Négyszeresére növelhetik a halállományok nagyságát és sokszínűségét, ha az óceánok egy-egy térségét védetté nyilvánítják - állapították meg az angliai Plymouthi Egyetem kutatói.

A környezettudósok az Anglia déli partján elterülő Lyme-öböl térségét vizsgálták, amelyet 2008-ban nyilvánítottak védett területté. Azt találták, hogy a térségben élő különféle halfajok száma több mint négyszer akkorára nőtt (430 százalékkal), mint a térségen kívül eső tengerei övezetben. Ami a halállományok méretét illeti, 370 százalékkal több halat találtak a védett területen, mint azon túl egy hasonló nagyságú térségben, ahol a fenékhálós halászat még mindig engedélyezett.

A kutatók szerint mindez egyrészt jelzi a tengeri területek védetté nyilvánításának fontosságát, mivel az ilyen térségekben betiltják a halászat legpusztítóbb módjait. Azt is megmutatja, hogy a tengeri védett térségek kijelölésének gyakorlata előnyös és hasznos a fenntartható halászat és a fajmegőrzés számára.

A Journal of Applied Ecology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók azokat az adatokat használták fel, amelyeket víz alatti kamerákkal folytatott rendszeres megfigyelések során gyűjtöttek. A kutatók tizenegy éven át minden évben feljegyezték a halpopulációkról csalétek segítségével folytatott megfigyelések adatait a tengeri természetvédelmi területen és azon kívül.

Tanulmányunk "megmutatja, hogy a fajmegőrzés és a halászat módja közötti kompromisszum miként hat teljes ökoszisztémákra, a helyi élőhelyekre, és azokra, akik ezekre támaszkodnak. Rávilágít a tengeri védett területek hosszú távú megfigyelésének szükségességére és arra, hogy ha ezekkel a térségekkel gondosan bánnak, az jelentős előnyökkel jár a halászat és a fajmegőrzés számára" - idézte Bede Daviest, a tanulmány vezető szerzőjét az EurekAlert tudományos ismeretterjesztő hírportál.

A Lyme-öböl az Egyesült Királyságban az első és legnagyobb példája a tengerek ambiciózus és teljes körű védelmének. A térségben 206 négyzetkilométernyi területen betiltották egyebek között a fenékhálós halászatot, megvédve ezzel a tengeri élőhelyeket a rendszeres károkozástól, miközben engedélyezték a kevésbé romboló halászati módokat, mint a rögzített halókkal, a horgászbottal és zsinórral vagy a búvárkodással folyó halászatot. (MTI)