Szeptember 8-án, Kisboldogasszony (népiesen Kisasszony) napján az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésnapját, régi pogány népszokás szerint az ősz beköszöntét ünnepeljük.

Ez a Mária-ünnep eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna templom felszentelésének évfordulójára esett, magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza.

A révkomáromi születésű Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a népi Mária-költészet kutatója gyűjtéséből való az alábbi Öntőimádság, amely az egészséges gyermek világra jöttét írja le.

„Föld szülte fát,
fa szülte virágját,
virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Márját,
Szűz Márja szülte szent Fiát.”

Kisboldogasszony napja számos népszokással, népi megfigyeléssel kapcsolatos nap az esztendő sorában.

A népi megfigyelés alapján eleink úgy vélték, ezen a napon búcsúznak a fecskék. Éppen ezért emlegetik gyakran Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is.

Az elképzelés természetesen azt is tükrözi, hogy szeptember 8-a ősi pogány őszkezdő nap. Felmenőink ezt a napot a nyár végének, az ősz eljövetelének feleltették meg.

Ahogy Somogyban is mondják: „Kisasszony elhajtja a fecskéket.“ Pereszlényben úgy vélték, Kisasszony napján búcsúznak a fecskék, de még nem indulnak útnak bármilyen szép idő is van ilyenkor.

Búcsújárónap

Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Kisboldogasszony ünnepe, szerte a Kárpát-medencében kedvelt búcsújárónap. A búcsúkban a hordozható Mária-szobrot leányok viszik magasba emelve, a menet elejét ministráns fiúk vezetik.

A Nap táncolva kel föl e napon, örül Máriának – tartják a mezőkövesdiek. Úgy vélték, hogy Kisasszony-napkor rózsát hány a nap. Hasonló hiedelem él Nagyboldogasszony és Gyümölcsoltó Boldogasszonnyal kapcsolatban is.

A Kisboldogasszony tiszteletére szokás volt e nap hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját.

Kisasszony napján véget ér az a “varázslatos” időszak, amit “kétasszonyközének” neveztek. "Kétasszonyköze” vagy "kétboldogasszonyköze " az elnevezése a két nagy Mária-ünnep, Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony (szeptember 8.) közti időszaknak. A népi kalendáriumban a "kétasszonyköze" időszak varázserejűnek számít.

Ez alatt leginkább az asszonyi munkákra vonatkozó, babonás cselekedeteket érthetjük. Ekkor kellett kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen. Az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket.

Tennivalók Kisasszony napján

Szeptember a szüret, a bőség hónapja. A népi hagyományok szerint Földanya havának is hívták a hónapot, hiszen egy termékeny, gyümölcsökben gazdag hónapról van szó.

Kisasszony napja ösztönözte a gazdákat, asszonyokat, hogy lassan elkezdjék a megérett gyümölcsök, zöldségek, egyéb termések betakarítását. Ezen a napon kezdődhetett a dióverés is. Úgy tartják, hogy a dió ekkor kezdi repegetni a külső zöld burkát.

Úgy tartották, hogy ekkor adódik az utolsó esély az őszi búza elvetésére is. Igazság szerint már Egyed napján, azaz szeptember 1-jén végezni kellett volna vele, de aki esetleg elkésett, Kisboldogasszony napján még behozhatja a lemaradást.

A régi emberek életét, hétköznapjait, ünnepeit számtalan ősi hiedelem hatotta át. Pereszlényben ez hagyományosan úgy történt, hogy a gazda megszentelte a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt.

Vetés közben nem lehetett sietni, sem pedig káromkodni, mert a hiedelem szerint abban az esetben „nem lett vóna áldás a munkán”.

Miután végeztek a vetéssel, jó magasra dobták a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona.

A Mura-vidéken Kisasszony-napkor az elvetendő búzát ponyvában kiteszik a harmatra, hogy meg ne dohosodjon. Ha ezt a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől.

A hiedelem szerint ezen a napon kukoricaszárat, fűzfát, szénát, három almát és három nádszálat szenteltek. Ha valamelyik állat beteg lett, ebből etették.

Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének az ideje.

A néphagyomány szerint ezen a napon a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, különösen fonni volt tilos; mivel ez a nap "tiltó nap" volt.

A népi időjóslás szerint amilyen ennek a napnak az időjárása, annak az ellenkezője jellemzi az egész őszt. A buborékos, de a szitáló eső esetén is esős őszre következtettek elődeink.

A szőlősgazdák rigmusa úgy tartja:

”Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek,
Ha hidegre fordulnak Máriák savanyúak lesznek…”.

"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - figyelték meg a régi emberek. Falun, városon egyaránt azt remélik, hogy Kisboldogasszony napja után szép, napsütéses hetek következnek, kezdődik a „vénasszonyok nyara“. A vénasszonyok nyara pedig szeptember közepétől október első feléig tartó meleg őszi időszak. Ez az év legkellemesebb időszaka. Nevezhetjük vénasszonyok nyarának, vagy újabban, divatos kifejezéssel, indián nyárnak.

Az elnevezés valószínüleg onnan ered, hogy ilyenkor már nem volt olyan meleg, ezért az idősebb asszonyok szívesebben ültek ki a ház elé, mint a forró nyári napokon, élvezve az őszi napsugarakat. Nekik ez az enyhébb meleg jelentette a napfürdőzésre alkalmas nyarat. (ma7.sk)