A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Az utolsó rádiós Peščanik
Betűméret:
Ugyanitt, korábban, már jeleztem, hogy a Homokóra eltűnhetne a B92-ről, de annak ellenére, hogy ez nem volt nagy meglepetés, írnom kell róla. Mert jelenségről van szó, a média szégyenéről.
A két Svetlana (Svetlana Lukić és Svetlana Vuković) megelégelte. Az utolsó csöpp a pohárban az új tulajdonjogi struktúrájú B92 „zseniális” húzása volt – a panem et circenses jegyében a bosznia-hercegovinai háborúról egy stúdióban (Debata az új műsor címe), egyidejűleg szerepeltette a médiaház „a két végletet”. Mármint Nataša Kandićot és Borka Pavićevićet, meg Kosta Čavoškit és Ljiljana Bulatovićot. Az „árulókat” és a „patriótákat”?
Ugyan mire számított a B92 vezetősége és mire a műsort vezető kollegina? Arra, hogy érvek és ellenérvek elhangzása után sikerül majd közös nevezőre jutniuk a vendégeknek? Ugye, hogy nem? Arra ugyanis annyi esély lett volna, mint ha 1947-ben közös rádióműsorban vett volna részt Göbbels és, mondjuk, Willy Brandt, vagy Thomas Mann.
Mellékesen, nem értem, mit keresett ott Nataša és Borka? Mire számítottak? Hogy Kosta és Ljilja kifordul önmagából?!
A Peščanik két szerzője erkölcsileg nem vállalta, hogy a műsoruk egy ilyen csatornán fusson a továbbiakban. Egy olyan csatornán, ahol az etnikai tisztogatás, a háború apologétái ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint az antifasiszták, a háború ellenzése és a gaztettek feltárása miatt évtizedek óta életveszélyben levők. Egy olyan csatornán, amely immár nem nagyon különbözik a többi szerbiai adótól (az Insajder maradt az egyedüli különbség – nem kis dolog az se, de a nimbusznak vége).
Merthogy a pénz, ugyebár. A műsort el kell adni – nem a nézőknek, hanem a reklámozó cégeknek. Minél több vér, szex (Tanatosz és Erosz), minél több reality. És reality nemcsak a Névtelen Nőt Keres, hanem az is, amikor egy arénában a két háborúellenes aktivista és a két vadcsetnik (ez utóbbi kifejezés meg pleonazmus, de tudatosan használtam).
Ide jutott a szerbiai média. Ha nem a politikusok és pártjaik, akkor Mammon szava a döntő. Vagy mindannyiuké egyszerre. Etika, újságírói szakma, igazságérzet, független gondolkodás, az igazság minden oldalának feltárása – nem fontos. Nézd meg, ki fizet, ki választja meg az igazgatót, a főszerkesztőt, ki reklámoz – és oda kösd a lovad! Tartsd a mikrofont, kérdezz alá, fogadj el posztot, ajándékot, vagy csináld a cirkuszt, hogy nagyobb legyen a nézettség, mert a népnek nem kell a „nehéz politika”, szórakozzunk, ihaj-csuhaj, nem érdekel, hogy ki mit csinál, mindenki ugyanolyan, hadd lopjanak, azé' van a politika...
A két Svetlana úgy volt vele, hogy kompromisszumok nem lehetségesek, ha az embernek a saját lelkiismeretét, a saját szakmáját, az énjét kell értük megtaposnia. És ezzel ismét példát állítottak a szakmabeliek elé. Köszönöm nekik. És olvasom a pescanik.net-et. Úgy látszik, mégis az internet a szabad sajtó menedéke.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
