Margot Woelk rejtegette titkát a világ előtt, sőt még a férje előtt is, néhány hónappal a 95. születésnapja előtt azonban elmondta az igazságot, mivel foglalkozott a második világháború alatt – Adolf Hitler ételeit kóstolta.

Woelk két és fél éven keresztül annak a 15 nőnek egyike volt, akik előkóstolták Hitler ételeit, hogy megbizonyosodjanak róla, nem mérgezték-e meg, mielőtt a szigorúan ellenőrzött Farkaserődbe, Hitler főhadiszállására szállították volna. Az erőd a mai Lengyelország területén volt, és a Führer a háború utolsó évében ideje nagy részét ott töltötte.

„Vegetáriánus volt. Míg én ott voltam, soha semmilyen húst nem evett. Az étel nagyon finom volt, csak a legjobb zöldségek, spárga, paprika, minden, amit az ember el tud képzelni. Köretként mindig rizs vagy tészta volt” – emlékezik vissza Woelk, hozzátéve, Hitler olyannyira paranoiás volt, félt, hogy a britek megmérgezik, hogy 15 nővel kóstoltatta meg az ételét, mielőtt elfogyasztotta volna.

A háború vége felé, amikor már élelmiszerhiány lépett fel, és nagyon korlátozott volt a menü, Hitler étlapja még mindig megtartotta változatosságát.

„Állandó félelemben éltünk, hallottuk a pletykákat a mérgezésről, és soha nem leltük örömünket az ételben. Mindennap attól féltünk, hogy ez lesz az utolsó étel, amit elfogyasztunk” – mondta Woelk.

Történetét fiatal lánykori képeinek albumát lapozgatva mesélte el, ugyanabban a berlini lakásban, ahol 1917-ben született.

Több évtizedig hallgatott a szégyen és a büntetőeljárástól való félelme miatt, habár soha nem volt tagja a Nemzetiszocialista Pártnak. A titkát végül Berlinben egy újságírónak fedte fel néhány hónapja. Azóta nem lankad az érdeklődés élettörténete iránt.

Woelk elmondta, kapcsolata Hitlerrel akkor kezdődött, amikor megszökött Berlinből a légitámadások elől. Férje a német hadseregben szolgált, ő pedig rokonaival Berlintől 700 kilométerre keletre költözött Rastenburgba, ami akkor még Németországhoz tartozott, ma viszont már Lengyelországé.

Ott civil szolgálatba osztották be, és a következő két és fél évben Hitler előkóstolói csapatának tagja és konyhájának a könyvelője volt a vezér Farkaserőd nevű főhadiszállásán, ami néhány kilométerre volt a várostól.

Hitler titokzatos volt, ezért Margot soha nem találkozott vele személyesen, csak Blondit, a Führer német juhászát és a testőrségét látta.

Hitler félelme nem volt alaptalan: 1944. július 20-án Claus von Stauffenberg bombát robbantott, és megpróbálta megölni a vezért. Hitler túlélte, de körülbelül ötezer ember meghalt, köztük Stauffenberg ezredes is.

„Fapadokon ültünk, amikor hatalmas robbanást hallottunk. Leestünk a padról, és hallottuk, amint valaki azt kiabálja: Hitler halott. De nem volt az” – írta le a történteket Woelk.

A sikertelen merénylet után a feszültség erősödött a német parancsnokságban.

Woelk elmondta, a nácik ekkor elrendelték, hogy hagyja el a rokonai házát, és költözzön be az elhagyatott iskolába a Farkaserőd közelében.

Egy SS-es ismerőse figyelmeztette az asszonyt arra, hogy a háború rosszul alakul, és a szovjet hadsereg hamarosan eléri a főhadiszállást, ezért azt tanácsolta neki, hagyja el a helyet. Vonaton visszatért Berlinbe, és ott rejtőzött el. Ekkor kezdődött számára a háború legrosszabb része: amikor a szovjetek megostromolták Berlint, őt elhurcolták, és egy üres orvosi rendelőben tartották fogva két hétig, ahol mindennap többször, csoportosan megerőszakolták.

Elmondása szerint a többi előkóstoló Rastenburgban maradt, mert ott volt a családjuk és az otthonuk. Ott várták be a szovjeteket is.

„Csak később tudtam meg, hogy az oroszok megölték a másik 14 lányt” – fejezte be történetét Margot Woelk.

A háború után Woelk és a frontról visszatérő férje új életet kezdett, de a nő máig senkinek nem beszélt a Hitler mellett betöltött feladatáról. Mint elmondta, most azért törte meg a csendet, mert a háború emlékei máig kísértik, és az élete végén szeretne könnyíteni a lelkén azzal, hogy megosztja a világgal. (Beta, Index)