Szeptember 8-án, Kisboldogasszony (népiesen Kisasszony) napján az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésnapját, régi pogány népszokás szerint az ősz beköszöntését ünnepeljük. Egyúttal a kétasszonyköze időszak vége.

Az ünnep eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna templom felszentelésének évfordulójára esett, magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. A Mária-kultusz fontosságát jelzi, hogy a hagyományok szerint gyermek világrajöttekor is megkerülhetetlen volt Mária. Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a népi Mária-költészet jeles kutatója gyűjtéséből való az alábbi Öntőimádság, amely az egészséges gyermek világra jöttét írja le.

„Föld szülte fát,

fa szülte virágját,

virágja szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Szűz Márját,

Szűz Márja szülte szent Fiát.”

Hagyományok, népi hiedelmek

Kisboldogasszony napja számos népszokással, népi megfigyeléssel kapcsolatos nap az esztendő sorában.

Fecskehajtó Kisasszony napja

A népi megfigyelés alapján eleink úgy vélték, ezen a napon búcsúznak a fecskék. Éppen ezért emlegetik gyakran Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is.

Az elképzelés természetesen azt is tükrözi, hogy szeptember 8-a ősi pogány őszkezdő nap. Felmenőink ezt a napot a nyár végének, az ősz eljövetelének feleltették meg.

Ahogy Somogyban is mondják: „Kisasszony elhajtja a fecskéket.“

Pereszlényben úgy vélték, Kisasszony napján búcsúznak a fecskék, de még nem indulnak útnak bármilyen szép idő is van ilyenkor.

Búcsújárónap

Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Kisboldogasszony ünnepe, szerte a Kárpát-medencében kedvelt búcsújárónap. A búcsúkban a hordozható Mária-szobrot leányok viszik magasba emelve, a menet elejét ministráns fiúk vezetik.

Magyarországon napjainkban közel 180 Kisboldogasszony-templom vagy kápolna van, melyeknek általában ezen a napon van a búcsújuk. A legismertebb ilyen zarándokhely a máriaremetei Kisboldogasszony-templom, nálunk, Vajdaságban viszont a doroszlói Kisboldogasszony-napi búcsú az, amely messze földön híres, de Muzslya mellett is tartanak búcsút.

Kisasszony-napkor rózsát hány a nap

A Nap táncolva kel föl e napon, örül Máriának – tartják a mezőkövesdiek. Úgy vélték, hogy Kisasszony-napkor rózsát hány a nap. Hasonló hiedelem él Nagyboldogasszony és Gyümölcsoltó Boldogasszonnyal kapcsolatban is.

A Kisboldogasszony tiszteletére szokás volt e nap hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját.

Kétasszonyköze

Mielőtt bárkinek pajzán gondolatai támadnának el kell mondani, hogy a régi népi kultúrában s így a néprajztudományban is közismert fogalomról van szó. A kétasszonyköze augusztus 15-től, vagyis Nagyboldogasszony napjától szeptember 8-ig, azaz Kisboldogasszony, vagy Kisasszony napjáig tartó mágikus időszak.

Sokféle hiedelem, de tapasztalati tudás is kapcsolódik ehhez az intervallumhoz. Egyik ezek közül, hogy az ekkor tojt tojások jövő év tavaszáig elállnak. Kis segítséggel, persze: mésszel szórták be, vagy vastagon bekenték zsírral, esetleg füstölt szalonnával, egyenként papírba csomagolták, vagy pedig egy bödönbe, hamuba rakták.

Azt is tartották, hogy az ekkor kotló tyúk minden alája rakott tojását kikelti, a kiscsibéket is felneveli, és az ekkor keltetett csibékből lesznek a legjobb tojók. Néprajzi tanulmányok szerint voltak aztán más fontos asszonyi munkák is, amiket – ha másért nem is, hát a falu tekintete miatt – el kellett végezni, de hasznosságuk megkérdőjelezhetetlen: ki kellett szellőztetni a szuszékot és a hombárt, s a benne tárolt szemes gabonát, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik vagy az ételmoly; ilyenkor kellett napra tenni, illetve szellőztetni a téli ruhafélét, gyapjúholmit, szőrmét, hogy a ruhamolyok elkerüljék; ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, szemezni a gyümölcsfákat, dugványozni a muskátlit.

A kétasszonyköze fontos időszak a gyógynövények gyűjtésére is. Ezeket csokorba kötik, s a templomban megszenteltetik a pappal. Jó ennek a füstje majd ijedt gyermek megnyugtatására s egyéb mágikus cselekvésekre.

Szeptember a szüret, a bőség hónapja. A népi hagyományok szerint Földanya havának is hívták a hónapot, hiszen egy termékeny, gyümölcsökben gazdag hónapról van szó.

Dióverés kezdete

Kisasszony napja arra ösztönözte a gazdákat, asszonyokat, hogy lassan elkezdjék a megérett gyümölcsök, zöldségek, egyéb termések betakarítását.

Ezen a napon kezdődhetett a dióverés is. Úgy tartják, hogy a dió ekkor kezdi repegetni a külső zöld burkát.

Búzavetés

Úgy tartották, hogy ekkor adódik az utolsó esély az őszi búza elvetésére.

Igazság szerint már Egyed napján, azaz szeptember 1-jén végezni kellett volna vele, de aki esetleg elkésett, Kisboldogasszony napján még behozhatja a lemaradást.

Termékenységvarázslatok

A régi emberek életét, hétköznapjait, ünnepeit számtalan ősi hiedelem hatotta át.

Pereszlényben ez hagyományosan úgy történt, hogy a gazda megszentelte a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt.

Vetés közben nem lehetett sietni, sem pedig káromkodni, mert a hiedelem szerint abban az esetben „nem lett vóna áldás a munkán”.

Miután végeztek a vetéssel, jó magasra dobták a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona.

A Mura-vidéken Kisasszony-napkor az elvetendő búzát ponyvában kiteszik a harmatra, hogy meg ne dohosodjon. Ha ezt a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől.

A hiedelem szerint ezen a napon kukoricaszárat, fűzfát, szénát, három almát és három nádszálat szenteltek. Ha valamelyik állat beteg lett, ebből etették.

Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének az ideje.

Dologtiltó és időjárásjósló nap

A néphagyomány szerint ezen a napon a nőknek, nem volt szabad dolgozni, különösen fonni volt tilos; mivel ez a nap "tiltó nap" volt.

A népi időjóslás szerint amilyen ennek a napnak az időjárása, annak az ellenkezője jellemzi az egész őszt.

A bugyborékos, de a szitáló eső esetén is esős őszre következtettek elődeink.

A szőlőtermésre is akadtak megfigyelések. A szőlősgazdák rigmusa úgy tartja:

”Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek,

Ha hidegre fordulnak Máriák savanyúak lesznek…”.

"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - figyelték meg a régi emberek.

Falun, városon egyaránt azt remélik, hogy Kisboldogasszony napja után szép, napsütéses hetek következnek, kezdődik a „vénasszonyok nyara“. A ma embere az elmúlt hetek trópusi hőmérséklete után inkább a hűvösebb, enyhébb időben reménykedik.