ki tudjuk préselni a levegőt a tüdőnkből, és megszabadulunk a koldúsútra szaladt falattól.

Dr. Farkas Beáta