Mindenszentek napján előbb a horgosi, majd a martonosi temetőben is megemlékeztek az 1944-es partizán-terror falubeli magyar áldozatairól.

Mint minden évben, a horgosi megemlékezés szentmisével kezdődött, amelyet Gutási Ákos horgosi katolikus plébános mutatott be a temetői kápolna előtt. A szentmisét követően a megjelentek mergkoszorúzták az áldozatok emlékhelyét, amelyen nagyon sok név szerepel. Alkalmi beszédet Vass Zoltán horgosi történész mondott.

„Valamikor a két világháború közötti Magyarországon Trianon traumájának feldolgozásához bibliai képet hívtak segítségül. A földre tiport, megsebzett, feldarabolt országot sokszor ábrázolták keresztre feszítve. S szinte minden magyar a trianoni határokon belül és kívül, várta a feltámadást. S e tömegek feltámadásként érték meg a területek visszacsatolását a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, de az 1941 áprilisában birtokba vett Bácskában is. A feltámadásnak hitt események rövid idő alatt más fordulatot vettek. (...) A történtek felidézésén kívül vajon szolgátat-e a szomorú történet nekünk kései utódoknak tanulságot? Vagy csupán mint településünk egyik neuralgikus eseménye rögzül a véres XX. századi események közé? Ha van máig ható üzenete akkor annak egyik kimagasló embere Tilinkó János Horgos nagyközség akkori polgármestere, aki a kivonuló magyar sereggel nem távozott. Bevárta végzetét. Felelős vezetőként nem futamodott meg, miközben tisztában kellett lennie, komoly veszélyben az élete. És bizony sok bátor társa akadt a Délvidéken. Írígylésre méltó tartással rendelkeztek ezek az emberek, akik számára elveik és hűségük a közösséghez fontosabbak voltak, mint saját életük mentése” - mondta a történész.

A martonosi temetőben Savelin Zoltán plébános mondott imát a hősökért, majd megáldotta a 24 ártatlan magyar áldozat tiszteletére emelt emlékhelyet. Két szavalat elhangzása után Forró Lajos történész, a Délvidék Kutató Központ alelnöke mondott alkalmi beszédet, akinek a nagyapját ugyancsak kivégezték a faluba bevonuló partizánok. Beszédében édesapja szavait is felidézte.

„Csak az igazságot szeretném, és segédkezni annak a felderítésében, hogy a délvidéki magyarság elleni atrocitások vonatkozásában az ártatlanul megalázottak és kegyetlen módon likvidáltak igazságot és rehabilitációt kaphassanak, és hogy a jelöletlen tömegsírokból a temetőben helyezhessük el a maradványaikat, elégtételt szolgáltatva a mártírok emlékének, intő példát a jelenkornak és kegyeletteljes emlékeztetőt az utókornak, valamint leróhassuk kegyeletünket és lehessen a sírjukra egy szál virágot helyeznünk.”

Ezek az 1998-ban elhangzott mondatok határozták meg Forró Lajos jövőjét, aki azóta is rendületlenül küzd az ártatlanul kivégzettek rehebilitálásáért és azért, hogy az áldozatok megkapják a nekik kijáró végtisztességet. Ebben – szavaival élve – nincs földi erő, ami megakadályozza.

A beszédet követően a hozzátartozók valamint a megjelent közéleti személyiségek az emlékhelyre helyezték a kegyelet virágait. A koszorúzás után a temető képolnájában szentmisét tartottak.

Bödő Sándor