Szépszámú közönség előtt mutatták be tegnap este Temerinben Kováts Antal temerini költő, tanító és hírlapíró 1905 és 1930 között írt, válogatott tárcanovelláiból és publicisztikai írásaiból készült kötetet, amely a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) gondozásában látott napvilágot.

Csorba Béla, a könyv sajtó alá rendezője az est során elmondta, régi adósságot törlesztettek azzal, hogy megjelentették Kováts Antal munkáit. Mint mondja, több ez annál, mint publicisztika, hiszen novellákat is tartalmaz. Még pontosabban: a publicisztikának és az irodalomnak a határterületén álló műfajokat prezentálja a kiadvány, amelyben Kováts Antalnak a különféle délvidéki, elsősorban megyei lapokban megjelent írásai gyűjtötték össze.

- Kováts Antal 1881-ben született, a „Csörgő” Kováts kisnemesi család egyik leszármazottja volt. A „Csörgő“ Kovátsok ősei valamikor az 1600-as években kaptak nemesi levelet. Egyik jeles felső-magyarországi ősük valamilyen vitézi tettet hajtott végre, így nemességhez jutottak. A húszas években egyik tárcájában arról ír, hogy a „Csörgő“ Kovátsok igencsak verekedősek voltak. Nagyon finom lelkű fiatalember volt. Elvégezte a tanítóképzőt, közben elkezdett írogatni. Költői eszmélésében egyik korai támogatója az ismert mesegyűjtő és –író, Benedek Elek volt. A kalocsai tanítóképző elvégzése után a Dunántúlra került, Somogy megyébe egy eldugott kis faluba. Egyik versében nagyon szépen, idillikusan ír ott-tartózkodásáról, ám nem sokkal halála előtt megírja a Háromfa - Agaréven eltött idő árnyoldalát is – hallottuk Csorbától.

Mint mondja, Kováts tárcaírói és tárcanovella írói virágzása összefügg a Trianon utáni évek újvidéki lapkiadásával, elsősorban a Délbácskával. Nemzeti, keresztény, konzervatív irányvonalú lapként a magyar érdekek megalkuvás nélküli, kemény képviselője, szószólója volt, olyannyira, hogy több támadást indítottak ellenük.

- A legtöbb esetben anekdotikus természetű históriát tudott formába önteni, ami az akkori átlagolvasónak elnyerte a tetszését. Temerinben sokan olvasták a Délbácskát, így sok esetben már az írás címe is tartalmazta a temerini jelzőt. Az idő múlásával különféle változások történtek a már új állam jogrendjében. A tanítóknak el kellett dönteniük, hogy felesküsznek-e a királyra. Csak akkor maradhattak, ha ebbe beleegyeztek, ellenkező esetben elveszítették az állást és az állampolgárságot. Kováts Antal itt maradt, egy ideig Temerinben dolgozott, 1925-26-ban elkerült Moholra tanítónak. A szív húrjain című verseskötetét 1924-ig született költeményeiből állítja össze. Az igazán jó és érett verseket 1925 és 1930 között írta, de ezek a költemények túlnyomórészt kiadatlanok – hangzott el az est során.

A könyvbemutatón a helyi Köcsög citerazenekar Csorba Béla által gyűjtött temerini népdalokat adott elő, Kollár Mária és Balogh Sándor pedig részleteket olvasott fel a kötetből.