1918. november 11-én, az I. világháború lezárásaként a compiégne-i erdőben, a híressé vált vasúti kocsiban, megállapodtak a világháború befejezéséről és Németország képviselői aláírták a fegyverszünetet. Ezzel a “minden háborúnak véget vető” háború után a győztesek egy “minden békének véget vető” békét erőszakoltak a vesztesekre, így egyenes út vezetett a két évtizeddel később kitört újabb világégéshez.Az 1914 júliusában kitört I. világháború a központi hatalmak vereségével ért véget. Németország képviselői – a vereséget elismerve – a compiégne-i erdőben egy vasúti kocsiban írták alá a fegyverszüneti megállapodást az antanthatalmak képviselői előtt. Ezzel az aláírással ért véget a hozzávetőleg 10 millió ember életét követelő világháború.

Az első világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt (németül Waffenstillstand von Compiègne) 1918. november 11-én írták alá a franciaországi Compiègne közelében található erdőben lévő vasúti kocsiban az antanthatalmak (Nagy-Britannia és Franciaország), valamint Németország képviselői. Az egyezmény aláírásával beszüntették a harccselekményeket a nyugati fronton. Az antant részéről a fő szerződő fél Ferdinand Foch marsall volt, míg Németországot Matthias Erzberger államminiszter képviselte, akit később a szerződés aláírása miatt meggyilkoltak.

Németországban a katonai vereségek hatására a politikai vezetés és a nép is a háború gyors befejezésében reménykedett. A német haditengerészet (Kaiserliche Marine) egységei azonban Franz von Hipper admirális vezetésével és Ludendorff tábornok, vezérkari főnök jóváhagyáságval egy utolsó csapásra készültek a brit haditengerészet ellen. A kieli haditengerészeti kikötőben állomásozó matrózok azonban megtagadták a kihajózást és az október 29-én kitört lázadás hamarosan forradalomhoz vezetett, amely Németország szinte minden városába rövid idő alatt elért. November 9-én a császár lemondott a trónról és Hollandiába menekült.

A felkelést követően Ludendorff tábornok lemondott és utóda, Paul von Hindenburg tábornok november 7-én küldött táviratában találkozót kért a szövetséges erők legfőbb parancsnokától, Ferdinand Foch francia marsalltól. A németeket sürgette az idő, hiszen a forradalmi tanácsok sorra vették át a hatalmat a Német Birodalom legnagyobb városaiban.

A német küldöttség november 7-én 5 autóból álló konvojjal lépte át a frontvonalat, majd tíz órán át kísérték őket a háború által elpusztított észak-francia vidéken. Ezt követően elsötétített járművekbe szálltak át és egy titkos helyre vitték őket - Foch marsall vasúti szerelvényéhez, amely a compiègne-i erdőben állt.

Maga Foch marsall csak kétszer jelent meg a tárgyalások három napja alatt: az első napon, amikor megkérdezte a németeket, hogy mit akarnak, valamint az utolsó napon, hogy részt vegyen a szerződés aláírásában. Eközben a németek angol és francia tisztekkel vitatták meg a fegyverszüneti egyezmény pontjait, amely lényegében Németország feltétel nélküli megadását, leszerelését jelentette, néhány szövetséges ígéretért cserében. A Németország ellen életbe léptetett tengeri blokádot még az egyezmény aláírását követően sem oldották fel, azt a békeszerződés aláírásáig fenntartották a britek.

Igazából tárgyalásokra nem került sor a szó hagyományos értelmében: a németek el tudták érni, hogy néhány lehetetlen követelést módosítsanak (például a szövetségesek több tengeralattjáró leszerelését írták elő, mint amennyi a német flotta rendelkezésére állt) és hivatalosan rögzítették tiltakozásukat a szövetségesek által diktált szigorú feltételekkel szemben. De az egyezmény aláírását nem tagadhatták meg: november 10-én párizsi napilapokat mutattak be nekik, amelyek címoldalon számoltak be a császár lemondásáról.

A német küldöttség táviratokban értekezett Paul von Hindenburg német vezérkari főnökkel, aki a belgiumi Spa városában rendezte be főhadiszállását, illetve a sietősen összehívott polgári kormány vezetőjével, Friedrich Ebert miniszterelnökkel Berlinben. Erzberger megpróbálta a tárgyalásokat a Foch marsall által biztosított 72 órás határig kitolni, de Berlinből egy nyílt, rejtjelzés nélküli táviratban szólították fel a feltételek elfogadására és az egyezmény aláírására. Ennek oka az volt, hogy Ebert miniszterelnök kétségbeejtő helyzetben volt, a legtöbb német nagyvárosban felkeléssel kellett szembenéznie és mindenáron csillapítani akarta a kedélyeket otthon.

A szerződést végül november 11-én párizsi idő szerint hajnali 5.12 és 5.20 között írták alá. A megegyezés értelmében az fegyvernyugvás 11 órakor lépett életbe, vagyis a "tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában". 11 óra után a szemben álló hadseregek beszüntették a harccselekményeket és visszavonultak a frontvonalakról.

A háború utolsó áldozatai tekintetében nincs egyetértés: egyes vélemények szerint Henry Gunther amerikai közlegény, mások szerint a kanadai haderő egyik katonája, George Lawrence Price volt, utóbbit egy német mesterlövész lőtte le 10.58-kor.

A szövetségesek részéről csak katonák vettek részt a tárgyalásokban és írták alá a dokumentumot:

• Ferdinand Foch, Franciaország marsallja, a szövetségesek legföbb parancsnoka
• Rosslyn Wemyss brit admirális, a brit haditengerészet főparancsnoka, Nagy-Britannia képviseletében
• Maxime Weygand tábornok, Foch marsall vezérkari főnöke

Németország részéről polgári és katonai személyek voltak jelen:

• Matthias Erzberger politikus;
• Alfred von Oberndorff báró, a külügyminisztérium képviseletében;
• Detlev von Winterfeldt vezérőrnagy a szárazföldi hadsereg képviseletében;
• Ernst Vanselow sorhajókapitány, a német haditengerészet képviseletében.

A fegyverszüneti egyezmény főbb pontjai:

A fegyverszüneti egyezmény feltételeit a szövetségesek diktálták és lényegében a német csapatok visszavonását követelte Franciaország és Belgium területéről. Ezen felül a németeknek ki kellett vonulniuk Elzász és Lotaringia területéről is, valamint keleten fel kellett adniuk a háború során elfoglalt területeket. A német csapatokat a Rajna folyó keleti partjától számított 30 km széles fegyverszüneti zóna mögé kellett visszavonni.

A német hadseregnek azonnali hatállyal fel kellett adnia minden fegyverzetét és felszerelését, illetve a német haditengerészet összes hadihajóját a szövetségesek felügyelete alá helyezték szövetséges vagy semleges kikötőkben.

A németeket ezen felül felszólították a breszt-litovszki béke és a bukaresti szerződés felmondására, amelyeket korábban a központi hatalmak kötöttek Oroszországgal és Romániával. (A Wikipédiából)