Szerbia energiaellátása egyelőre nincs közvetlen veszélyben, de a tél előtt több tényező is növeli a bizonytalanságot: a háborúk, az alacsony dunai vízállás, a dízelkészletek csökkenése és a NIS körüli rendezetlen helyzet. Nikola Rajaković professzor szerint az energiahordozók ára biztosan emelkedni fog, az energetikai átálláshoz pedig 15–20 milliárd dollárra lesz szükség.

Nikola Rajaković, a belgrádi Elektrotechnikai Kar professzora szerint Szerbia energetikai helyzete kényes, de nincs ok pánikra. A Betának nyilatkozó szakember ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az energiahordozók ára biztosan emelkedni fog, ennek következményeit pedig végső soron a fogyasztók érzik majd meg.

Rajaković szerint a Közel-Keleten és Ukrajnában zajló háborúk miatt Európa dízelkészletei március óta mintegy 30 százalékkal csökkentek, miközben közeledik az az időszak, amikor meg kell teremteni a téli tartalékokat. Szerbia helyzetét tovább nehezíti az alacsony dunai vízállás is, mert a hajók és uszályok nehezebben tudják szállítani a kőolajat és az üzemanyagot. A professzor emlékeztetett arra, hogy Szerbia energiahordozó-szükségletének csaknem egynegyede korábban ezen az útvonalon érkezett.

A szárazság nemcsak az üzemanyag-ellátást, hanem az áramtermelést is érinti. Rajaković szerint a vízerőművek hosszabb távú kilátásai is kedvezőtlenek, mivel a klímaváltozás miatt egyre szélsőségesebbé válik a csapadékeloszlás: vagy túl sok eső esik egyszerre, vagy egyáltalán nem lesz csapadék. Ezért a jövő egyik kulcskérdése a vízgazdálkodás és az energiatárolás lesz. A reverzibilis vízerőművek szerinte a megoldás részét jelenthetik, ezért fontos lenne a Bistrica reverzibilis vízerőmű mielőbbi megépítése, valamint az, hogy a Đerdap 3 terve valósággá váljon.

A professzor úgy véli, Szerbia 2050-re képes lehet arra, hogy szén nélkül termeljen áramot és biztosítsa a fűtést. Ehhez azonban erős infrastruktúrára, nagy mennyiségű energia tárolására, valamint nap-, szél- és vízenergiára, illetve új technológiákra, például hidrogénre lesz szükség. Rajaković szerint jó lenne, ha az ország atomenergia nélkül tudná megoldani az energetikai egyenletet, de ezt a lehetőséget sem szabad előre kizárni.

A szakember szerint a jelenlegi évtized döntő jelentőségű Szerbia energetikai jövője szempontjából. Az energetikai szövetségben úgy látják, hogy a 2030–2031-ig tartó időszak határozza meg, milyen eredményeket érhet el az ország a következő 40–50 évben. Rajaković becslése szerint a teljes szerbiai energetikai rendszer – az áramtermeléstől és az erőművektől kezdve a kőolaj- és gázszektoron, az energiahatékonyságon és az iparon át – 15–20 milliárd dollárnyi beruházást igényel. A pénzt szerinte a költségvetésből, magánforrásokból, köz- és magánszféra közötti partnerségekből, valamint hitelvonalakból kell előteremteni.