Tegnap volt pontosan 110 éve annak, hogy dr. Bíró Károly szabadkai polgármester átadta rendeltetésének a Városházát, valamint a palicsi szecessziós épületegyüttest – a Vigadót, a Víztornyot, a Női Fürdőt és a Zenepavilont.

Az egykori átadók 110 éves évfordulójához időzítették annak az önkormányzati beruházásnak a kezdetét, amelynek célja Bíró Károly egykori polgármester valamikori házának felújítása a Radić Fivérek utca 7 szám alatt. Szabadka Trianon után mostohán viszonyult ahhoz az emberhez, akinek köszönheti ikonikus épületei megépítését. Bíró Károly mellőzött ember lett, s végül a Radić Fivérek utca 7 szám alatti lakásában halt éhen.

Szabadka tavaly egy egészalakos szobrot állított egykori első emberének, s már akkor bejelentették, hogy szeretnék leróni az erkölcsi tartozást a városépítő polgármesternek. Ezen ígéret jegyében indult el tegnap az épület felújítása.

A Századfordulós ékkövek – tematikus kalandozások a szecesszió varázslatos világában elnevezésű szerb-magyar IPA projekt segítségével most bemutatjuk Szabadka és Palics négy ismert, Bíró Károlynak köszönhető épületét

A XX. század elejére Szabadka már a Magyar Királyság harmadik legnagyobb városa volt. Ezért döntött úgy dr. Bíró Károly polgármester, hogy ideje egy, a város számára megfelelő városházát építeni. A régi helyére épült városháza a dekoratív szecesszió befejező szakába tartozik, mert építése idején az európai architektúra már igyekezett megszabadulni a túlzott díszítésektől, ezzel szemben előtérbe került a kor diktálta célszerű elrendezés. Méretei lenyűgözőek, négy-négy átrium, díszes kapuzatok, látványos attikák, szobrok és domborművek sokasága gazdagítja megjelenését. Egyedül álló jelenség a kétszínű Zsolnay-cserepek játékával, hangsúlyos manzárd tetőivel és a kőszalaggal körbefont masszív földszinti övvel. A város sziluettjében felkiáltójelként magasodó 76 méter magas tornya uralja a városképet.

A többfunkciós palicsi víztorony egyszerre szolgált villamosmegállóként és a fürdő bejárataként. Magas és masszív tömbjét székely kapukat idéző széles ív kapcsolja a nyitott terű egykori villamosmegállóhoz. Mára csupán, mint a fürdő jelképei állnak. Az innen induló sétány a távolban láttatni engedi a tavat, átvezeti a látogatót a Vigadó födött átjáróján, bevezeti a fürdőbe. Ide érkezve a tó lehengerlő látványa tárul elénk, a Zenepavilonnal és az Emlékkúttal, míg jobbra a tó víztükre fölött a Női fürdő jelenik meg, mely szinte egybeolvad a víz felszínével.

A sétány a Vigadó épületének földszintjét két egységre osztja: az egyikben cukrászda volt, a másikban étterem működött. Mindkettő gyönyörű teraszokkal nézett a tóra. A park felé tájolva két, félkörívben képzett bazár működött: az egyikben borbélyműhely, a másikban játék árus és papírkereskedés volt. A 70-es években mindkettőt lebontották, de az utolsó felújítás során az eredeti állapotnak megfelelően újra felépültek. Az oldalsó részeken képzett lépcsőkön lehet elérni a felső szintet, amely a két épületrészt egységes tömbbe foglalja. A központi részben díszes terem volt, benne bálakat, koncerteket, mulatságokat és színi előadásokat rendeztek. Innen terasz nyílt a park felé, melyet a bazárok felett alakítottak ki. A másik irányba, a tó felé is terasz nézett.

Az egyszerű, világos szerkezetű Zenepavilon a Vigadó és a Palicsi-tó partja között található, a víztoronytól a Vigadón át a tópartig húzódó központi sétányon. Száz éves épületként is megtartotta eredeti alakját és funkcióját. Egykor minden reggel és délután zenészek foglalták el, kisebb koncerteket adtak a sétálók nagy örömére. Főként ismert szabadkai muzsikusok zenéltek itt, – hangulatosabbá téve a tóparti sétát, – de jöttek mások is az egész Monarchia területéről.

A Női fürdő épülete lustán terül el a Palicsi-tó partján. Nagyon kecses, ívelt alakja a part felé zárt, a tó felé nyitott. A fürdőzőket elrejti így a kíváncsi sétálók tekintete elől. Mivel vízre épült, így csak egy kis hídon át lehet megközelíteni. A központi helyzetű bejárattól jobbra és balra öltözők vannak, ezeket a verandáról lehet megközelíteni és innen lehet a vízbe menni. A központi rész emeletes, itt öltözők voltak.

Barácius Zoltán egyik írásából kiderül, hogy Bíró Károly mottója az volt: ,,...a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni; nem újjáteremteni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig...”

Dr. Bíró Károly sok mindent hozzáadott Szabadkához, amikre máig büszke lehet ez a város.