A neves magyarországi író, Grecsó Krisztián legújabb, Megyek utánad című kötetét mutatták be kedd este a zentai Alkotóházban, ahol a József Attila-díjas íróval Berényi Emőke és Patócs László kritikusok beszélgettek.

Grecsó Krisztián elmondta, mivel a Megyek utánad című kötetének főhősét a párkapcsolatai alapján próbálja bemutatni, sokan azt gondolhatják, hogy a regény önéletrajzi ihletettség folytán született meg, ám mivel a Megyek utánad nyolc szerelem története közül, amelyeken keresztül a felnőtté válás folyamatát meséli el, mindegyik egy-egy részproblémára koncentrál, ezért a kötetben semmiképpen sem tudta a saját szerelmeit leírni, mivel azok közül egyik sem volt olyan, hogy valamilyen részproblémára koncentrált volna, hanem mindig a teljességet igyekezett megélni bennük.

Kifejtette, az előző regénye, a Mellettem elférsz című műve szabálytalan családregény volt, amelynek megírása során egyebek mellett az érdekelte, mi az, amit magával hoz az ember, mi az, amit a szülőktől, nagyszülőktől kap, és az valamilyen pályára helyezi. Hozzátette, ennek az énkutatásnak a folytatása a Megyek utánad. Úgy fogalmazott, szerinte a múlt elemeinek helyrerakása segít abban, hogy mindaz, ami lötyög az emberben, a helyére kerüljön. Hangsúlyozta, mindez a saját családjára vonatkoztatva is igaz, hiszen azáltal, hogy megértette, az adott életpályák honnan hova tartanak, sokkal jobban megszerette a családját, és ki tudta húzni önmagából azokat az apró tüskéket, amelyekről nem is tudta, hogy benne vannak. Ugyanakkor mindez önmaga megismerésében is sokat segített neki, szögezte le, hozzátéve, azáltal, hogy az ember felismeri magában a szülei vonásait és mozdulatait, illetve az apja és a nagyapja történeteiben, mint egy tükörben, felismeri önmagát, beleshet a saját énvédő technikái alá is, ami szerinte rendkívül fontos pontját képezi az önmegismerés folyamatának.

Grecsó Krisztián az est folyamán a legutóbbi könyve mellett beszélt korábbi alkotásairól, irodalmi pályájának legfőbb állomásairól, valamint az azzal kapcsolatos véleményét is megosztotta az egybegyűltekkel, hogy szakmai körökben vannak, akik ún. kultúrcelebként aposztrofálják. Úgy fogalmazott, abban hisz, hogy a könyv akkor létezik, ha van olvasója, majd hozzátette, a kortárs írók mind azt szeretnék, ha a kortárs irodalom eljutna az olvasókhoz, aztán ha eljut, mint ahogyan az az ő könyvei esetében történik, akkor csak csodálkoznak és fanyalognak. Leszögezte, úgy véli, munkája során soha nem alkuszik meg, és ezt a jövőben is fontosnak fogja tartani.

H. G.