Aleksandar Vučić szerb elnök az elmúlt hetekben vidéki körútján több helyi közösséget is felkeresett, ahol a lakosok kéréseire azonnali megoldásokat, beruházásokat és támogatásokat ígért. Milan Kovačević közgazdász szerint ezzel nem a demokratikus intézmények működését erősíti, hanem éppen ellenkezőleg: azt üzeni, hogy a problémák nem az illetékes szerveken, hanem az elnök személyes döntésein keresztül oldódnak meg.

Kovačević a Beta hírügynökségnek nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy Szerbiában az állami intézményeknek kellene saját hatáskörükben megoldaniuk a polgárok problémáit, ehelyett azonban az államfő járja a falvakat, és helyben ígér megoldást, „kinek mire van szüksége”. A közgazdász szerint ez a gyakorlat a korrupciót erősíti, mert a döntések nem átlátható intézményi eljárásokban, hanem politikai alkuk és személyes ígéretek formájában jelennek meg.

Vučić az elmúlt húsz napban több szerbiai települést is bejárt, és a lakosok kéréseire reagálva helyi utak építését, egészségügyi rendelők felszerelését, iskolafelújítást, vízvezeték-építést, egyes polgárok foglalkoztatását, a košarei hősök támogatását, valamint ritka betegségek kezeléséhez szükséges gyógyszerek biztosítását ígérte meg. Az elnök több ígéretet is nagyon rövid határidőhöz kötött, egy esetben pedig arról beszélt, hogy pénzügyi segítséget hozott egy vállalat megmentésére.

Kovačević szerint mindez azt mutatja, hogy Szerbiában nem működik megfelelően a jogállam. Úgy vélte, ha az illetékes intézmények végeznék a dolgukat, az növelné a felelősség szintjét, és a társadalom visszatérhetne a „normális” működéshez. Ezzel szemben szerinte az országban „anarchia” alakult ki, amelyben az elnök olyan ügyekben is döntéseket hoz vagy ígéreteket tesz, amelyeknek intézményi úton kellene rendeződniük.

A közgazdász bírálta azt is, hogy a hatalom szerinte nem az életminőséget közvetlenül javító területekre összpontosít, hanem elsősorban autópálya-kilométerekkel és nagyberuházásokkal érvel. Hozzátette, a költségvetési pénzek felhasználásáról normális esetben az illetékes szerveknek kellene dönteniük, nem pedig annak alapján, hogy az elnök egy-egy látogatáson mit ígér meg.

A közgazdász szerint a társadalmi reakció is gyenge az ilyen típusú elnöki fellépésekre, ezért nehéz lesz visszatérni egy olyan állam működéséhez, amelyben a problémákat intézmények, eljárások és felelős döntéshozók kezelik. Úgy fogalmazott, Szerbia papíron alkotmányos köztársaság és demokratikus állam, a valóságban azonban a politikai döntések jelentős része továbbra is az elnök személyéhez kötődik.

Kovačević szerint az ilyen országjárások következménye az is, hogy egyre nagyobbak az állam kötelezettségei, miközben ott hiányzik a pénz, ahol valóban szükség lenne rá. Példaként a mostani tűzvészeket és a vízhiányt említette, amelyek szerinte megmutatják, mennyire fontos lenne a tervezett, intézményes és átlátható állami működés.