Május 18-án tartják Szerbiában a nők elleni erőszak áldozatainak nemzeti emléknapját. A kormány 2017-ben nyilvánította emléknappá ezt a dátumot, civil szervezetek kezdeményezésére, annak emlékére, hogy 2015. május 16. és 18. között mindössze 72 óra alatt hét nőt öltek meg Szerbiában.

A nap apropóján ellenzéki pártok, köztük a Szabadság és Igazságosság Pártja ma ismét a nők elleni erőszak visszaszorítását célzó átfogó tervének végrehajtását sürgette. Ferida Čustović, a párt Női Hálózatának elnöke szerint a javaslat négy pillérre épülne: a nőgyilkosság, vagyis a femicid külön bűncselekményként való meghatározására, az erőszaktevők nyilvántartásának bevezetésére, a büntetések szigorítására, valamint a nők és férfiak azonos bérezésének és egyenlő bánásmódjának biztosítására. A Beta beszámolója szerint Čustović azt állította, hogy a hatalom évek óta figyelmen kívül hagyja ezeket a kezdeményezéseket.

A párt közleménye szerint az emléknap minden olyan nőre figyelmeztet, aki segítséget kért, de a rendszer nem reagált időben, illetve azokra is, akik pusztán azért váltak erőszak áldozatává, mert nők voltak. Čustović azt hangsúlyozta, hogy 2025-ben 18 nőt öltek meg femicid során, az elmúlt 15 évben pedig 440 nő vesztette életét, és több mint 400 gyermek maradt anya nélkül. Ezeket a számokat a párt közölte; a hosszabb távú trendeket más szervezetek és intézmények is hasonló nagyságrendben jelzik.

A FemPlatz május eleji összesítése szerint Szerbiában 2025-ben legalább 18 femicidet és 13 nőgyilkossági kísérletet jegyeztek fel. A szervezet szerint az állam öt év alatt sem ért el kellő előrelépést az Isztambuli Egyezmény végrehajtásában.

Az Autonóm Nőközpont és más jogvédő szervezetek évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a femicid nem elszigetelt tragédiák sorozata, hanem olyan társadalmi probléma, amelyben az intézményi mulasztások, a korábban bejelentett erőszak figyelmen kívül hagyása, valamint a patriarchális minták is szerepet játszanak. A 2025-ös emléknapon ismertetett adatok szerint az év addigi szakaszában nyolc nőt öltek meg, és több esetben a hatóságok korábban már tudtak az erőszakról.

Az esélyegyenlőségi biztos tavalyi közlése szerint 14 év alatt több mint 430 nő halt meg családon belüli erőszak következtében Szerbiában. Brankica Janković akkor úgy fogalmazott: a védelmi rendszer létezik, de minden rendelkezésre álló eszközt mozgósítani kell, hogy a nőket időben megvédjék, és ne csak a tragédiák után szülessenek intézkedések.

A mai emléknap így nemcsak a meggyilkolt nők felidézéséről szól, hanem arról is, hogy a társadalom és az intézmények milyen választ adnak a nők elleni erőszakra. A civil szervezetek és az ellenzéki párt üzenete egy irányba mutat: az áldozatok emlékéhez az is hozzátartozik, hogy a megelőzés, a védelem és a felelősségre vonás valóban működjön.

A piros cipő a femicid, vagyis a nők nemi alapú meggyilkolásának jelképeként egy mexikói művész, Elina Chauvet 2009-es Zapatos Rojos (Piros cipők) című köztéri installációjából terjedt el. Ciudad Juárez egyik terén 33 pár piros cipőt helyezett el az eltűnt és meggyilkolt nők emlékére; az alkotást saját húga halála is inspirálta, akit a férje ölt meg.

Az üres cipők az eltűnt, elhallgattatott nők hiányát jelképezik, a piros szín pedig egyszerre utal a vérre, az erőszakra és az életre. Az installáció később világszerte elterjedt: nőjogi megmozdulásokon, emléknapokon és figyelemfelhívó akciókban a piros cipők ma már a femicid áldozatainak néma, mégis megrázó mementói.