Jézus Krisztus születésére emlékezik karácsonykor a keresztény világ, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét ülik. Aznak anyaga:

A karácsonyt, amelynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis Domini (Az Úr születése), a nyugati kereszténység december 25-én, a Julián-naptárt használó keleti keresztény egyház pedig január 7-én tartja. A kereszténységnek a húsvét mellett ez a második legnagyobb, gyakorlatilag legjelentősebb, legelterjedtebb ünnepe, egyben világszerte a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe.

A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született Betlehemben, ennek Dionysius Exiguus apát által az 5. században kiszámított időpontja lett az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja. A magyar karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio (megtestesülés), más felfogás szerint a szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származó, a téli napfordulóra utaló korcun (átlépő) igenév. E szóval a magyaron kívül csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok és a huculok jelölik az ünnepet. A magyarban él a "két karácsony" kifejezés is: a "nagykarácsony" december 25., karácsony napja, a "kiskarácsony" pedig újév napja, január 1-je.

Mivel az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, kezdetben többféle időponthoz kötötték, majd évszázadokig január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték. A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkeresztétől, és került át december 25-re. (Az ortodox keresztényeknél szintén december 25. a dátum, de a Julián-naptár késése miatt ez a Gergely-naptár szerint január 7-ére esik.) A korban népszerű Mithrász-kultuszban is a téli napforduló idején ünnepelték a Napisten születésnapját, a sötétség feletti győzelmét, ami alkalmat teremtett a kereszténység számára a pogány ünnep ellensúlyozására, illetve új eszmeiséggel való megtöltésére.

Karácsonyt megelőzi a négyhetes advent (Úrjövet), ennek első vasárnapjával kezdődik az egyházi év. A karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigíliájával kezdődik, amelyen régen virrasztottak, böjtöltek és imádkoztak, e hagyomány nyomai maradtak fenn az ilyenkor feltálalt halételekben. A karácsony katolikus liturgiájának sajátossága a három szentmise: az éjféli mise, a pásztorok miséje és a karácsonyi ünnepi szentmise. A liturgiamagyarázat szerint az éjféli mise Jézus (azaz az Ige) örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise mindezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. A pápa karácsony napján délben ünnepi Urbi et Orbi (a városnak, azaz Rómának és a világnak szóló) áldást ad.

Karácsony ikonográfiájának központi témája a jászolban fekvő újszülött Jézus édesanyjával, Máriával és nevelőapjával, Szent Józseffel. A katolikus templomokban karácsonykor megtalálható betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban az éjféli misére egy barlangot rendezett be. A protestáns egyházak karácsonya puritánabb, templomaikat ekkor sem díszítik fel.

A karácsonyfa-állítás a 17. századtól német területről terjedt el, a magyar karácsonyfák ma már elmaradhatatlan dísze, a szaloncukor csak a 19. század elején jelent meg hazánkban. A hagyományos magyar paraszti kultúrában a népszokások közé tartozik a betlehemezés, a paradicsomjáték és a kántálás. (MTVA Sajtóarchívuma)

A karácsony története

Karácsony napján, december 25-én Jézus Krisztus megszületését ünnepeljük. 325-ben az I. Konstantin római császár által összehívott első, nikaiai zsinaton rendelkeztek arról, hogy emlékezzünk rá, és ez a nap az öröm, a békesség, a család és gyermekség, valamint az otthon és szülőföld ünnepe legyen. A szeretet ünnepét keresztény volta ellenére általában a nem keresztény emberek is megünneplik a világ minden táján.

A karácsony szó a bolgár kracsun szón keresztül, a keleti keresztény egyház szláv korcun, átlépő szavából került a magyarba. Magyarországon a 13. század óta használják a keresztény ünnep megnevezésére.

Jézus előtt is létezett már néhány, a karácsony szellemiségéhez hasonló ünnep. Ilyen a pogány eredetű napfordulós Szaturnália ünnepe – ezt tartják a karácsony ünnep pogány elődjének – ünnepség, ajándékozás és a házak díszítése is hozzátartozott ehhez a többnapos ünnepségsorozathoz. Az ókorban december 25-e a perzsa eredetű Mithrász, a felkelő nap istenének ünnepe volt, aki egyes mítoszok szerint egy sziklából, más mítoszok szerint egy szűztől született e napon. Mithrász római császárság egyik legnagyobb istene volt, a köré szerveződött misztériumvallás központi alakja.

A negyedik században Krisztus megszületését ünneppé nyilvánították. A keleti egyházban ünnepeltek előbb, méghozzá január 6-án, Jézus megkeresztelkedését, majd a december 25-i karácsonyi ünnep a 4. századtól terjedt el a nyugati egyházban, mint Krisztus megszületésének ünnepe, latin területen 325 után, Konstantinápolyban és Antiókhiában 380 körül, Alexandriában csak 430 körül. Ezért a mai napig a katolikusok és a protestánsok december 25-én, az ortodoxok pedig január 6-án ünnepelnek.

A karácsony Jézus születésére épül, aki a keresztény hit szerint a megjövendölt Messiás, aki megváltja az embert bűneitől. Jézus istállóban született, mert senki nem adott szállást a szülés előtt álló Máriának és Józsefet. „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” (Mt 2,1–2)

A 17-18. században az otthoni vallásgyakorlásnak köszönhetően sok karácsonyi szokás alakult ki, és egyre szélesebb körben terjedt el a karácsonyfa-állítás, mely a 19. században már egész Európában és a tengerentúlon is tradícióvá nőtte ki magát.

A karácsonyi ajándékozás eredete

A karácsonyt a 14. századig a templomokban ünnepelték az emberek, szentmisére mentek, gyönyörködtek a jászolban, a feldíszített templomban. Az éjféli istentisztelet akkor kicsit másképpen, vidámabban zajlott, mint manapság: a hívek gyertyákat és lámpásokat vittek magukkal, pásztorjátékokat adtak elő az imádságon és éneklésen kívül, és gyakran csak hajnalban mentek haza.

Szent Miklós ajándékozási hagyományát a 13. században Hollandia terjesztette el Európa déli és középső részén. A reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-áról áthelyezték karácsonyra.

Ahogy az összes karácsonyi ünnepi szokásról, az ajándékozásról is többféle történet létezik. Visszavezethető akár a napkeleti bölcsekig, akik ajándékokat vittek Jézus születésére.

Egy másik legenda szerint az ajándékozási szokást Luther Mártonnak köszönhetjük, aki emlékezetesebbé szerette volna tenni a gyermekek számára a jászolban fekvő Kisjézus ünnepét. Eleinte csak olyan apró ajándékokat kaptak, mint alma, dió, pénzérme. Játékokhoz akkoriban nagyon ritkán jutottak az emberek, csak vándorkereskedők által kerültek a házakhoz.

Egy harmadik történet az ókori Rómába vezet a Jézus előtti időkre, amikor bevezették a már említett Szaturnália ünnepét. Az őszi vetés befejezését hivatott megünnepelni, december 17-én kezdődött és a császárok idején szabályozták a tartamát. Augusztus császár 3 napig engedélyezte az ünneplést, Tibériusz és Caligula egy-egy nappal megtoldotta. Mikor nem volt szabályozott, akár több, mint egy hétig is tartott, így december 25-én fejeződött be. Különböző ünnepeket, versenyeket, maskarás felvonulásokat rendeztek ez alkalomból és a szolgákat megajándékozták.

Ma már kicsit könnyebben jutunk játékokhoz, mint az előző századokban. Sokunkban él az igény, hogy szeretteinknek örömet szerezzünk karácsonykor valamilyen formában. Érdemes megfontolni mind gyermekeink, mind felnőtt szeretteink esetén, hogy a saját kezünkkel készített ajándékkal semmi se veszi fel értékben a versenyt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy sokan remélnek ajándékokat a fa alá, hiába…

Decemberben (is) számtalan lehetőség van jótékony ajándékozásra; a legtöbb, amit tehetünk, ha szűkebb, tágabb környezetünkben észrevesszük a rászorulókat, és önzetlenül segítünk nekik. (eletszepitok.hu)