Tükör
„Kötelességünk becsben tartani” – A nyelvvédelem kérdéséről európai perspektívában

A nyelvvédelem kérdése a mai felgyorsuló globalizáció korában minden eddiginél jelentősebb aktualitást nyer a sokszínű Európa közösségén belül, de hosszú távon a kontinens egészséges integrációs fejlődése szempontjából is.

Ami az alapkérdést illeti: minden olyan, két nyelvet használó kisebbségi kulturális közösség veszélyeztetettnek tekinthető nyelvi szempontból, ahol a szülők eredeti nyelve, anyanyelve nem hagyományozódik át a gyermekekre. Ez még akkor is igaz, ha az adott kisebbségi nyelv jelentős anyanyelvi beszélőközösséggel rendelkezik más területeken. Jó példa erre a magyar–román kétnyelvű Partium, illetve a jelentős magyar anyanyelvű népességet adó Székelyföld Romániában.

Jelentős negatív hatást indukálhat egy nyelv fejlődése, túlélési potenciálja szempontjából az is, ha az adott nyelv földrajzi, népességi, társadalmi környezete úgy változik meg, hogy azzal a nyelv teret veszít, általános kommunikációs értéke gyengül, illetve korábbi domináns pozíciójából másod-, harmadrangú szerepbe kerül. Például az első világháborút követően ez történt a némettel a létrejövő Csehszlovákiában, ahogy a magyar is inkább szimbolikus szerepbe szorult több, 1918 után létrejött vagy kibővült területű országban a Kárpát-medence területén.

Bár a magyar nyelvet a nemzetközi szakirodalom és a nyelvek veszélyeztetettségével foglalkozó nemzetközi szervezetek nem a veszélyeztetett, eltűnőben lévő nyelvek között tartják nyilván, mégis nyilvánvaló, hogy a nyelvi kisebbségbe szorulás számos területen, földrajzi régióban specifikus értelmezést adhat a magyar nyelv hosszú távú fennmaradása problémájának.

Van példa arra is, hogy egy nyelvi közösség tagjai bizonyos tekintetben önként alárendelik saját nyelvül presztízsét egy másik nyelvnek, amire jó példát szolgáltat Skandinávia, például Norvégia és Svédország; itt az angol nyelv globális szerepe, hegemón nyelvi helyzete okán a saját hivatalos nyelve(ket) bizonyos területeken (például a felsőoktatásban és a tudományos kutatásban) kevésbé fontosnak vagy nem túl értékesnek tekintik. Bár az angol nyelv általános térnyerése a nemzetközi kommunikációban valóban vitathatatlan, és más nyelvek beszélői előszeretettel szőnek saját nyelvhasználatukba is angol kifejezéseket, vannak ellenpéldák is arra, hogy egyes államok masszív és állhatatos nyelvpolitikával a saját nyelvük védelme érdekében, jelentős állami pénzösszegeket áldoznak nyelvi közösségeik identitástudatának megőrzésére. Utóbbi szerint cselekszik Franciaország (és ezt láthatjuk a frankofón Kanada, Québec esetében), de például a skandinávok közül e tekintetben kivételt képeznek a finnek is.

Ami az Európán, illetve az Európai Unión belüli nyelvi és nyelvhasználati helyzetet illeti, az egyes tagállamok hivatalos nyelvei, illetve az őshonos kisebbségként beszélt egyes nyelvek akár globális, akár állami szint felől különböző mértékben vannak kitéve veszélynek a nyelvi hegemónia szorításának. A magyarhoz hasonló nagyságú nyelvek (például a cseh vagy svéd) eltűnésére utaló közvetlen veszély nincs, azonban pozíciójuk, helyzetük érzékeny, a kisebb nyelveké pedig méginkább.

Az Európai Unióban mintegy hatvan kisebbségi, illetve regionális nyelvet beszélnek összesen 40-45 millióan, köztük például a baszkot, a katalánt, frízt, jiddist, szorbot, számit vagy a walesi nyelvet.

A nyelvi tények ellenére az Európai Unió nem törekszik arra, hogy érdemi, gyakorlati segítséget nyújtson a nyelvvédelemhez. A hivatalos EU-narratíva szerint az Európai Bizottság „nyílt párbeszédet folytat az érintettekkel, hogy ösztönözze a nyelvi sokszínűséget”, és a nyelvi örökség megóvását is céljának tekinti.

Miután azonban az országok kormányai maguk határozzák meg, hogy milyen jogi státuszt, illetve milyen/mennyi támogatást nyújtanak a kisebbségi nyelveknek, az EU ezen „szakpolitikája” megmarad a jelszavak szintjén.

A nyelvi sokszínűség ösztönzésének, megóvásának elvét tartalmazza az EU Alapjogi Chartája, amely azt is rögzíti, amely szerint az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy a 24 hivatalos nyelv bármelyikén felvegyék a kapcsolatot az Unió intézményeivel, és hogy azon a nyelven választ is kapjanak. Emellett az EU az uniós jogszabályokat és a többi uniós jogalkotási szöveget a hivatalos nyelvek mindegyikén közzéteszi. Utóbbinak azonban jórészt „technikai” oka van, ugyanis így szeretnék megőrizni a nyelvek implementációs „hajlékonyságát”, frissességét az EU-s normák minél gyorsabb átültetése érdekében.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. cikkének (2) bekezdése kiemeli, hogy „az Unió fellépésének célja az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek oktatása és terjesztése útján”, a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása mellett (az EUMSZ 165. cikkének (1) bekezdése).1 2

Ami az EU-n kívüli európai nyelvvédelmi keretrendszert illeti, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1992-ben fogadta el Strasbourgban a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját3 azzal a céllal, hogy támogassa az Európában beszélt helyi és kisebbségi nyelveket. Ez önmagában nemes szándékot is tükrözhet, amiként az Európa Tanácsa által 1995-ben elfogadott, „Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről” című dokumentum is. Az 1992-es nyelvi Chartát – a többi közt – 2005 szeptemberében Ukrajna, 2006 februárjában Szerbia, 2007 októberében (más uniós tagként) Románia, 2010. szeptemberben pedig Bosznia-Hercegovina is ratifikálta.

Az Európa Tanács nyelvvédelmi dokumentuma jelentős vállalásokat foglal magában. Elsőként meghatározza a kisebbségi, illetve regionális nyelvek fogalmát, amely(ek)et valamely állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó (többségi) népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől (nyelveitől), azonban ez a fogalom (nyelvi kör) nem foglalja magába sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem pedig a bevándorlók nyelveit. A részes államoknak a charta rendelkezéseit valamennyi, a területükön használt és az előbbi kritériumoknak megfelelő regionális vagy kisebbségi nyelvre alkalmaznia kell (kellene).

A Charta a vállalások terén – pontosabban azok magukra történő értelmezésében – ad mozgásteret az egyes államoknak, ami bizonyos fokig gyengíti a nyelvvédelmet. Mit is ír elő a Charta? Első körben azt, hogy az államok tegyék elérhetővé az általános iskolai, szakközépiskolai- és szakmunkásképzést az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken; amennyiben ez nem lehetséges, akkor tegyék elérhetővé az általános iskolai, szakközépiskolai- és szakmunkásképzés lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken. Ha ez sem lehetséges, akkor (harmadsorban) biztosítsák, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása az általános iskolai, szakközépiskolai- és szakmunkásképzési tanrend integráns részét képezze, de végső soron az is elég lehet a dokumentum alapján, hogy a fenti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akik kívánják vagy adott esetben, akiknek a családja kívánja, és létszáma elegendőnek minősül.

Egy ilyen, opcionális szemléletű „védőhálót” terjeszt ki az ET-Charta a felsőoktatásra is; vagyis elvileg elérhetővé kellene tenni az egyetemi és más felsőoktatási képzést az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy legalábbis meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy e nyelveket mint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanulhassák.

Amennyiben pedig az állam szerepe a felsőoktatási intézményekkel fenntartott kapcsolatrendszerben nem teszi lehetővé az előbbi vállalások alkalmazását, úgy bátorítsa és/vagy engedélyezze a regionális vagy kisebbségi nyelveken folyó egyetemi oktatást, vagy egyéb felsőoktatási intézményben történő tanulást, vagy teremtse meg a feltételeket.

Az elmúlt évtizedek példái sajnos jól mutatják, hogy Európában mind a mai napig nem létezik hatékony nyelvvédelem, illetve az egyes nemzetközi egyezmények vagy charták (és az EU vonatkozó) elvárásait nem lehet kikényszeríteni az őshonos nyelvi kisebbségek védelme érdekében. Ilyen példa a szlovák nyelvtörvény, amely egy 1995-ben elfogadott és 2009-ben jelentősen (heves politikai viták közepette) módosított törvényi jogszabály a nyelvhasználatról Szlovákiában, amely az ottani lakosság 10 százalékát kitevő magyarok, továbbá a magyar kormányzati szint mellett civil szervezetek és a magyar lakosság körében is tiltakozást váltott ki, miután a módosított törvény a magyarok elleni diszkriminációt és a magyar anyanyelvük használatának korlátozását tette lehetővé bármilyen közigazgatási ügyintézés során.

A másik negatív példa a 2017 őszén Ukrajnában módosított oktatási törvény, amely az ukrajnai iskolákban a kárpátaljai magyarok (és egyébként más nyelvi kisebbségek) anyanyelven történő tanulását, iskoláztatását teheti lehetetlenné a jövőben.

Egy ilyen nemzetközi környezetben a magyar államn továbbra is kiemelt feladatként tekint az anyanyelv (országhatárokon átívelő) pozícióinak védelmére. Ehhez tartozik a magyar nyelvű digitális világ megteremtése, illetve megerősítése, és szükséges lenne előírni a párhuzamos magyar nyelvű feliratokat is a kereskedelmi hirdetésekben. Fontos emellett a családi-óvodai nyelvművelés és a magyar nyelvű felsőoktatás megőrzése, továbbá a tudományos alap és nyelvfejlesztő tevékenység minden eszközzel történő elősegítése.

A Kárpát-medencei magyarság körében szükséges lehet kialakítani és fenntartani egy egységes nyelvi terminológiát is a helyi nyelvi sajátosságok, sokszínűség megőrzése mellett. Támogatni kell az anyanyelvi civil mozgalmakat, különös azért, mert az európai uniós szabályozás nemzeti szinteken „hagyja” ezt a feladatot. Emellett továbbra is fontos a nyelvi értékekért való kiállás a nemzetközi fórumokon, adott esetben a diplomáciai eszközök használatával is (pl. Ukrajna esetében).4

Ez az említett eszköz is lehet valamennyire hatékony, amint azt a korábbi, egyes szigorú rendelkezések 2011-ben elfogadott részleges – bár a magyar fél számára megelégedést nem hozó – enyhítése is jól mutat, egy kisebbségi nyelvhasználati törvény formájában a szlovák parlament által elfogadottan.5 Mindez azonban szilárd anyaországi támogatás, odaállás nélkül nem kivitelezhető feladat.

Ahogy nemzeti imádságunk szerzője, Kölcsey Ferenc is kifejtette Parainesisében: az anyanyelv művelése érték, így azt kötelességünk becsben tartani, és nyelvi gazdagságunkat, nemzeti kifejezésmódunkat tökéletesíteni.

1 https://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_3.6.6.pdf

2 https://ec.europa.eu/education/policies/linguistic-diversity_hu

3 https://web.archive.org/web/20060821075712/http://www.hhrf.org/prominoritate/1996/nyar12.htm

4 https://kijev.mfa.gov.hu/news/tiltakozas-az-uj-ukran-oktatasi-toerveny-ellen

5 https://www.bumm.sk/archivum/2011/05/25/55861_megszavaztak-a-kisebbsegi-nyelvhasznalati-torvenyt

Ifj. Lomnici Zoltán (alaptorvenyblog.hu)
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Beköszönt a zsidó újév - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 17.
[ 9:23 ]
A határról irány a covid-kórház - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 16.
[ 9:11 ]
Második hullám: fej vagy gyomor? - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 14.
[ 11:44 ]
A világméretű koronavírus-járvány, amely hónapok óta foglalkoztatja a világot, sok negatív következménye mellett arra is felhívta a figyelmünket, hogy milyen fontos az egészségünkre vigyázni és azt gondozni. Erre a nagy igazságra nekem sajnos már a járvány előtt rá kellett jönnöm. Fájdalmas felismerés volt. Tavaly...
2020. SZEPTEMBER 12.
[ 13:02 ]
Szerbiában jelenleg jelentősen kevesebb a koronavírussal fertőzött polgár, mint az európai országok többségében, így Görögországban is. Ez, és a kiváló szerb-görög kapcsolatok hatással lehetnek a görög kormány pozitív döntésére a határátlépéssel kapcsolatban, attól függetlenül, hogy Európa még nem adott...
2020. SZEPTEMBER 10.
[ 10:33 ]
A mai kor legfurcsább politikai formátuma a Momentum, amelynek politikai credója jószerivel azt tartalmazza, hogy nem szabad semmit megreformálni, s az egyszerű ember legzsigeribb érzelmeire hatva igyekszik népszerűséget szerezni. Ennek tipikus példája volt az olimpiai pályázat megtorpedózása, azzal a felütéssel, hogy ne...
2020. SZEPTEMBER 8.
[ 16:41 ]
Beolvasás folyamatban