A Martonos helyi közösséghez tartozó, Magyarkanizsától is csak alig 10 kilométernyire lévő, mindössze 130 fős kis település lakóinak régi vágya teljesült a mai napon, amikor végre egy olyan közösségi épülethez jutottak, ami méltó helyet biztosít a kishomoki polgárok, a fiatalok, az idősek és az egyetlen civil szervezet tevékenységéhez. A szabadkai tejgyártól kapott barakképület, amit eddig közösségi célokra használtak, mára teljesen tönkrement. Évekkel ezelőtt a helybeliekben már megfogant a régi iskola felújításának az ötlete, anyagiak híján azonban nem volt lehetőség az elképzelések megvalósítására.

„Martonos helyi közössége éveken keresztül kuporgatta a pénzt a kishomoki Faluház létrehozására, ami azonban nem bizonyult elegendőnek. Szerencsére a polgárok tavaly is megszavazták a helyi járulékot, így lassan hozzá lehetett látni a kishomoki iskola felújításához” - mondta el Horváth Gergely, a helyi közösség tanácsának elnöke a mai épületavatón. -”Az épületanyagra és a munkálatokra mintegy 1 millió 200 ezer dinárt költöttünk, köszönve a községi önkormányzatnak is, amely teljes mértékben mellénk állt. Az épület hátsó részének belterét négy évvel ezelőtt a tanácstagok közreműködésével már részben felújítottuk, ahol aztán üléseket lehetett megtartani illetve itt működhetett a falu egyetlen civil szervezete is. Az épület tetőzetét két évvel ezelőtt sikerült felújítanunk, amit a martonosi helyi közösség épületéhez kapott cserép fennmaradó részéből oldottunk meg. Mivel a mostani kivitelezési munkálatok nem haladták meg az 500 ezer dinárt, nem kellett nagyberuházási tendert kiírnunk, így aránylag rövid idő alatt sikerült befejeznünk az épület felújítását. Magánszemélyektől is sok segítséget kaptunk, elsősorban olyanoktól, akik Kishomokról származtak el. Ábrahám Eszter például 30 széket adományozott a Faluháznak, amit máris használatba vettünk. Az épülettel természetesen további terveink is vannak. Az első és legfontosabb a padlófűtés kialakítása, amit 2018-ban próbálunk megvalósítani, a fűtést pillanatnyilag egy nagyméretű dobkályhával oldottuk meg.”

A kishomokiak nagyon örülnek a szép Faluháznak, amelyet igyekeznek majd tartalommal is megtölteni, nyilatkozta Sors Endre, Martonos helyi közösség tanácsának egyetlen kishomoki tagja.

”A 120 éves régi iskolaépület a falubeliekben szép emlékeket ébreszt, az idősebbek és a középkorúak szinte mind ide jártak iskolába, azért is álltak azonnal a felújítás ötlete mellé, mondván, hogy így az iskola is megmarad, meg kapunk egy olyan közösségi épületet, ami nagyon hiányzott Kishomokon. Van még 15-20 fiatal a faluban, akik ezzel helyet kapnak szórakoztató rendezvényeik megtartására, az idősebbek egy kis baráti találkozásra és beszélgetésre, mivel az utcán kívül máshol nincs hol összejönniük, mivel nálunk nincs templom, se kocsma, se bolt. Az új helyiségek a civil szervezetünket is bátorítják majd, hogy pályázzon különféle tevékenységek vagy rendezvények megszervezésére, aminek eddig - megfelelő hely híján - nem sok értelme volt. Remélem, hogy az utóbbi időben megkezdett falufejlesztés tovább folytatódik, annál is inkább, mivel egy nagyon jól, egyetértésben működő tanácsa van a martonosi helyi közösségnek, amely minden hasznos ötletet igyekszik támogatni.”

Az eseményen ott volt a Szabadkán élő Harasztkó Ilona is, aki 11 éven át volt a kishomokiak tanítónője. Lakása, ahol férjével és gyermekeivel élt, a Faluház mostani nagytermének helyén volt, míg az osztályterem az épület udvari felében kapott helyet.

„Kimondhatatlanul örülök, hogy megvalósult a falubeliekkel közös álmunk, hogy megmaradt az egykori iskolaépület, és a Faluházzal, ugyanúgy mint régen, újra Kishomok közösségi életének központja lett. Tizenkilenc évesen, kezdő tanítónőként kerültem ide. Akkor még hatvan valahány gyerek volt a közös, elsősöktől ötödikesekig terjedő tagozaton, akikkel egyedül kellett foglalkoznom. A falubeliek azonnal befogadtak, úgy viszonyultak hozzám, mintha mindig is kishomoki lettem volna. Itt alapítottam családot, itt nőttek fel a gyermekeim is. Hajdújárási születésű lévén nem esett nehezemre hozzászokni a falusi léthez. Az itt eltöltött tizenegy esztendő gyönyörű emlékként él bennem, olyannyira, hogy távozásom sem jelentett szakítást a faluval. Ötven év után is rendzseresen tartjuk a kapcsolatot a falubeliekkel, volt diákjaimmal, ezért is örülök annak, hogy újra ebben a szépen felújított iskolaépületben lehetek, ahol reményeim szerint a jövőben is olyan szép események történnek majd, mint az én időmben, amikor drámai foglalkozásokat, olykor még bálakat is szerveztünk.”

A Faluház avatóján Savelin Zoltán martonosi plébános mondott áldást, mivel a kishomoki hívők egy része a martonosi, másik része pedig a kispiaci egyházközséghez tartozik. Köszöntőjében emlékeztetett, hogy a 90-es években már tervbe vették egy kápolna felépítését, mellé egy kis temetővel a faluban, de a háborús évek meghiúsították az elképzelést. Horváth Gergely tanácselnök arra kérte a plébánost, hogy amennyiben arra van lehetősége, havonta legalább egyszer tartson egy szentmisét Kishomokon, amihez első lépésként rendelkezésére bocsájtják a Faluház nagytermét. A javaslat osztatlan sikert aratott.

Az eseményt jelenlétükkel megtisztelték a magyarkanizsai községi önkormányzat vezetői, élükön Fejsztámer Róbert községi elnökkel, a környező helyi közösségek tanácselnökei, a kivitelező, a támogatók és mindenki más, aki valamilyen formában segítette a kis település közösségi épületének létrejöttét.

Bödő Sándor