A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Szerbiai kulturális figyelő
Betűméret:
Tehát, Guča, a „szerbség” ünnepe, mármint akkor, ha a szerbség egyenlő az ökörforgatással, a részegen duhajkodók csetniknótáival és egyéb „Kusturica-filmes” jelenetekkel. Szerb fúvózenekaros Woodstock csetniksapkákkal... Ez az egyik Szerbia, ugyebár. A másikat az Exithez szokás kötni. Szerintem erőltetett ellentétekről van szó, jelképekről, amelyek egyrészt nem is teljesen ellentétes előjelűek (mindkettő kommersz és állami támogatással lett azzá, ami), másrészt egyáltalán nem is fedik le az országot, de a szerbséget sem, kulturális és civilizációs téren. Vannak szerbek „Gučán és Exiten kívül” is.
Ez az „ellentét”, az antipódusok ilyen meghatározása, a banalitásban való tobzódás is valójában a médiamanipuláció része. A „Guča" az utóbbi években a „népnemzeti” politikusoknak és a médiának köszönheti népszerűségét. A médiakampány fő üzenete: ez a miénk, ez sajátságos, autentikus, szerb, és az egész világból ide jönnek, hogy meghajoljanak előttünk, a szerb géniusz előtt, hogy megérezzék, milyen a szabadság. Ahogyan Koštunica doktor és jogtudós, akkori kormányfő méltóztatta mondani a helyszínen (öt éve): „Aki nem érti és nem szereti Gučát, az nem érti meg Szerbiát sem”...
Politikai, civilizációs és kulturális unifikációs, egybemosási szándék állt e kijelentés mögött. Koštunica ugyan letűnni látszik, de a szándék megmaradt.
Konuzin jól érzi vagy érti mindezt és – ismételten – gubernátori szerepben tetszelegve elment növelni Oroszország Anyácska amúgy is nagy tekintélyét a fesztiváli célcsoporton belül, hisz a „bulira” az idén is „félmillió látogatót” vár a média. Ott járt már a híres Boban Marković is, aki ma (kedden) még elrohan az őt (és „Kusturicát” - így, magyar s-sel) kedvelő budapesti közönséghez, de szerdán már visszatér Gučába, hogy Alekszandar fülébe fújhasson (lásd az aug. 9-ei Blicben)...
Könyvbemutató a parókián
Guča van és ilyenkor minden megáll, ilyenkor már Koszovó sem akkora téma, azt meg már rég elfelejtette, aki egyáltalán hallott róla, hogy július végén a Szerb Ortodox Egyház (SPC) Szent Száváról elnevezett székesegyházának parókiai épületében mutatták be Milan Lukić, a Hágában életfogytiglanira (!) ítélt, a 120 embert elevenen megégető (nemi erőszakról és egyéb gaztettekről, lásd a sjeverini és štrpci emberrablás majd kivégzések, nem is szólva) boszniai szerb háborús gonosztevő könyvét, szerb ortodox papok jelenlétében. Utóbb volt valamiféle elhatárolódás ugyan, egy papra kenték az egészet, aki állítólag nem tudta, mi van a könyvben, de a tények maradnak.
Még mindig nem tudjuk pontosan, habár sejteni lehet, hogy volt-e szerepe az SPC-nek (jó, mondjuk, „egyes papi személyeknek”...) pl. Mladić és Hadžić bújtatásában, tudjuk viszont, hogy a srebrenicai mészárlásba induló „skorpiókat” pap áldotta meg, '91-ben szerb főpap arról beszélt Horvátországban, hogy a szerb és horvát örök ellenség stb. (kevés a hely, azért nem folytatom az SPC szerepének részletezését az elmúlt 30 évben).
Višegradon és környékén volt „aktív népirtó” '92 nyarán a már említett Lukić (nota bene: „könyvét” a Szerb Radikális Párt adta ki), mostanság pedig a kelet-boszniai városkában, amely az etnikailag tiszta Republika Srpska része, Dodik köztársasági elnök és a szerbbé vált Kusturica (a.k.a. Nemanja) építgeti Andrićgrad néven a helyi kultúrközpontot. Ivo Andrić emlékére, aki Nobel-djjat kapott a Híd a Drinán regényéért, amely a višegradi híd keletkezéséről és létéről (is) szól. Virágozzék Andrić emléke és a kultúra a Republika Srpskában! Csak ne beszéljen senki Lukićról, az užicei hadtestről, de legfőképpen arról, hogy kelet-Boszniában hány bosnyák-muzulmán élt '92 tavasza előtt és hány él azóta!
És hogy mit ír a „fehér sasok” egykori vezére, Milan Lukić, a „könyvben”? Dejan Anastasijević, a Vreme nagy tekintélyű újságírója elolvasta: azt, hogy semmiféle gaztettek nem voltak, a muzulmán lányokat és nőket nem erőszakolták meg, hanem beleszerettek a délceg csetnikekbe... És Szerbiában megjelenhet egy ilyen szörny könyve (500 dinár)! Az ám, a Szerb Radikális Pártot emiatt nem lehetne betiltani? Nem „csupán” emiatt, de emiatt is...
Játék a parázzsal
És miközben Belgrád szívében egyházi oltalom alatt egy monstrum „könyvét” népszerűsítik, miközben a tankönyvekből a legsötétebb nacionalizmus bűze terjed, miközben Koszovóban a Rönkforradalom II. részét „játsszák”, miközben a Nyugat továbbra is a Kelet felé tolja Szerbiát, a parazsat jól megpiszkálta Kosor asszonyság is, aki a Vihar (Oluja) 16. évfordulóján ünnepélyesen üdvözölte a szerbek kiűzése miatt Hágában elítélt horvát tábornokokat. Óriási tetszést aratott. A nacionalizmus ott is választási adu.
De augusztus 4-én, az Oluja kezdete után 16 évvel, egy szerb sajtótermék úgy gondolta talán, hogy visszaüt a horvátoknak, és fennen hirdette, hogy „Seve kis szerbet fog szülni” (Seve će roditi Srpče!), mármint a horvátországi Severina Vučković folk-pop díva, akinek most éppen szerb nemzetiségű a szerelme. Az undorító címmel ellátott „cikkre” azonnal érkeztek az internetes kommentárok „mindkét oldalról”, az egyik fél azt bizonygatta, hogy maga Seve is szerb, csak a „horvátosítás áldozata” a másik azt, hogy úgyis „nagyhorvát” lesz a még meg nem született gyerek.
Húsz év elteltével sokak, túl sokak fejében kevés változott. Vajon a legfrissebb koszovói eseménysorozat is nem azt bizonyítja-e, hogy csupán alkalom kell hozzá és máris lángot vet a parázs?!
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
