Az Magyar Tudományos Akadémia hétfőn megkezdődött tisztújító közgyűlésének ünnepi ülésén részt vett Magyar Péter leendő miniszterelnök és Tanács Zoltán, aki az új kormányban a tudományos-technológiai tárcát vezeti majd. Az MTA székházának Dísztermében tartott ünnepségen Freund Tamás akadémiai elnök azt mondta, hogy az MTA nem szolgálója, hanem partnere a mindenkori kormányzatnak a közjó érdekében kifejtett tevékenységében, Magyar Péter pedig azt hangsúlyozta, hogy szabad tudomány nélkül nincs szabad ország, és bárki lesz is az MTA új elnöke, a Tisza-kormány kész lesz vele konstruktív együttműködésben a tudományért dolgozni.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítása körüli éveket sokan a reformkor kezdeteként tartják nyilván, kétszáz évvel később pedig egy újabb korszakhatárhoz értünk, Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy végrehajtson egy valódi rendszerváltást, és ebben a tudománynak és a tudósok közösségének fontos szerepe lesz - mondta Magyar Péter az MTA 200. közgyűlésének hétfői díszünnepségén Budapesten.

Az interneten is közvetített eseményen a leendő miniszterelnök az akadémia történelmét felidézve kiemelte, hogy a 21. és a 20. század egyetemes történetét, társadalmát, gazdaságát és tudományos életét magyar tudósok sora formálta olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Komoly strukturális és szemléletbeli változásra van szükség a kormányzati tudománypolitikában - fogalmazott, hozzátéve, kiemelt prioritásként kezelik a szektor kihívásait és nemzetgazdasági potenciálját, ezért is kap külön minisztériumot a terület.

Magyar Péter azt mondta, bármelyik jelölt is nyeri a Magyar Tudományos Akadémia elnökválasztását, kormánya kész lesz vele konstruktív együttműködésben dolgozni a tudományért.

A Tisza-kormány és az Akadémia új vezetése együtt történelmi lehetőséget kap arra, hogy jó irányba fordítsa a hazai tudományos életet, hogy egy olyan pályára állítsa a magyar tudományt, amely Magyarországot a sereghajtók közül ismét az éllovasok közé sorolhatja - jelentette ki, hozzátéve, új fejezetet kell nyitni a kormány és a tudomány kapcsolatában, amelynek legfontosabb fejezetei a hazai kutatási ökoszisztéma megerősítése, a stabil finanszírozás biztosítása, az intézetek autonómiájának erősítése és a kutatási szabadság védelme.

A leendő miniszterelnök arról is szólt: a Magyarországon GDP-arányosan kutatás-fejlesztésre fordított összeg 1,3 százalék, ami messze elmarad a 2 százalékos uniós átlagtól vagy az élmezőnybe tartozó államok 3 százalékos költésétől. Magyarországon évente hozzávetőlegesen ezermilliárd forintot költünk kutatásra és fejlesztésre, de ennek a háromnegyedét nem az állam, hanem cégek fizetik. A magyar állam minden évben kétszer-háromszor annyi pénzt költött el az utóbbi években propagandára, mint tudományra – emelte ki Magyar Péter.

Emlékeztetett, hogy 1990. májusában Antall József a rendszerváltás utáni első miniszterelnökként szólt a Magyar Tudományos Akadémia 150. közgyűléséhez és azt kérte, hogy az MTA mindent kövessen el azért, hogy a tudomány, a tudományos élet és a kutató között az igazságot szolgálja. Antall József akkor az akadémia szellemisége előtt tisztelegve megígérte, hogy kormánya nem irányítói, hanem koordinálói szerepet vállal az együttműködésben – tette hozzá.

Szembe kell nézni azonban azzal a ténnyel, hogy a tudományos kutatói szféra az elmúlt évek és évtizedek politikai kurzusainak a kárvallottjává vált - fogalmazott Magyar Péter.

Az antalli hozzáállás az utóbbi 16 évben szinte nyomtalanul eltűnt a magyar kormányzat filozófiájából, a kabinet sokszor inkább ellenségként, sem mint partnerként kezelte a tudományos közösséget, hasonlóan más társadalmi alrendszerekhez "az akadémiai szférában is irritálta a hatalmat az autonómia" - jelentette ki.

Kijelentette: az új kormány az MTA és a kutatóintézetek vezetésének bevonásával kialakítja azt a kutatóhálózati működési és irányítási modellt, amely hosszú távon tartósan biztosítja a kutatók számára az autonómiát és egyben a leghatékonyabb működést. A modell kialakításában a társadalomtudományos intézeteket a gondolkodás szerves részeként és aktív közreműködőként kezelik majd, és megszüntetik azokat az igazságtalanságokat, amelyek "jelenleg joggal felháborítják a tudósok jelentős részét" - tette hozzá. Közölte: biztosítják az Akadémia függetlenségét, az átláthatóságot, a közpénzek hatékony felhasználását és a politikai befolyásolástól való mentességet. Növelik majd az alapkutatásra szánt forrásokat, és biztosítják, hogy a tudományos szakma saját maga dönthessen a források legcélszerűbb felhasználásáról, politikai beavatkozásoktól mentesen.

Magyar Péter leszögezte: a szükséges törvényi változtatások meghozatalával lehetővé teszik, hogy a magyar egyetemek, kutatóintézetek és kutatók előtt újra megnyíljon a lehetőség az Erasmus és a Horizon programokban való részvételre.

Magyar Péter beszéde végén garantálta, hogy a kormányzat visszatér a tudományos világot tisztelő és partnerként kezelő attitűdhöz, amelyet Antall József az MTA 1990-es májusi közgyűlésén megígért.

Freund Tamás: Közös szolgálat

A közgyűlésen az MTA-t az elmúlt hat évben vezető Freund Tamás szerint az, hogy a nemzet szolgálatára napokon belül felesküdő új kormány és a tudományt 200 éve képviselő nemzeti intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia között a kapcsolat jó irányba – a közös szolgálat, a partneri viszony irányába – indul el, biztosítékot jelenthet, hogy a Tisza Párt elnöke, a leendő miniszterelnök, valamint a tudományért és technológiáért felelős leendő miniszter is elfogadta az Akadémia meghívását az ünnepi közgyűlésre.

„Széchenyi István és társai Akadémiánk létrehozásával szellemi irányt is kijelöltek, amely szerint a tudás nem önmagáért való, hanem a haza javát kell szolgálnia; a kutatás nem elszigetelt, hanem közösségbe ágyazott tevékenység, a műveltség pedig nem dísze, hanem megtartó ereje a nemzetnek” – mondta Freund Tamás. Az Akadémia feladatáról pedig úgy vélekedett, az ma sem kisebb, mint alapításakor volt. „Sőt talán még nagyobb. Korunk a maga gyors technológiai változásaival, járványokkal, klímaválsággal, fenntarthatósági kényszerhelyzettel, társadalmi és geopolitikai megrázkódtatásokkal minden korábbinál sürgetőbben teszi fel a kérdést: képesek vagyunk-e tudásunkat közös javunk szolgálatába állítani? Képesek vagyunk-e úgy megőrizni önazonosságunkat és önrendelkezésünket, hogy közben nyitottak maradunk a világra és a megújulásra?”

A most záruló hatéves ciklusról mérleget vonva Freund Tamás arra emlékeztetett, hogy az Akadémia 2018–2019-ben olyan súlyos veszteségeket szenvedett el, melyeket Lovász László és az Akadémia akkori vezetésének heroikus erőfeszítései ellenére sem lehetett megakadályozni. A veszteség az Akadémia önmeghatározását, közéleti pozícióját, lelkiállapotát is próbára tette. Éppen ezért volt történelmi jelentőségű a 2019 decemberében megtartott rendkívüli közgyűlés.
Mint mondta, „az akkor elfogadott küldetési nyilatkozat fogadalomként is értelmezhető, amely kimondta: megváltozhatnak a körülmények, elvehetnek tőlünk intézményeket, forrásokat, lehetőségeket, de nem vehetik el tőlünk a hivatásunkat. Vezetőtársaimmal ebben a szellemben vállaltuk a megtépázott, de meg nem tört Akadémia vezetését. Meg kívántuk mutatni, hogy a megváltozott helyzetben is meg lehet őrizni az Akadémia méltóságát, hogy nem bénít meg bennünket a veszteség, nem oszt meg a politikai bizalmatlanság, és meg lehet úgy őrizni és újítani ezt a nemzeti intézményt, hogy közben megtartja önbecsülését, és hű marad történelmi küldetéséhez. Reményeinket erősítette, hogy a közvélemény-kutatások ekkor is azt jelezték: minden támadás, konfliktus, közéleti feszültség ellenére a Magyar Tudományos Akadémia maradt a legnagyobb társadalmi bizalmat élvező közintézmény. De akiben bíznak az emberek, annak a felelőssége is nagyobb.”

Freund Tamás úgy fogalmazott, hogy „az Akadémiát ugyanaz a nemzeti akarat hozta létre és élteti immár kétszáz éve, amely időről időre megbízást ad az ország kormányzására. Az Akadémia a nemzet akaratából nem szolgálója, hanem partnere a mindenkori kormányzatnak a közjó érdekében kifejtett tevékenységében. Felelősségünk a tudományos ismeretek és tapasztalat rendelkezésre bocsátása, a felelősségteljes és konstruktív kritika, de nem a döntéshozatal. Az elmúlt hat évben ezt következetesen képviseltük, és sérelmeink ellenére sem hanyagoltuk el nemzeti kötelességeinket. Nem rajtunk múlt, hogy a közpolitika és a tudomány partnersége nem tudott kibontakozni, közmegelégedésre működni."

Bizonyosnak nevezte, hogy az Akadémia élén az új vezetőkkel, felelősségvállalásra kész, konstruktív partnere lesz az új kormányzatnak a magyar tudomány és felsőoktatás valamennyi sürgető problémájának megoldásában. „Az elmúlt hat év alatt megőriztük készségünket és alkalmasságunkat arra is, hogy szerepet vállaljunk a kutatóhálózat stabil, kiszámítható, a legmagasabb minőségi elvárásokat is kielégítő működtetésében és fejlődésében. Az Akadémia és az általa mozgósított magyar tudósok, kutatók és szakemberek minden olyan szakpolitikai és társadalmi kérdésben rendelkezésre állnak, amelyben a tudományos ismeretek nélkülözhetetlenek a politikai döntéshozatalhoz és a társadalmi párbeszédhez.”

A hatékony feladatellátáshoz szükséges társadalmi beágyazottságot szerinte igazolja a Medián által végzett legfrissebb közvélemény-kutatás is, amely megmutatta, hogy miközben az elmúlt években számos közintézmény jelentősen vesztett a társadalom előtti hitelességéből, az Akadémia továbbra is őrzi vezető helyét, a legnagyobb közbizalomnak örvend. Hasonlóan fontos visszaigazolás, hogy a magyar kutatók is nélkülözhetetlennek és fontosnak értékelik az Akadémia létét, szerepét és nagyon sokat várnak tőle a jövőben is.