Az üzbegisztáni Szamarkandban megkezdődött a Föld lakosságának mintegy felét képviselő, az úgynevezett nem Nyugat egyik legfontosabb szervezetének tekinthető Sanghaji Együttműködés Szervezetének (SCO) 22. csúcstalálkozója. A megbeszéléseknek külön súlyt ad a turbulens nemzetközi helyzet, és a világrend átalakulása. A csúcs alkalmat ad arra is, hogy Vlagyimir Putyin külön megbeszéléseket folytasson az Európai Unió és Oroszország között dúló gazdasági háború Moszkva szempontjából két kulcsfontosságú szereplőjének tartott Kína és India első embereivel, Hszi Csin-ping államfővel és Norendra Modi miniszterelnökkel. Éppen ezért a harkivi fronton elszenvedett műveleti vereség a legrosszabbkor jött az orosz elnöknek.

A formálódó úgynevezett nem nyugati világ három vezető politikusa, Hszi Csin-ping, Norendra Modi is Vlagyimir Putyin is megérkezett az üzbegisztáni Szamarkandba, a „sanghajiak” csúcstalálkozójára. A megbeszélések választ adnak arra is, hogy hol tart a Nyugat alternatívájaként emlegetett másik világ formálódása. Moszkvában bizakodóan tekintenek a találkozóra, amely reményeik szerint csattanós válasz lesz a NATO-nak. A két államfő találkozója minden bizonnyal tovább erősíti a stratégiai szövetséget Oroszország és Kína között, és Putyin és Modi megbeszélései pedig még inkább közelíthetik egymáshoz Oroszországot és Indiát. De rajtuk kívül a regionális hatalmak vezetőiként jelen lesz Szamarkandban többek között Recep Tayyip Erdoğan török, Ilham Aliyev azeri államfő, Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök és Ebrahim Raisi iráni elnök is, így kétoldalú találkozók sorát bonyolítják le.

„Mindenképpen jelzés értékű, hogy Szamarkandban 3,4 milliárd ember vezetői jönnek össze, és a Föld lakosságának nagyjából felét képviselő vezetők ráznak kezet Vlagyimir Putyinnal”

Ez a csúcs a várakozások szerint a közös veszélyek és kihívások felvázolásával, és az együttműködés megerősítésével megerősíti a sanghaji együttműködés politikai szerepét. A Nyugaton kívüli világ ugyan még csak formálódik, azonban ebben a politikai, biztonságpolitikai, pénzügyi és gazdasági alternatíva kereteit kialakító folyamatban fontos lépés lehet a mostani találkozó. Ezért aztán Putyin pozícióit nem erősítik a friss ukrajnai fejlemények. Persze, a Nyugat összefogása és felsorakozása Ukrajna mellett figyelmeztető is az alternatíva kialakításában érdekelteknek, és szorosabb együttműködésre, Moszkva melletti kiállásra, túlzott gyengülésének megakadályozására sarkallhatja Pekinget és Új-Delhit.

„A <nem Nyugat> vezető hatalmai kihasználják a helyzetet, diszkont áron óriási mennyiségben veszik az orosz gázt és főképp az olajat, ám közben arra is figyeljenek, hogy ne romoljon meg túlságosan a kapcsolatuk az Egyesült Államokkal”

Az új világrendért folyó versenyben a nyugati pozíciók gyengítéséhez ennél azért több kell, azonban a Nyugat számára figyelmeztető lehet India és Kína közeledése, a villongások háttérbe szorítása, valamint a kereskedelmi kapcsolatok látványos erősítése.

India, amely korábban alig vásárolt olajat Oroszországtól, most Kína után Moszkva második legnagyobb vásárlójává vált, a két ország közötti kereskedelmi forgalom pedig 2022 első félévében elérte a 11,5 milliárd dollárt, ami közel 120 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Moszkva kapcsolatai Pekinggel még kiterjedtebbek, és van ugyan némi, eltérő okokkal magyarázható óvatosság a közeledésben, a két ország érdekei azonban jelenleg alapvetően egybevágnak, és nem véletlenül stratégiaiak. A kínai-orosz kereskedelem egyébként január és augusztus között éves összehasonlításban 31 százalékkal 117,2 milliárd dollárra ugrott, és a két fél nemrég állapodott meg arról, hogy a földgáz esetében a dollár alapú elszámolásról áttérnek jüan-rubel alapúra.

Kína számára a szervezet azért is egyedülálló jelentőséggel bír, mert a tagországok között vannak az Új Selyemút kulcsfontosságú tagjai is, és Kína legtöbb szárazföldi szomszédja is. Sokatmondó, hogy Kína és a projektben résztvevő országok közötti kereskedelem az idei év első nyolc hónapjában 20,2 százalékkal bővült az egy évvel korábbihoz képest.

„A Sanghaji Együttműködés Szervezete alapvetően a regionális biztonság erősítése érdekében jött létre, ám gazdasági potenciálja sem elhanyagolható. A szervezethez tartozó országok területe Eurázsia teljes területének 60 százaléka. A <sanghajiak> a világ népességének 41 százalékát, a globális GDP-nek pedig 24 százalékát képviselik, e potenciált érezve sorban állnak az új tagok, a bővítésekkel pedig a szervezet a Nyugattal szembeni ellenállás egyik fontos bástyája lehet”

A biztonságpolitikai együttműködésnek indult, mára azonban már széles körű politikai, gazdasági, kulturális és védelmi együttműködéssé alakult szervezet elődje az 1996-ban Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Oroszország és Tádzsikisztán által alapított „sanghaji ötök” voltak. Hozzájuk csatlakozott Üzbegisztán, és alakult meg 2001-ben a Sanghaji Együttműködési Szervezete. A projekt 2017-ben Indiával és Pakisztánnal egészült ki, jelenleg pedig további tíz állam kapcsolódik valamilyen szinten a szervezethez.

„A szamarkandi csúcson teljes jogú taggá válhat a jelenleg megfigyelői státussal bíró Belarusz és Irán is”

Szintén megfigyelő státusszal rendelkezik Mongólia, valamint Afganisztán is. Jelenleg hat párbeszédpartnere van a szövetségnek, Azerbajdzsán, Kambodzsa, Nepál, Örményország, Srí Lanka és Törökország. Hozzájuk kíván csatlakozni Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szíria és Egyiptom. Érdekesség, hogy az Emirátusok a bürokratikus eljárást kihagyva azonnal tag szeretne lenni.

Bár a nyugati fölény még mindig tetemes, az orosz-ukrán konfliktus után felerősödött globális erő átrendeződés közepett a Sanghaji Együttműködés Szervezete egyre komolyabb súllyal bír, és továbbra is a multilateralizmus és a regionális gazdasági integráció fellendítésének platformja lehet. Ezt elsősorban Kína és Oroszország használhatja ki a legjobban.