Pártok a partitokrácia ellen?!
Betűméret:
Ügyes marketingje van Mlađan Dinkićnek. Alighogy kicsikarta koalíciós partnereitől a „fiskális decentralizációról” szóló törvény elfogadását (egyes partnerek igennel szavaztak, mások tartózkodtak vagy ellene voksoltak, de biztosították az elfogadáshoz szükséges létszámot), újabb ötlettel állt elő. A közvállalatok pártmentesítését követeli az URS (Szerbia Egyesült Régiói), vagyis ismét olyasmit, amiről joggal feltételezhető, hogy tetszeni fog az embereknek.Az URS félmillió aláírással támasztotta alá „decentralizációs” javaslatát, aláírták azt más pártokhoz tartozó polgármesterek is. Az egyszerű emberek ugyanis nem merültek bele abba, hogy tényleg abból áll-e a decentralizáció, hogy az eddigi 40% helyett a községekben marad a bérekre kivetett adó 80%-a, miközben csökkennek a központi költségvetésből juttatott támogatások (még nem tudni mennyivel, ez egy-másfél hónap múlva derülhet ki).
Az sem zavart sokakat, hogy egyértelműen pártmarketingről van szó, hiszen érzik, tudják, látják, hogy itt minden pártmarketing már. Sőt, az sem, hogy a „fiskális decentralizációt” (így, idézőjelben) az a politikus kapta föl témaként, aki a centralizáló 2006-os alkotmány egyik megalkotója, egyébként pedig nagyjából 10 éven át a gazdasági politika egyik fő irányítója volt (bankkormányzóként, miniszterként). Az URS népszerűsége megduplázódott, habár állítólag így sem éri el az 5%-os küszöböt.
Ám nem valószínű, hogy Dinkić ne jutna be a parlamentbe a 2012 áprilisában várható választásokon. A politikai túlélés mestere ő.
Most éppen a partitokrácia ellen küzd. Az URS nem állítja, hogy ők bizony senkinek sem szereztek munkahelyet pártalapon (lásd Snežana Samardžić Marković nyilatkozatát: http://www.b92.net/biz/vesti/srbija.php?yyyy=2011&mm=07&dd=05&nav_id=523396 ), de azt mondják, hogy most már elég. Nem is mondhatnák egyébként, hiszen pl. Újvidéken a jelenlegi városi hatalom 3 éve alatt négy igazgatójuk volt már a Vajdaság Sport- és Üzletközpont (SPENS) élén – az igazgatók a G17 Plusz-on és az URS-on belüli viszonyok függvényében váltogatták egymást a poszton. Az a cél, mondja, Snežana Samardžić Marković, hogy az emberek ne azért tagosodjanak be pártba, hogy munkahelyet kapjanak.
A törvény javaslatát október 2-áig feltöltik majd az URS honlapjára, addig pedig egyeztetnek az érdekeltekkel, többek között a Transparency-vel is. Az alapötletek: közvállalatokban nem lesznek többé igazgató bizottságok, csak felügyelő bizottságok; a közvállalatok igazgatóit pályázaton választanák ki. HR-ügynökségek („emberi erőforrás”, ugyebár!) tenderen versenyeznének és a győztes ügynökség választaná ki a vezető kádert. A továbbra is állami irányítás alatt levő felügyelő bizottság tagjainak egyharmadát alkotnák szakemberek.
Persze, az ördög ezúttal is a részletekben lakozik: milyen pályázat és milyen tender? Hiszen már évek óta a verebek is tudják, hogy pályázaton, tenderen az győz, „akinek kell”. Valaki, a „mieink” közül. Legyen az személy, vagy cég...
Persze, ha a pályázatot egy HR-cég írja ki, azt viszont előzőleg tenderen választják meg, akkor talán kisebb, vagy legalábbis áttételes lesz a pártbefolyás. Talán.
Jelenleg úgy tűnik, hogy lesz valami az URS-nak ebből az indítványából is. A Demokrata Párt (DS) jelezte, hogy elvben támogatja az ötletet (azt válaszolva a kétkedőknek, hogy jobb későn, mint soha), és a szocialisták (SPS) sem zárkóznak el, igaz, ők hangsúlyozzák, hogy a párttagság nem lehet kizáró körülmény és rögtön hozzáteszik, hogy nekik milyen jó szakembereik vannak a tagságukban... Mondanák a rosszmájúak, hogy lásd a Galenika esetét, amely tönkrement egy SPS-es káder vezetése alatt, de rögtön lett helyette másik, ugyanonnan.
Persze, nem egy párthoz kötődik ez a történet, hanem mindegyikhez. A közvállalatok, az állami, tartományi és községi adminisztrációk telítve pártkáderekkel, rokonokkal, ismerősökkel (tovább nem fokoznám). Hallottam, hogy Újvidéken az egyik közvállalatban még mindig sokan vannak azok a „káderek”, akiket az első vagy a második radikális kormányzat rakott oda, vagyis a pártalapon kapott munkahely olyan is lehet, amely megmarad a párt hatalomvesztése után is. Persze, ugyanoda került jócskán „káder” az új hatalmi koalíció „illetékes” pártjából is.
A bürokrácia gépezetében állítólag 53 ezren kaptak elhelyezést (nem azt írtam, hogy „dolgoznak”!). A koalíciók felállításakor a legfontosabb a „zsákmány” elosztása (melyik párt kapja meg melyik közvállalatot, intézményt, posztot stb. - erről tárgyalt állítólag a legtovább 2008-ban a DS, a G17 és az SPS) és ezek a megállapodások a koalíciók tartópillérei: lásd a minapi óbecsei esetet, amikor a DS eldöntötte, hogy meneszteti saját két káderét az egyik községi közvállalat igazgató bizottságából, mert a koalíciós partner, a VMSZ (egyébként az utóbbi hónapokban nem is volt felhőtlen közöttük a viszony a községben), által odarakott igazgató leváltására szavaztak – a lelkiismeretükre hivatkozva. De egy igazgató bizottsági tagnak (behelyettesíthető más funkció is) ne legyen lelkiismerete, csinálja azt, amit mondanak neki. Az sem olyan nagy titok, hogy a párt által funkciót kapó káder köteles leperkálni fizetésének bizonyos százalékát „annak a pártnak, amely őt odatette”.
Az állam pártfeudumokra van osztva. A pártok a fő munkaadók. Ezek a fő okai annak, hogy így állunk.
Végül egy történet, amelyet a Blic közölt nem egész fél éve: egy kruševáci férfinak 9 pártkönyvecskéje van. Mindegyiket azért kérte, hogy állandó munkahelye lehessen. Ám ez sem segített rajta. Mind a kilenc párt cserben hagyta. A munkahelyeket a pártfunkcik rokonai és barátai kapták, nem ő, az egyszerű tag. Most szégyelli valamennyi „tagságát”.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




