A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Cerić sandzsáki ébresztője
Betűméret:
Főmufti mint nemzeti vezér
Mustafa Cerić bosznia-hercegovinai főmufti, aki három és fél éve az EBESZ-szel is összerúgta a port az óvodai (!) hitoktatás bevezetése ügyében - serényen öntögeti az olajat a tűzre a Szandzsákban. Szerbiának a muzulmán/bosnyák többségű részéről van szó, amely szomszédos a balkáni puskaporos hordó három másik rekeszével. Bosznia-Hercegovinával, Montenegróval (a Szandzsákon valójában osztozik Szerbia és Montenegró) és – Koszovóval.
Cerić főmufti szerint Bosznia-Hercegovina minden bosnyák anyaországa, Szarajevó pedig minden bosnyák fővárosa. Ő a daytoni megállapodás ellensége és az „egy ember egy szavazat” elvet követeli Bosznia-Hercegovinában – emiatt 4 éve a nemzetközi főképviselő (BH nemzetközi kormányzója) is elítélte a vallási vezetőt.
A „pánbosnyák” eszmét emlegető Cerić pénteken Novi Pazarban azt is mondta, hogy a bosnyákok nem félnek semmitől, hiszen a népirtást is túlélték, egyedül a gyermekeikért aggódnak, attól, hogy sikerül-e számukra biztonságos jövőt teremteni, vagy „adósságokat hagyunk hátra, amelyeket nekik kell majd törleszteniük”.
A Zukorlić-tényező
A szerbiai hatalom az utóbbi években több ízben is konfliktusba került a Cerić által támogatott Muamer Zukorlić főmufti vezette szerbiai iszlám közösséggel (a másikat, az állam iránt lojálisabbat, Adem Zilkić főmufti vezeti) – pl. az egyházi vagyon, az egyházi egyetem, a bosnyák tudományos akadémia ügyében.
Jelenleg a Ljajić és az Ugljanin vezette tömörülések is a szerbiai kormánykoalíció részei. Az utóbbi a '90 es évek elején a muzulmán bosnyák nacionalizmus vezéralakja volt Szerbiában, majd törökországi „száműzetése” után visszatérve egyre inkább mérsékelt hangnemet ütött meg. Zukorlić politikai tényezőként való megjelenéséig Ljajić és Ugljanin követői fegyveres konfliktusokba is keveredtek egymással, és talán mondanom sem kell – ahol és amikor hatalmon voltak, akkor uralták a pénzt, a médiát, a munkahelyeket...
Az utóbbi években a török kormány, amely erőteljesen megjelent a balkáni politikai játékokban - több ízben kilátásba helyezte az autópálya építését Sandžakban. A török és a szerbiai külügyminiszter, Ljajić és Ugljanin kézfogásával „erősítette meg” az ígéretet, 2009-ben.
A szerbiai hatalom, elsősorban Čiplić korabeli kisebbségügyi miniszter óriási baklövése volt, amikor 2010 nyarán érvénytelenítette a bosnyák nemzeti tanácsi választásokat – procedurális kifogásokat hangoztatva -, de valóban azért, mert a győztes (két Ljajić-párti „átigazolásának” köszönhetően) a Zukorlić-féle tömörülés lett. Ez is a parázs piszkálása volt.
Zukorlić győzelmét helyi helyzetismerők azzal magyarázzák, hogy a sandžaki bosnyákok úgy vélik, a két „nemzeti vezér” miniszter (Ljajić és Ugljanin) nem sokat tett értük, életkörülményeik javításáért.
A történelem több változata
Szerb nemzeti és nacionalista politikusok és egyszerű emberek nem használják a Sandžak kifejezést, mert az a török hódoltság/megszállás idejére emlékezteti őket, hanem a régi szerb Ras/Raška szóval (az egyik középkori szerb állam neve, ma városnév) illetik a térséget - raškai körzetről beszélve. Természetesen, a nyelvi jelképek csupán egy sokkal súlyosabb konfliktus megnyilvánulásai. A szerb/pravoszláv-muzulmán ellentét több évszázados, a szerb soviniszták ma is törököknek nevezik a boszniai és a sandžaki muzulmánokat, akiknek az ősei a török hódoltság idején vették föl a muzulmán vallást. Mladić is azt mondta Srebrenica bevételekor, hogy ütött a „törökökkel szembeni bosszú” órája.
A „bosnyák változat” szerint ők a középkori bosnyákok, bogumilok leszármazottai, a szerbek és a horvátok pedig olyan bosnyákok, akik a pravoszláv vagy a katolikus egyház befolyása miatt tartják magukat szerbeknek vagy horvátoknak. A „szerb és a horvát változat” szerint a boszniai és sandžaki muzulmánok az iszlámra áttért szerbek (horvátok) leszármazottai.
A második világháborúban voltak muzulmánok a horvát usztasák között és részt vettek a szerbek elleni népirtásokban. A szerb csetnikek népirtást követtek el a muzulmánok ellen Sandžakban, Montenegróban és Bosznia-Hercegovina több részén. A partizánok győzelmével, a titói Jugoszláviában a testvériség-egység politikájával/jelszavával igyekeztek elfeledtetni a sötét múltat.
Tito halála után néhány évvel a szerb „értelmiség” nacionalista köreiből előbb kulturális, majd politikai szempontból is megkezdődött a történelmi revízió, tépkedni kezdték a sebeket, beindult - a pravoszláv egyház támogatásával - a „szerb ébredés” és nemzeti homogenizáció, amelynek következménye volt a nacionalizmusok ébredése Jugoszlávia-szerte.
'92 és '95 között az „új csetnikek” etnikailag „megtisztították” Bosznia-Hercegovina óriási részét a muzulmán bosnyákoktól, megalakult a Republika Srpska, mint az etnikai tisztogatás célja és gyümölcse.
Bosznia-Hercegovina diszfunkcionális állam, az ottani szerbek ma kikiáltanák a Srpska függetlenségét, ha megtehetnék, a hercegovinai horvátok saját entitást akarnak, a muzulmánok/ bosnyákok pedig – tartalék állam híján – egységes Bosznia-Hercegovinát szeretnének, azzal, hogy háromféle identitás létezik közöttük: boszniai, bosnyák és muzulmán. A politikai iszlamizmus a legutóbbi háború és a népirtás következményeként jelent meg Boszniában.
Isa bég tere
A háború szele meg-megcsapta Szandzsákot is. Ottani muzulmánokat is elraboltak, majd kivégeztek a boszniai csetnikek, feltehetően az akkori szerbiai/ „föderális” állami vezetés tudtával. Szandzsáki muzulmánok önkéntesként harcoltak Boszniában, sandžaki muzulmán falvak estek csetniktámadások áldozatául.
A nem is olyan régen még virágzó sandžaki kisiparosok (textilipar, eleinte farmermásolatok, majd helyi eredeti márkák) kora évek óta letűnőben van. Ott is nagy a szegénység. Kiváló táptalaj a szélsőségesek számára. A tavasszal az egyik fő téma Novi Pazarban az volt, hogy a főteret elnevezik-e Isa bégről, a török hadvezérről, aki 550 éve megalapította a várost. A helyi szerbek számára ez elfogadhatatlan volt, ők ugyanis nem városalapítóként, hanem hódítóként tekintenek a bégre. Május végén Ljajić (egykori) pártja és Ugljanin pártja megszavazta a tér új nevét – nem voltak jelen az Egységes Szerb Lista (SRS, SPS, NS és a DSS) képviselői.
Mindezek után Cerić boszniai főmufti ismét ellátogat a Szandzsákba és gyakorlatilag egy bosnyák állam létrehozására szólít fel, nem pontosítva, hogy csak Bosznia-Hercegovina területén-e vagy Sandžakot is, tehát Szerbia egy részét is, magába foglalva! Eközben Szerbia a „Koszovó elismerése vagy nincs EU” dilemmával szembesül és azért küzd, hogy minél többet kicsikarjon a koszovói szerb kisebbség számára.
Szandzsáki bosnyákok közben már jó ideje úgy érzik, hogy a szerbiai központi hatalom nem igyekszik fejleszteni a régiót...
Szerb nacionalista politikusok már több ízben nyíltan vagy burkoltan kimondták, hogy Koszovó után a Szandzsák következhet.
Végül a fociról, amely a Balkánon (sem) mentes a politikától. Nemrég Belgrádban a Partizan - Novi Pazar (amely gyaníthatóan politikai nyomásra került be az „elit” ligába) focimeccsen tapintható volt az etnikai gyűlölet... Ma a fasiszta szurkolóiról hirhedt belgrádi Rad játszik Pazarban...
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
