A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Miért menekülnek Szerbiától a befektetők?
Betűméret:
Kifizette a Kommerciális Bank iránti adósságát (a bírósági ítélet szerint 11,2 millió eurót – annak ellenére, hogy ő ebből csupán 2,2 milliót „ismer el” és annak ellenére, hogy ez ügyben még pereskedik a Legfelsőbb Bíróságon), majd távozott az országból. Lehet, hogy Svájcban (ott van a Swisslion központja) telepedik le a családjával, de vállalatai nem kerülnek lakat alá. Szerbiai konszernje 4 cégből áll, de vannak üzemei Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Szlovéniában és Macedóniában is. Összesen 66 üzem és 7.500 dolgozó. Rodoljub Drašković büszke arra, hogy nem hitelből élteti „birodalmát”, új befektetéseket a profitból teremt és nincsenek magán-bankszámlái. Nem szokták tycoonnak nevezni, nem tagja egyetlen „munkaadói egyesületnek”, nem fűződnek hozzá botrányok, a politikai életben nem vett részt, habár Vuk Drašković fivére (a „habár” szó talán fölösleges is, hiszen Vuk Drašković politikai-üzleti befolyása elenyészőnek mondható).
Ennyit dióhéjban (azok kedvéért, akik kizárólag a magyar nyelven megjelenő sajtóorgánumokat követik).
Vajon azért megy el, mert elege lett az itteni viszonyokból (ahogyan ő állítja), vagy azért, mert máshol nagyobb profitra számít (vannak ilyen vélemények is), szerintem kevésbé fontos. Sőt, talán ugyanoda lyukadunk ki mindkét változatban... Az ő életerajzában is van legalább egy kudarc, a Sremska Mitrovica-i Mitros esete. Ott kénytelen volt csődöt jelenteni, majd közölte, hogy többé nem vásárol meg egyetlen gyárat sem Szerbiában, jobb, ha nem örökli át a múlt terheit és inkább zöldmezős beruházásokra összpontosít.
Ám szerintem nem annyira fontos, hogy igaz-e mindaz, amit önmagáról és vállalkozásairól mond. Sokkal fontosabb az a diagnózis, amit a Tadić államfőnek írt nyílt levelében állított föl (és, persze, senki sem lepődött meg azon, hogy nem a kormányfőhöz intézett levelet...).
Azzal kezdte, hogy 25 éve dolgozik és hogy meggyőződött arról, hogy az itteni munkások is akarnak és tudnak jól dolgozni. Ennek ellenére szerbiai üzemei 30%-os kihasználtsággal dolgoznak. Ennek két oka van: az egyik a belföldi alacsony vásárlóerő, a másik pedig az export költségei. Vagyis, a Szerbiából kivitt árut nem lehet eladni, mert drága. Mint mondja, a szerbiai gazdaság jelenleg több, mint 40 fajta adót fizet és mintegy húszféle illetéket. Ezen felül, Európában a szerbiai ipar fizeti legdrágábban a nyersanyagot és az energiát, meg itt a legnagyobb a gazdaság terhelése.
A nagyrészt exportra orientálódott üzletember szerint a behozatali lobbi és az egyes állami intézmények közösen teszik tönkre a szerbiai gazdaságot. A „hatalom, a tycoonok, a nagy földbirtokosok és a monopolhelyzetben levők” összejátszásáról beszél, mondván, hogy ezért ilyen drága Szerbiában az élelem, az üzemanyag, ezért van néha liszt-, tej- és egyéb hiány. Arra is kitér, hogy „Dinkić elveszi a pénzt a szerbiai gazdaságtól és az itteni dolgozóktól, a külföldi pszeudo-befektetőknek pedig 10.000 eurót fizet minden foglalkoztatottért”. Az ellene szóló bírósági ítélettel kapcsolatban azt állítja, hogy Szerbiában nincs jogállam, mert a pártok itt is átvették az irányítást, feudumokra osztva az államot.
Ez volt a diagnózis, röviden. Válasz pedig eddig csupán egy érkezett.
Az ország gazdaságpolitikáját gyakorlatilag 10 éve irányító Dinkić politikai tömörülése, a Szerbiai Egyesült Régiók azt válaszolta, hogy ők soha nem befolyásolták a bíróság, rendőrség vagy az ügyészség tevékenységét. Elismerik, hogy Dinkić nevezte ki a Kommerciális Bank igazgatóbizottsági elnökét, de mint mondják, az URS nem mondhatta az IB-elnöknek, hogy álljon el a pertől, mert teljesen független posztról van szó. Mint mondják, Rodoljub Drašković komoly vádakat hozott fel és ha így folytatja, akkor be fogják őt perelni...
És a baj nem lenne olyan nagy, ha csupán egy emberről, egy üzletemberről és az ő vádjairól lenne szó. De nem így van. Nemrég a szlovén Novoline is közölte, hogy kivon 11 millió eurót Szerbiából, mert elégedetlen az állam viszonyulásával.
Szerbia ugyanis olcsó és képzett munkaerővel rendelkezik, kelet felé vámmenetesen exportálhat, alacsony a nyereségadó és az ÁFA, de a külföldi beruházások egyre csak csökkennek. Drága az állam. A Blic napilap kiszámolta, hogy egy 5.000 euró kezdőtőkéjű, 8 embert foglalkoztató cégtől az állam már az indulás utáni első hónapban 230.000 dinárt vasal be. És ehhez még hozzájárulnak az adminisztrációs-bürokratikus akadályok, a rossz közlekedési hálózat, a dinár árfolyamának állandó ingadozásai, a „megjósolhatatlan” infláció. Szerbia messze lemarad versenyképesség tekintetében Montenegró, Horvátország és Macedónia mögött.
A Rodoljub Drašković távozásáról szóló hírek feltehetően a hagyományos három napig lesznek a médiában, ám a diagnózis, amelyet felállított (pártok és mágnások által irányított túlbürokratizált, drága állam) és amelyet más gazdasági (és politikai) szakértők is megerősítenek, érvényben marad.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
